Századok – 1967

A történelemoktatás kérdései - Bodó László: A hadtörténeti irodalom és az életrajzi kisregények szerepe a szocialista hazaszeretetre nevelésben 268

270 BODÓ LÁSZLÓ A szocialista rend fölénye éppen abban mutatkozott meg, hogy a háború első félévében sikerült úgy megszervezni a hátországot, a gazdasági életet, mozgósítani a szovjet munkásokat és parasztokat, hogy el tudták látni a harcoló csapatokat hadianyaggal és élelemmel. Ugyanakkor a hátország pótolni tudta a termelésből kiesett bevonultakat is. Gigászi volt az az erőfeszítés, amit a szovjet állam, a kommunista párt, a hátország népe fejtett ki. Ezekre az eredményekre támaszkodva tervezhetett úgy a Legfelsőbb Parancsnokság Főhadiszállása, hogy megértek a felt ételek a hadászati támadásra való áttérésre. 1941. december G-án a Vörös Hadsereg Nyugati Frontjának jobbszárnya indult támadásba, melynek eredményeként, a német csapatokat 100—250 km-re vetették vissza, aminek következményeként vereséget szenvedett a fasiszták tyihvini csoportosítása, melynek eredményeként, csődbe jutott a német, vezérkar villámháborús terve, új erőre kapott a megszállt országrészek part izánmozgalma, fellendült az euró]mi népek ellenállási mozgalma is, erősödöt t az antifasiszta koalíció. 1942 novemberéig a fasiszta csapatok megszállták a balti szovjet köztársaságokat, Belorussziát, Ukrajnát, Moldavát, az Orosz Szocialista Föderatív Köztársaság nyugati és déli területeinek jelentős részét, a Karói Finn Köztársaság egy részét, mélyen beékelődtek a Volga alsó folyása és a Kaukázus irányában. E területek adt ák a háború előtti szántóföldi termelés 47%-át, a nyersvas termelés 71%-át, az acéltermelés 58%-át, a széntermelés 63%-át, a villamosenergia termelés 42%-át, — és ezeken a területeken több mint 80 millió szovjet ember élt. A nemzet közi reakció a Vörös Hadsereg közelinek vélt kat onai vereségében reménykedett. (A készenlétben álló Japán a kedvező pillanatot várta, s Törökország is több mint két tucat hadosztályt vonultatott, fel a szovjet határra !) Nyugaton a második front megnyitása késlekedett, amit a fasiszta hadvezetés arra használt fel, hogy nélkülözhető erőit a Keleti-Frontra csoportosítsa át. E tények konkrét ismeretében ért ékelhető az a heroikus erőfeszítés, amit. a szovjet állam kifejtett a hadigazdaság megszervezése, s amit a Vörös Hadsereg vezérkara tett a front megszilárdítása és az ellencsapás feltételeinek megteremtése érdekében. — A megszállt területek ipartelepeinek jelentős részét, kellett áttelepíteni keletre, a haditermelés megszervezése új nyersanyaglelőhelyek feltárását igényelte, s a termelés folyamatossága, „a mindent a frontnak. . ." maradéktalan teljesítése sok jól képzett szakembert kívánt. Az üzemi iskolák, iparitanuló-intézetek, az ipari és a vasúti szakiskolák, a sokféle szaktanfolyamok rövidített tanulmányi idővel ontották a szakembereket. (1942 őszéig a keleti területek szakmunkás-létszáma csaknem egymillióval növekedett.) Az átszervezett hadiipar 1942-ben 24 700 harckocsit és több mint 25 000 repülőgépet bocsátott, a front rendelkezésére. 1942 október közepére elkészült az ellentámadás „Uran" fedőnevű terve. A tervvégrehajtásának sikere érdekében meg kellett oldani a katonák erkölcsi-politikai felkészítésének nem kis jelentőségű feladatát. Az eltelt, másfél év elkeserítő vereségei a tapasztaltabb katonákat is megrendítették. — S hogy a mindenoldalú gondos előkészítés eredményes volt, bizonyította Sztálingrád. (E hadműveletek során szenvedett megsemmisítő vereséget a 2. magyar hadsereg, amely körül Osztrogozsszk—Alekszejevka—Karpenkovo térségében zárult be a gyűrű.) A harmadik kötet első fejezete igen részletesen mutat ja be a sztálingrádi csata előkészületeit és történetét, amellyel kezdetét vette a fasiszta csapatok tömeges kiűzése a Sz.ovjetföldről. Hiszen ezután gyors egymásutánban következtek az észak-kaukázusi, a Leningrád ostromgyűrűjót áttörő hadműveletek, majd a „döntő fordulat," betetőzéseként a kurszki csata, a Donyec-medence felszabadítása, a dnyeperi átkelés stratégiai szempontból igen jelentős megszervezése és az eredmény: Kiev felszabadítása. A harmadik kötet külön fejezetet szentelt a tengeri és a légiflotta hadműveleteinek. A kezdeti súlyos veszteségek ellenére 1943 végére a szovjet légiflotta hadászati lógifölényt. vívott ki a nagy veszteségeket szenvedő német légierővel szemben. Az Északi-tengeri, valamint a Balti-tengeri haditengerészeti erők, ha óriási nehézségek árán is, de biztosították a körülzárt Leningrád legszükségesebbekkel való ellátását s ezzel azt is, hogy a városi az ellenségnek elfoglalnia nem sikerült. Külön fejezetek foglalkoznak a megszállt területeken kialakuló ós mind nagyobb mértéket öltő partizáncsapatok tevékenységével. Ez időszakban jöttek létre a sokezres létszámú partizánhadosztályok, amelyek a reguláris csapatokkal összehangolt, terv szerint mértek érzékeny csapásokat a megszállókra. Leleményes harcmodoruk ellenszerét a megszálló csapatok vezérkarai megtalálni soha sem tudták. Nem véletlenül alakul ki az olvasónak az az érzése: az egész szovjet nép kelt fel a megszálló fasista csapatok ellen, s így azoknak szükségszerűen kellett vereséget szenvedniük.