Századok – 1967
Történeti irodalom - Batowski; Henryk: Ostatni tydzień pokoju (Ism. Kovács Endre) 297
297 TÖRTÉNETI IRODALOM szörnyű katasztrófa történt. De vajon elmúlt-e a veszély?" (104. 1.) Nem hisszük, hogy a fasizmus történelmének tanulságait ilyen fordulatokkal kellene elmélyíteni a szélesebb tömegek tudatában, s nem hisszük, hogy a 20 000-nél magasabb példányszámban megjelent könyv ilyen módon megírt második része rendeltetésének megfelelően hozzájárul a politika és történelem közötti mindenkori kapcsolat megértéséhez. Bezimenszkij munkája tehát mint történeti-politikai publicisztikai mű fontos vállalkozás. A műfaj követelményeinek megfelelő első fejezetek értékét azonban egy jóval gyengébb második rész erősen lerontja. GLATZ FERENC HENRYK BATOWSKI: OSTATNI TYDZIEN POKOJU (Poznan, Wydawnictwo Poznanskie. 1964. 262 1.) A BÉKE UTOLSÓ HETE A jeles lengyel szerző a második világháború kitörését megelőző napok drámai történetét állítja olvasói szeme elé azzal a tudományos precizitással, melyet tőle már megszoktunk. A nemzetközi aktapublikációk gazdag anyagából a legfontosabb adatokat emeli ki, s igyekszik a háború kirobbantását megelőző egy hót diplomáciai erőfeszítéseinek egész skáláját elénk tárni. Újszerűen hat a könyv élén a diplomata-szereplők jellemzése és igen sokoldalú tájékozottságra vall a mű végéhez csatolt irodalomjegyzék. Számítsuk ehhez azt a többletet, amit a szerzőnek — ki e tárgyról már számos tanulmányt megjelentetett — a lengyel külpolitikában való jártassága jelent. A szerző ugyan nyelvi ismeretek hiányára hivatkozva többször is szabadkozik a magyar vonatkozások hiányosságai miatt, de ennek ellenére a magyar külpolitika tárgyalása arányosnak tűnik. A téma természetesen elkerülhetetlenül magával hozza a háborús felelősség prob> lémájának érintését. Ebben a tekintetben a szerző teljes mórtékben megerősíti a kérdés higgadt, elfogulatlan szemlélőinek azt a felfogását, hogy Lengyelország megtámadásáért száz százalékosan Hitler felelős. E történeti tény nyomatékos hangsúlyozását indokolja, hogy Batowski könyvének megjelenése előtt két kísérlet is történt (A. J. Р. Taylor és David L. Hoggan sok jogos ellenvetést, kiváltó, tendenciózusan torzító könyvei), hogy a hitleri agressziót valamiféle, a nyugati kormányok által előidézett kényszerhelyzettel indokolják. E mentegető kísérletek alaptalanságát már Waither Hofer több kiadásban is megjelent műve (Die Entfesselung des zweiten Weltkrieges. Új kiadása Frankfurt-Hamburg, 1960) kimutatta, s lényegében az ő vállalkozásának folytatása Batowski professzor könyve is, melyből meggyőzően tűnik ki az a körülmény, hogy Hitler megmásíthatatlan elhatározása volt a lengyel háború kirobbantása — ennek összes következményeivel. A hitleri agressziós szándékok leghatékonyabb akadályozója Anglia lehetett, s ezzel magyarázható, hogy a Lengyelország diplomáciai és katonai elszigetelésére törekvő német politika elsősorban a brit kormányt kívánta távol tartani a lengyel—német konfliktustól. Ez utóbbi viszont az utolsó pillanatig — a közvetítő szerepót játszva Berlin és Varsó között — azzal áltatta magát, hogy megfelelő eréllyel (mindenekelőtt az augusztus 26-i lengyel—brit agreementből folyó kötelezettség valóra váltásának fenyegetésével) képes lesz megakadályozni a háborút. Ez az egyezmény azonban a valóságban csak néhány napos eltolódást idézett elő az agresszió végrehajtásában. A brit kormány ós vele együtt a francia külpolitika is igyekeztek erélyt mutatni Hitler felé (Coulondre francia követ augusztus 25-i, Daladier augusztus 26-i kijelentései arról, hogy egy Lengyelország elleni német agresszió esetén Franciaország a lengyelek oldalára áll, a brit kormány pedig még augusztus 30-án is arra figyelmezteti Hitlert, hogy a brit—lengyel szövetség érvényben van), de másrészről sok jelét adták annak is, hogy a valóságban nem fognak habozás nélkül háborúba bonyolódni és az alkudozások érdekében elmennek a végső határig. A béke utolsó napjaiban a müncheni válság szelleme kísért: Lengyelországot igyekeznek presszionálni engedményekre, hogy ezzel elkerüljék a háborút. Batowski szerint az angol kormány éppúgy bízott az alkudozás sikerében, mint a francia vagy akár az olasz diplomácia, nem is beszélve a lengyel diplomáciáról, mely még augusztus 31-én is arra épített, hogy Hitler fenyegetései csak zsaroló jellegűek, s hogy a nyugatiak visszatart ják Hitlert a döntő lépéstől. A könyv — hivatkozva a lengyel külpolitikai okmányanyagok bizonyos hiányaira — a lengyel külpolitikát fölöttébb passzívnak mutatja. Augusztus 31-én. miután a
