Századok – 1967
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Obermann; Karl: Társadalmi struktúra és politikai ideológia a kapitalizmus kibontakozásának korszakában 216
TÁRSADALMI STRUKTÚRA ÉS POLITIKAI IDEOLÓGIA 221 Az 1848. évi forradalom előestéjén a kialakulóban levő polgári osztály különböző, társadalmilag nagyon eltérő rétegek ós csoportok tarka keveréke volt.2 3 Ugyanabban a mértékben, ahogy az ipari burzsoázia csoportja társadalom-gazdaságilag megerősödött, szilárdult meg a modern polgári osztály is. Ugyanakkor, amikor Németországban a kapitalizmus fokozatosan uralomra jutott és az ipari burzsoázia végül is társadalomgazdaságilag a legerősebb osztállyá vált, a tulajdonviszonyokban bekövetkezett hatalmas változásoknak e korszakában a falusi lakosság is megőrizte túlsúlyát; és a XVIII. század vége felé az összlakosság 75 — 80%-át tette ki, s csak 1871-re csökkent 63,9%-ra.24 De a falun is sok minden megváltozott 1800 és 1871 között, a feudális kizsákmányolásból itt is kapitalista kizsákmányolás lett. A falusi és városi kapitalista fejlődés folyamata között szoros kapcsolat áll fenn. Mikor a kapitalizmus a feudális terhek megváltása útján behatolt a mezőgazdaságba, falun is társadalmi differenciálódási folyamatot indított meg. A kisparasztnak a nemesi földbirtokos javára történt kisajátítása nemcsak a kapitalista alapokon álló junkergazdálkodást teremtette meg, hanem előmozdította mezőgazdasági ipari üzemek, mint pl. serfőzdék, szeszgyárak, téglaégetők alapítását is, sőt végül a falusi fonást és szövést is elősegítette. Minthogy a városi ipar még nem tudta az elszegényedett parasztokat és földmunkásokat felszívni, azok a téglagyárakban, a vasútépítéseknél stb. vállaltak napszámosmunkát.2 5 Közvetve tehát a kibontakozó burzsoáziának is része volt a parasztok kisajátításában, a falusi lakosság kapitalista kizsákmányolásában. Ebben az összefüggésben a kérdések egész sora áll még nyitva. Mennyiben vált a kereskedő a falusi lakosság, a fonó és szövő háziiparos kizsákmányolásának részesévé ? Vajon nem a falusi fonal- és vászontermelésből származó nyereség tette-e messzemenően lehetővé, hogy a kereskedő gyárvállalatot alapítson ? Volt-e hatása és jelentősége a németországi munkásosztály keletkezésére falusi proletariátus lótesülósónek, amelyet az ipar még nem tudott felszívni ? És végül voltak, főleg a Rajna-vidéken, olyan polgári nagybirtokosok is, mint pl. Stedtmann, akiknek szerepük volt a polgári liberális mozgalomban, tehát szoros viszonyban voltak a feltörekvő ipari burzsoáziával. Az 1819-ben Majna-Frankfurtban alapított Német Kereskedelmi- és Iparegyesület (Deutscher Handels- und Gewerbe verein) levelezőinek terjedelmes névsorából világosan kitűnik, hogy a magát gyakran egyidejűleg gyárosnak nevező kereskedő volt az élenjáró képviselője azoknak a polgári törekvéseknek, amelyek egységes és nagy német piac megteremtése érdekében a belföldi német vámhatárok eltörlését sürgették. A névsorban feltüntetett személyi adatok alapján betekintést nyerünk a kialakulóban levő polgári osztály vezető rétegének társadalmi viszonyaiba. Ilyeneket olvashatunk itt: posztókereskedő, selyemgyár tulajdonosa, kereskedő és gyáros, szalaggyáros, bankár, vászongyáros, komlókereskedő, bizományi és szállítmányozási üzlet, fűszerkereskedés és csokoládégyár alapítója, cukorfinomító tulajdonosa, posztógyároa, selyem-fonó és cérnagyár, gyapotszövőde, kereskedelmi tanácsos ós gyártulajdonos, kiterjedt gyapotfonalipar alapítója, dohánygyáros, vasáru nagykereskedés, bizomány és szállítás, gyapot-gyár és nagykereskedés. íme egy keresztmetszet, amelyből képet alkothatunk az akkori idők elinduló burzsoáziájának tulajdon- és jövedelmi viszonyairól. Hangadó a nagykereskedő volt, aki elkezdte a fonó-szövő és más munkások kizsákmányolását. Mellettük említenek néhány ügyvédet, tanárt és községi tisztviselőt.26 A 30-as és 40-es években számos városban alapítottak iparegyesületeket, melyeknek az volt a feladatuk, hogy elősegítsék az ipari fejlődést és ezzel mozdítsák elő a modern polgári osztály konszolidálódását. Az 1843. június 17-én Potsdamban alapított Kereskedelmi és Iparegylet (Verein für Handel und Gewerbe) első 168 tagja közt IG gyáros, 8 serfőzdetulajdonos, 6 szeszgyáros, 73 kereskedő és 52 kézműiparos volt. Ezekhez jött még, többek között, egy professzor, egy-egy igazságügyi és rendőrbiztos, egy vendégfogadó-tulajdonos és három udvari gyógyszerész. Elnökük egy könyvkereskedő volt. Díszelnökül von Mod ingot, Brandenburg tartomány elnökét választották meg. A számszerűleg még erős ipari kispolgárság saját érdekeinek érvényesítésére törekedett. De az egyesület 1844. március 12-i gyűlésén aTübingában megjelenő „Polytechnische Mitteilungen" egy cikkére utaltak, amely szerint a fejlődés szembetűnő jellegzetessége, hogy letűnik a kézművesség és felvirágzik a gyáripar. Akkor keletkezett az „átmeneti periódus" fogalma. Magyarázata: „Átmeneti időszakban élünk, gyárak lépnek az iparűzők helyére, 23 Ld. ugyanott, 146.1. Jürgen KurzynsH: Darstellung der Lage der Arbeiter in Deutschland von 1849 bis 1870, Die Geschichte der Lage der Arbeiter unter dem Kapitalismus, I. rész, 2. köt. Berlin 1962. 131. 1. 25 Erre a fejleményre utal már A. Petruschow: Agrarverhältnisse in Deutschland und die Agrarreform. Berlin. 1948. 21. és köv. t., vö.: Karl Obermann: Die deutschen Arbeiter in der Revolution von 1848, 2. kiad. Berlin. 1953. 27. 1. M Hans-Peter (Ashausen: Friedrich List und der Deutsche Handels- und Gewerbeverein; List-Studien, Unterauchungen zur Geschichte der Staatswissenschaften. 6. füzet. Jena 1935. 345—350.1.
