Századok – 1967

Történeti irodalom - The Correspondence of Henry Oldenburg. Vol. I. 1641–1662 (Ism. Makkai László) 306

306 TÖRTÉNETI IRODALOM mozgalomnak a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. Kongresszusa alapján kialakuló új irányvonala váltotta ki. Az új vonások egyik jellemzője a kor viszonyainak és erőtényezőinek megfelelő rugalmas taktika alkalmazása. A taktika új jelenségei kapcsolatban vannak a szocializmusnak mint világrendszernek létével és fejlődésével, a gyarmati rendszer szétesésével, a kapitalizmus szerkezetének változásaival (az állammonopolizmus általánossá válása, a-társadalmi struktúra változása, az integrációs tendencia stb.), a viszonylag hosszan tartó konjunktúrával. Az új vonások szubjektív tényezője a kommunista mozgalom nagyarányú megerősödése a második világháború előtti időkhöz képest. De a tőkések gazdasági és szociális manőverei is megkövetelik új elemek bevitelét a mozgalomba. A gazdasági és politikai sztrájkok új vonása a tömegmozgalmak mennyiségi és minőségi — forradalmi irányba mutató — fejlődése. Az új vonások közé tartozik a hatalmas tömegeket egyesítő békeharc, a békéért és a szocializmusért folyó küzdelem mai, minden korábbinál szorosabb összefüggése. Ugyancsak új összefüggésben jelentkezik a demokráciáért és a szocializmusért folyó harc, ennek mai sajátos vonása a munkásosztály állami és gazdasági pozíciókba való benyomulásának megnövekedett lehetősége, a békés út lenini koncepciójának kiszélesedése és alkalmazhatóságának növekvő realitása. ,,A két világháború között keletkezett ós sok helyen győzelemre jutott népfrontpolitika korszerű változatáról, a lenini permanens forradalomról van tehát szó — írja Szántó —, amelyben a taktika keretei még szélesebbre tárulva magukban foglalják a stratégia elemeit: a teljes demokrácia kivívásán keresztül a szocializmust." Az új vonások a munkásmozgalom minden területén megmutatkoznak, így a munkásegysógért való harcban, a szociáldemokrata pártokhoz való viszony tekintetében (beleértve az együttműködésnek a hatalom megragadása utáni perspektíváit), a katolikusokkal való „párbeszéd" során, a kommunista pártok szervezeti, ideológiai tevékenységében, minden- megnyilatkozásában. Végezetül Szántó felhívja a figyelmet arra, hogy az új vonások nem jelentik a nyugat-európai kommunista mozgalom régi, nagyszerű forradalmi hagyományainak elvetését; ellenkezőleg, a régi és az új pozitív elemek eggyéolvasztása viszi előre a nyugat-európai munkásmozgalmat, amely „egy áradatban a szocializmussal mint meglevő világrendszerrel és a nemzeti demokratikus forradalmi mozgalmakkal győzelmet arat a nyugati monopóliumok felett". A könyvhöz csatolt függelékben adattáblázatokat találunk a nyugati tőkés országok gazdasági és politikai viszonyairól. E táblázatok összeállításával a szerkesztés nem végzett elég körültekintő munkát. Az egyes területek kiválasztása ötletszerűnek tűnik, kevésbé lényeges kérdésekről részletes ismertetést kapunk, fontos tényezők egész sora egyáltalán nem szerepel. Tekintettel a könyv műfaji és tartalmi értékére, jóval bővebb, a legfontosabb területeket felölelő táblázatanyaggal való ellátására újabb kiadás esetén feltótlenül gondolni kell. ESTI BÉLA THE CORRESPONDENCE OF HENRY OLDENBURG. VOLUME I. 1641—1662. (Edited and translated by A. Rupert Hall and Marie Boas Hall. Madison and Milwaukee. 1965. The University of Wisconsin Press, 504 1.) HENRY OLDENBURG LEVELEZÉSE. I. KÖT. 1641-1G62 Henry Oldenburg neve jól ismert a tudománytörténetben. 1662-től, mint a Royal Society titkára, majd a társaság folyóiratának, a Philosopliical Transaction-nak a kiadója, 1667-ben bekövetkezett haláláig élő központja volt az angol és a nemzetközi tudományos életnek. Levelezése így egyik legfontosabb forrása a modern természettudomány keletkezési éveinek, ami érthetővé teszi, hogy kiadására a tudománytörténet két olyan neves művelője. vállalkozott, mint, a Hali-házaspár. A szép kiállítású kötet (melyet hamarosan még kettő fog követni) 251 Oldenburg által írt vagy hozzá írott levelet tartalmaz, életrajzi bevezetéssel, gazdag jegyzet apparátussal és névmutatóval. A brémai születésű Oldenburg kevéssé ismert tanulóévei után 1653-ban, mint városának Cromwellhez küldött követe került Angliába, ahol az akkori külügyi államtitkár, Milton révén megismerkedett a nagy kémikus, Robert Boyle családjával, valamint már régebben Lendonban élő honfitársával, a puritán értelmiségiek szervezőjével, Hartlib Sámuellel. Három nagynevű barátja, akiknek neve egyébként, leggyakrabban fordul elő levelezésében, bevezette az eredetileg politikai ós teológiai érdeklődésű Oklenburgot а/.