Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

178 VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 186 ciós jelenségek ellenére ugyanis nem alakulnak ki azok az ismérvek, amelyeket a feudális rendszer „kései kiadása", a kései feudalizmus kritériumainak joggal tekinthetünk. Ezek az ismérvek — mint köztudott — a feudális földtulajdon szerkezetének olyan változása, amely az önkezelésű urasági gazdaság számottevő térnyerését jelenti, a feudális földjáradék szerkezeti módosulásának olyan tendenciája, amely a pénzjáradékkal szemben a feudális járadék naturális formáit, kiváltképpen a munkajáradékot tolja az előtérbe, — a mezőgazdasági árutermelés fejlődésének oly irányzata, amely a paraszti árutermelés vonalával szemben a földesurak árukereskedő és árutermelő tevékenységét teszi mindinkább jellemző, uralkodó útvonallá, — a jobbágyság szociális-jogi helyzetének olyan módosulása, amely a copyholder-censitaire típusú, a parasztság kistulajdonosi-polgári fejlődéséhez vezető tendenciával szemben a jobbágyviszony korábbi, súlyosabb formájának: a villainage-servage formának felelevenedését, vagy az ismertebb német terminológiával a „Leibeigenschaft" második kiadásának kialakulását ós megszilárdulását jelenti.. ."stb. „A kései feudalizmus tehát nem korszaka a feudalizmus klasszikus nyugat-európai fejlődésének; ott az érett... feudalizmust, a feudális rend bomlási korszaka követi. A kesei feudalizmus. . . a klasszikustól eltérő, sajátos korszakként jelentkezik Közép-Kelet-Európa számos országában, és a sajátos fejlődés egyedi variánsaként, egyedi vonásokkal Magyarországon. — Éppen ezért egyáltalán nem terminológiai vagy éppen stiláris kérdés, hogy a korai ós az. érett periódust követő, a feudális rend ezek után következő korszakát — vagy korszakait — ne mossuk össze, ne vonjuk egy kalap alá „a feudalizmus hanyatlása", vagy „hanyatló feudalizmus" néven, — amire pedig nem egy példa van a nemzetközi marxista történettudományban. . . Világos fogalmi-történelmi különbséget kell vonnunk kései feudalizmus ós bomló feudalizmus között, — el kell határolnunk a kései feudalizmust. . . a bomló feudalizmustól. . ., amikor az árutermelés fejlődése talaján, az eredeti tőkefelhalmozás erőszakos eszközeitől siettetve megindul ós előre is halad a tőkés viszonyok keletkezése, fejlődése a feudális rend keretei között. Megindul ós előre is halad a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet, — hogy elvezessen a polgári forradalomhoz: a feudális formáció történeti létének végpontjához. . ." Ezek után „a kései feudalizmus magyarországi, vagyis az előbbi összefüggésben egyedi kórdóskörére" tért rá. A következő fő kérdések merülnek itt fel : „1. Volt-e kései feudális korszak Magyarország történetében ? 2. Ha volt, mikor kezdődött, meddig tartott ? 3. Mik voltak egyedi vonásai a szomszédos közép-kelet-európai országok kései feudalizmusához képest ? — Az első kérdéssel az elmondottak után. . . szükségtelen foglalkozni ; a kérdésre minden további nélkül igennel válaszolhatunk. — A . . . harmadik kérdéssel csupán oly mértékben lehet és kell most foglalkoznunk, amennyi feltótlenül szükséges éppen a második kérdés megválaszolásához. Nézzük tehát a második kérdést: hol vehetjük fel e periódus kronológiai határvonalait , — mikortól-meddig tartott a kései feudalizmus korszaka Magyarországon ?" A rendiség és a centralizált monarchia küzdelme — mint Heckenast Gusztáv mondja — végigvonul történetünkön 1440 tájától az 1760-as évek közepéig, s vélekedése szerint éppen ez teszi ki a kései feudalizmus korszakának fő tartalmát. „Ne firtassuk most, hogy e küzdelmet vajon csak az 1440-es évektől kezdve lelhetjük-e fel ős vajon nem már korábban is, — amint hogy azt se vitassuk, hogy ez a küzdelem lezárul-e az 1760-as évek közepén, s nem tart-e még továbbra is. Irányítsuk a figyelmünket arra, . . . hogy ez a. . . küzdelem vajon a feudális rend történetének egyetlen, egyazon fő periódusába tartozik-e, — méghozzá abba a főperiódusába, amelyet éppen kései feudalizmusnak lehet nevezni. — E kérdés felvetése. . . önmagában is aggályokat kelthet az új periodizációs javaslatot illetően, ós ez aggályok csak elmélyülnek, ha megpróbáljuk az. . . egyetemes történeti szemléletet alkalmazni, vagyis ha megtekintjük, hogy az egyetemes történeti vizsgálódások a rendiség kialakulását, a rendi állam (rendi képviseleti monarchia) keletkezéset, a rendiség és a centralizációs törekvések küzdelmének megjelenését a feudális fejlődés melyik periódusához tartozónak ítélik. E körben felesleges hosszasabban fejtegetnem, hogy a feudalizmus »klasszikus«, nyugat-európai fejlődését vizsgáló histqrikusok a XII—XIII. századtól jelentkező rendi törekvéseket a feudalizmus érett periódusa, virágkora szerves tartozókának tekintik. . . Mi több, a centralizációs törekvések megjelenését, a rendiség ós centralizáció küzdelmének megindulását sem rekesztik ki az érett feudalizmusnak a XV. század végéig terjedő időszakából, hanem — függetlenül a rendi állam és a centralizált monarchia viszonyát érintő felfogásuk eltérésétől, vagyis függetlenül attól, hogy a rendi képviseleti monarchiában a centralizáció előfokát, előzményét, előlópcsőjét látják-e, vagy sem — ... a centralizációs törekvések megindulását és kezdeti eredményeit is még az érett. . . feudalizmus korszakához tartozónak érzik. Lényegében ezt a felfogást képviselik azok a marxista történészek is, akik nem nyugat-európai, hanem közép-keleteurópai viszonylatban foglalkoznak az érett feudalizmus korszakának politikai-állami