Századok – 1967

Történeti irodalom - Einzig; P.: In the Centre of Things (Autobiography) (Ism. H. Haraszti Éva) 310

TÖRTÉNETI IRODALOM 311 közlésre fogadta el cikkeit, néhányat az Economist is hozott. írt a magyarországi és romániai gazdasági helyzetről, ,,a bolsevizmus pénzgazdálkodásáról". A kezdeti sikerek átmenetieknek bizonyultak, de előkészítették Einzig számára az utat a „Financial News" c. neves angol újsághoz, amelynek állandó munkatársa 1921-től 1945-ig, majd a Financial Times-szel való egyesülése után ez utóbbinak 195G-ig. Ilyen minőségében hamarosan ismeretségbe került a vezető gazdasági emberekkel, államférfiakkal és újságírókkal, könyvei és cikkei révén tekintélyt is szerzett előttük. Paul Einzig név, ő maga pedig benfentes lett a pénzügyi világban, s lia mindez túlságosan hangsúlyozottan kap is helyet önéletírásában, kétségtelen tény, hogy sok mindent közelről ós jól látott. így ez a munkája és e munkájában említett számos más műve kétségkívül fontos a két világháború közötti időszak kutatói és e korszak gazdaságtörténete iránt érdeklődő nagyközönség számára. Emellett nélkülözhetetlen adalékokat nyújt e korszak diplomáciatörténetéhez valamint az angol belpolitika történetéhez is. Közgazdasági szakírói tevékenységének főiránya a harmincas években a font, a dollár és a frank helyzetének a boncolgatása, az aranyalapon való maradás vagy attól való letérés előnyeinek és hátrányainak kérdése, valutáris kérdések („The Tragedy of the Pound", „The Comedy of the Pound", „Sterling—Dollar—Franc Tangle", „The Future of Gold", „Will Gold Depreciate", „Exchange Control" stb.) valamint a német és olasz fasizmus gazdasági berendezkedésének és gazdaságpolitikájának más országok felé irányuló gazdasági behatolásának leírása és leleplezése („The Economic Foundation of Fascism", „Germany's Default—The Economics of Hitlerism", „Bloodless Invasion", „Europe in Chaos"). Einzignek e tevékenységénél érdemes kicsit hosszasabban elidőznünk. Az angol pénzügyi és gazdasági életben igen kevés jelentősebb hatókörrel rendelkező közgazdasági író és publicista volt, aki kampányt szervezett és vezetett Hitler közép- és délkelet-európai gazdasági behatolása ellen, ós aki kampányt vezetett az Angliában ezekben az években eluralkodó, Hitler politikai és gazdasági megbékéltetósét célzó koncepciók ellen. Einzig e polémikus sőt harcias magatartása miatt összeütközésbe került az angol pénzügyi és gazdasági élet olyan nagyságaival is, mint például a Bank of England kormányzója, Montague Norman. (Ld. Einzig életrajzát e különös, igen sok vitát keltett közéleti férfiúról: „Montague Norman, A Study in Financial Statesmanship".) Einzig ellenezte, hogy az angol bankok Németországnak 1931 előtt hosszú, 1931 után pedig rövidlejáratú kölcsönöket nyújtsanak. A Financial News-ban állandóan bírálta és támadta Hitlernek és Sehachtnak, a Reichsbank elnökének az álláspontját az 1931-es moratoriumot követő, évenként megismétlődő angol—német ún. Standstill tárgyalásokon. Ugyanakkor az angol tárgyaló feleket is gyakran bírálta, akik nem kellő eréllyel képviselték a brit álláspontot. Enzig ugyanis azt az álláspontot képviselte, hogy a brit kormány ne csak a brit exportőrök érdekeit védje, hanem a német—angol kereskedelmi forgalomból származó jelentős német sterling nyereséget (ui. Németországnak a harmincas évek közepén nagyobb exportja irányult Angliába, mint fordítva) az angol bankok hitelei egyrészónek visszafizetésére fordíttassa. Einzignek ez az álláspontja népszerűtlen volt a cityben, mert elkerülhetetlenül növelte volna az állami beavatkozást a kereskedelmi és pénzügyletekbe. 1936-ban néhány angol bankház, a standstill megállapodáson kívül, újabb, bár nem jelentős kölcsönöket nyújtott Németországnak. Einzignek sikerült ekkor számos képviselőt, sőt Daltont is mozgósítania, avégből, hogy a kormány foglaljon állást a Németországnak nyújtandó újabb hitelekkel szemben. Mintegy tucatnyi képviselőt nyert meg a náci délkelet-európai gazdasági behatolás elleni küzdelméhez, illetve annak a szemléletnek, hogy ezt a tendenciát nem szabad elkerülhetetlennek elfogadni. Einzig felfogása elismerésre talált az angol politikai és gazdasági élet egyik befolyásos, bár ekkor már nem előtérben álló tekintélyénél, Vansittart külügyi államtitkárnál, aki rövidelei München után elérte, hogy az angol kormány egy nagyobb tételt átvegyen Románia gabonafeleslegéből, ami által Károly király a náci járszalagtól bizonyos mértékig és ideig függetlenedni tudott. Jelentősek Einzig megállapításai a háború első éveire vonatkozó angol hadigazdálkodásról. Akkor már, mint politikai tudósító közelebbről nyert bepillantást, ahogyan ő fogalmazta meg: „a politika által szükségszerűen kondicionált" államgazdaságba, a politikai és gazdasági élet összefonódásába. Kétségtelenül bizonyítja, hogy 1940—1941-ben Angliában a háborús gazdálkodásra való áttérést „mélyen" a lehetőségek alatt folytatták, a Hitlerrel való esetleges különbékére számítva. Mindezeket a kérdéseket a náci gazdasági kizsákmányolás részletes adataival együtt Einzig folyamatosan felszínen tartotta — megjelent könyvein túlmenően — (főleg 1940 —1941-ben) a Financial News, a Time and Tide és az Economic Journal hasábjain. Einzig a fasizmus előretörése idején, 1933 és 1936 között állandóan küzdött azért is, hogy a mesterségesen magas árfolyamú valutával rendelkező államok (így a többi között