Századok – 1967
Tanulmányok - Iszlamov; T. M.: Az 1917. évi osztrák–magyar kiegyezés megkötése 3
AZ 1907. ÉVI OSZTRÁK-MAGYrAlt KIEGYEZÉS 13 parlamenten kívül nagy volt. A budapesti egyetem néhányszáz hallgatója, a rektor intelmei és a rendőrség tilalma ellenére, továbbá a függetlenségi párt híveinek egy csoportja Lengyel Zoltán vezetésével november 14-én fáklyás menetet rendezett.3 7 Ezek az incidensek azonban nem tudtak jelentékenyebb befolyást gyakorolni a kormánynak arra a törekvésére, hogy rendezze a kapcsolatokat Ausztriával. Sőt, október végén, november elején a magyar kormány hozzájárult az évi újoncmegajánlás felemeléséhez, amelyet a közös hadügyminiszterek hiába igyekeztek elfogadtatni az elmúlt négy évben. A kormány ez újabb engedményéről keringő hírek eljutottak a sajtóba, és a függetlenségi párt ellenzéki beállítottságú részének tiltakozását váltották ki. Az országgyűlésben fellépő Wekerle kategorikusan visszaverte ezeket a híreszteléseket, de ugyanakkor azt bizonygatta hallgatóságának, hogy a hadsereg létszámemelése elkerülhetetlen szükségesség, s eközben célzott.arra, hogy cserében egyes magyar követelések megvalósíthatók lesznek. Wekerle bejelentésének elfogadása azt jelentette, hogy a parlamenti többség hallgatólagosan hozzájárul a tárgyalásoknak engedékeny szellemben való folytatásához. November végére a magyar kormány és Schönaich miniszter megállapodásra jutottak, amelynek értelmében abban az esetben, ha a magyar országgyűlés jóváhagyja az újoncmegajánlásról beterjesztett törvényjavaslatot,38 a Hadügyminisztérium kötelezte magát, hogy a közös hadsereg magyar többségű csapattesteinél kiképzési nyelvként bevezeti a magyar nyelvet. Egyébként különösebb engedményt felfedezni a megállapodásnak ebben a pontjában nem könnyű, minthogy az osztrák-magyar hadsereg szolgálati szabályzata értelmében a kiképzés a személyi állomány többségének nyelvén folyt, de mivel a minisztérium arra törekedett, hogy lehetőleg nemzeti tekintetben nem egynemű ezredeket alakítson ki, azoknak az ezredeknek a száma, amelyekbe be lehetett vezetni a magyar nyelvet, igen alacsony volt. Ezért sokkal nagyobb fontossága volt a hadügyminiszter azon ígéretének, hogy a jövőben felülvizsgálja a katonai egységek kialakításának elvét és a magyar nemzetiségű katonákat olyképpen osztatja szét, hogy azokban az ezredekben, amelyeket Magyarország lakóiból állítanak össze, legalább minimális többségbe kerüljenek. Ez kétségtelenül megnövelte volna a magyar kiképzési nyelvű katonai •egységek számát s a magyarországi elnyomott nemzetiségek magyarosításának lehetőségét.39 ' Wekerlének sikerült megszereznie a hadügyminiszter arra vonatkozó ígéretét, hogy a katonai rendelések egy részét magyar üzemeknek juttatja, ami a magyar hadiipart hatalmas jövedelemmel kecsegtette.4 0 Ahol tehát a Monarchia más elnyomott népei érdekeinek megrövidítéséről volt szó, ott az osztrák és a magyar uralkodó osztályoknak nem volt nehéz megtalálni a közös nevezőt. Sokkal nehezebb volt számukra megegyezésre jutni azokban a kérdésekben, amelyek saját érdekeikbe vágtak és kölcsönös áldozatokat és engedményeket követeltek. Ez a magyarázata annak, 37 Uo. 263.1. 38 A megállapodás feltételeiről kapott információkat az orosz konzul megbízható forrásokból merítette. Lásd. uo. 317. 1. 39 El kell ismernünk ezzel kapcsolatban az orosz konzul aggodalmainak jogosságát; aki azt írta, hogy „Ausztria még egyszer fegyverszünetet köt a magyarokkal a többi nemzetiség rovására". Uo. 317. 1. 40 Uo. 316. 1.
