Századok – 1967

Történeti irodalom - Carrol; E. Malcolm: Soviet Communism and Western Opinion 1919–1921 (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 308

TÖRTÉNETI IRODALOM 309 fordítani a szövetségesek valamint a szövetségesek és lengyelek közötti ellentéteket, majd tárgyalja a szovjet kormány magatartását a lengyelekkel folytatott tárgyalások idején. A lengyel offenzíváról szólva leszögezi, hogy az Piísudsky politikájának volt következménye; bírálva elemzi a lengyel eljárást és indokokat, ugyanakkor azonban szovjet vonatkozásban nemcsak a forradalom továbbterjedésének reményéről beszél a háború kapcsán, hanem ,,az orosz nacionalizmus jelszavainak felélesztését" s ezeknek a „forradalmi célokkal történő egyesítését" is bizonyítani akarja. A lengyel front eseményeinek ismertetését összekapcsolja a polgárháborúra gyakorolt hatásuknak valamint az angol tervek alakulásának bemutatásával. Részletesen szól a szovjet—angol kereskedelmi tárgyalásokról, amelyeket Lloyd George akkor is folytatott, amikor szövetséges külön missziót küldtek Lengyelországba a lengyel hadsereg támogatására, s hangsúlyozza, hogy Anglia — az amerikai, következetesen elutasító magatartás ellenére is — ki akarta terjeszteni a tárgyalásokat a szovjet kormány elismeréséig. Carrol felfogását minden vonatkozásban jól tükrözi az a megállapítása, hogy az ez időben folytatott francia—magyar tárgyalások sokkal nagyobb veszélyt jelentettek Európa békéjére, mint Lloyd George és Krasin megbeszélései. A lengyelek „arrogáns önbizalma", ahogyan Carrol mondja, súlyos katonai vereséget szenvedet t, magukra maradtak, még Litvánia is inkább Szovjet-Oroszország, semmint a lengyel pánok mellé állt, s nem sikerült megnyerniök Lloyd George támogatását sem (spaai konferencia). Nemcsak a korabeli nyugati és szovjet sajtó, hanem a szovjet rádióadások felhasználásával ismerteti a Curzon-vonal létrejöttét, visszhangját, a szovjet vezetők ezzel kapcsolatos állásfoglalását, majd a kritikus lengyel helyzet „megoldására" tett nyugati lépéseket. Szerző előadásából világosan kitűnik, hogy amikor e kényes helyzetben Lloyd George közvetítőként lépett fel, egyúttal saját tervének realizálását szorgalmazta: a kereskedelmi szerződós aláírását a szovjet—lengyel fegyverszünet létrejöttéhez kötötte, nyomást gyakorolva a szovjet kormányra és támogatva a lengyeleket. Az ezzel kapcsolatos angol— francia ellentéteket nem küszöbölte ki Lloyd George és Millerand különtárgyalása sem, a Colby-jegyzékbe foglalt amerikai álláspont pedig a franciákat támogatta. Igen érdekes fejezet tárgyalja Németország helyét és szerepét, a német politikai csoportok terveit, talán gazdagabban idézve a német munkásmozgalom, baloldal megnyilatkozásaiból, mint angol vonatkozásban. Foglalkozik a német semlegesség létrejöttével, tartalmával a lengyel—szovjet háború idején, s részletesen szól azokról a német tervekről, melyek Lengyelország vereségére bazírozva engedményeket akartak kicsikarni a Nyugaton, akár a szovjet rendszerrel való kacérkodás árán is. Stresemann nem publikált iratait is felhasználva ismerteti a Churchill által is támogatott elképzeléseket egy angol—francia— német közös szovjetellenes együttműködésről. A kötet két utolsó, legterjedelmesebb fejezete a szovjet—lengyel háború utolsó hónapjait és ezek következményét, valamint az angol—szovjet kereskedelmi szerződés létrejöttét ós hatását elemzi. Széles síkon mutatja be a szovjet hadsereg előnyomulásának visszhangját, Loyd George álláspontjának megingását a katonai erőszak alkalmazása irányába, valamint a tömegek, a Labour-párt akcióit az általános háború ellen, a Szovjetunióval való megegyezés mellett. Ezzel összefüggésben foglalkozik a Labour-párton belüli irányzatokkal, a párt és kormány ellentéteivel, az angol—francia különmegbeszélósekkel, s azzal a kétértelmű nyugati politikával, amely egyfelől a lengyel—szovjet fegyverszüneti tárgyalások sürgetésében, másfelől a lengyelek bátorításában mutatkozott meg. Különösen érdekesek a franciaországi eseményeket tárgyaló oldalak, amelyeken szó van Vrangel elismeréséről, későbbi hatásáról is. Az egymástól eltérő nyugati vélemények, a Szovjet-Oroszországot támogató — főként angol —, szélesebb tömegeket megmozgató akciókból azt a következtetést vonja le, hogy Európa képtelen volt megbirkózni a „bolsevizmus veszélyével", nem utolsósorban azért, mert nem tudott egységesen fellépni. Megállapítja a könyv, hogy a lengyelek váratlan sikere a Visztulánál kimentette a szövetségeseket egy rendkívül kínos helyzetből, de nem mulasztja el a szerző azt sem, hogy rámutasson: a „lengyel imperializmus" nem tartotta tiszteletben azt a Curzonvonalat, amelyet a szovjet vezetők elfogadtak. Az új viszonyok között — mint szerző leszögezi — „a helyzet kulcsa Anglia kezében volt" (211. 1.). A nagyhatalmak ekkor készek voltak messzemenően támogatni a lengyel hadsereget, ugyanakkor azonban az angol kormány folytatta a kereskedelmi tárgyalásokat a szovjet megbízottakkal. Ismertetve az oroszországi erőviszonyokat, valamint a nyugati polgári közvéleménynek egy lengyel ellentámadáshoz fűzött illúzióit, kiemeli, hogy a szovjet rendszer közeli összeomlását ekkor rendkívül reálisnak tartották,