Századok – 1967

Vita - Társadalmi fejlődésünk tíz éve. Beszámoló az MSzMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete és az MSzMP Pártfőiskolája 1966. szeptember 30.–október 1-i tudományos ülésszakáról (Simon Péter) 198

200 TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÜNK TÍZ ÉVE 200 A szocialista mezőgazdasági nagyüzem általánossá válásával olyan gazdasági bázis jött létre, amelyen megkezdődött az új szocialista parasztság kialakulásának folyamata, és új tartalommal telítődik a munkásosztály és a parasztság szövetsége. A mezőgazdaság átszervezésének befejeződésével megteremtődtek a feltételei a népgazdaság egésze gyorsabb fejlődésének, amely a mezőgazdasági termelés gyorsabb ütemű növelését is követeli. Ez a korábbi, elmaradottabb termelési viszonyok alapján kimerülőben volt. A növekvő szükségletek, az ipar mezőgazdasági nyersanyaggal való ellátásának és exportszükségleteinek — tehát külkereskedelmi mérlegünk javításának — is egyik feltótele a mezőgazdaság termelésének rendszeres növelése. Ugyanakkor az átszervezés, illetve annak egynémely következménye újabb problémákat is szült, újabb feladatokat is adott: Az átszervezés során — mondotta Vass Henrik — politikai-gazdaságpolitikai követelmény volt a „kettős feladat" megoldása. Az átszervezés talán legnagyobb eredménye az volt, hogy sikerült ezt a feladatot megoldani, vagyis nem csökkent a mezőgazdaság termelése, sőt bizonyos mértékben emelkedett is. Ez óriási vívmány. Az átszervezés után azonban nem valósult meg olyan gyorsan a termelés növekedése, mint azt reméltük. Ennek több összetevője volt. A régi, megszokott életforma felváltása az újjal nem megy megrázkódtatások nélkül. Viszonylag kedvező belső és külső feltételek ellenére is átmenetileg csökkenti a parasztság egy részének termelési kedvét. Az új szövetkezetek nagyüzemi vezetése, munkaszervezése sem alakul ki azonnal. Továbbá az anyagi, műszaki felszerelés biztosítása nagy beruházásokat és hosszú időt igényel. A termelés gyors fellendülésének várása tehát nem volt reális. A kedvezőtlen természeti viszonyok mellett ez is szerepet játszott abban, hogy a második ötéves tervben a mezőgazdasági termelés 20—23%-os tervezett növekedése helyett csak kb. 10%-kal tudtuk növelni a termelést. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban, hogy ez a termelékenység kb. 40 — 45%-os emelkedése mellett ment végloe. Vagyis az egykori egyéni parasztság jelentős részének az iparba történő elvándorlása miatt az említett termelésnövekedés jóval kevesebb dolgozó munkájának eredményeként következett be. A mezőgazdasági dolgozók iparba történő átáramlása, illetve faluról a városba történő vándorlása világjelenség. Az elvándorlás folyamatát Magyarországon a tsz-szervezés gyorsította meg, s e folyamat a mezőgazdaság átszervezése után sem szakadt meg. A problémát nálunk az okozza, hogy a parasztság faluról való elvándorlása és a maradék mezőgazdasági lakosság elöregedése gyorsabbá vált, mint amilyen mértékben a kieső munkaerőt a gépesítés pótolhatná. A mezőgazdaság fokozott beruházásigénye — amit a kiesett kisparaszti termelőeszközök, valamint a faluról elvándorló munkaerő is szükségessé tett — az elmúlt öt év során, tehát történelmileg nagyon rövid idő alatt jelentkezett. E beruházások természetesen nem vesztek kárba. Előbb-utóbb mindenképp szükség lett volna rájuk. De egyelőre aránytalanul nagy terheket róttak államháztartásunkra. Ugyanakkor a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges anyagi-technikai bázis megteremtése az eddigi beruházásokkal sem fejeződött be. Ez jóval hosszabb folyamat, mint azt korábban feltételeztük. Ezek a kérdések azonban már átvezetnek bennünket abba az új periódusba, amely napjainkban is tart. Az addig megtett út eredményeit 1962-ben az MSzMP VIII. kongresszusa összegezte, s kimondta, hogy megszűnt a népgazdaság többszektorúsága és leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait. Ezzel 1962-ben történelmünk új szakasza kezdődött, a szocializmus teljes jelépítésének időszaka. A szocialista építés, mint eddig, ezután is három mozzanatot foglal magában: 1. A szocializmus anyagi-technikai bázisának fejlesztését. 2. A szocialista társadalmi viszonyok megszilárdítását és továbbfejlesztését. 3. A tudomány és kultúra fejlesztését. A szocializmus anyagi-technikai bázisának fejlesztése a második ötéves terv egyik fontos feladata volt. A második ötéves terv időszakában — a termelés és az életszínvonal emelése terén elért eredményeink ellenére — élesen kiütközött már, hogy az extenzív gazdálkodás folytatásához szükséges tartalékokkal alig rendelkezünk, és a korábbinál is jelentősebb mértékben az intenzív fejlesztés feladatait kell előtérbe állítani. Míg a hároméves terv időszakában a termelő népgazdasági ágakban közel 3%-kal nőtt a foglalkoztatottak száma, és az új munkaerők bevonása a termelésbe hozzájárult ahhoz, hogy ebben a szakaszban a nemzeti jövedelem évente átlag 7.8%-kal nőtt, addig ez a forrás a második ötéves terv időszakában már nem játszott szerepet, s a nemzeti jövedelem évente átlagosan 4.6%-kal növekedett. Tehát az előző tervidőszakhoz viszonyítva a nemzeti jövedelem növekedésének üteme lelassult. Ilyen körülmények között a fejlődés egyetlen lehetséges útjává a termelékenység növe-