Századok – 1967
Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155
178 VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 177 Ha az alapreferátum megpróbált volna legalább e két követelménynek eleget tenni: ez „szükségképpen kihatott volna' . . . egész fejtegetésmenetére, — biztosította volna annak egyetemes történeti szemléletét ... ; egyben szilárdabb elvi talajt nyújtott volna az egyes »részproblémák« megoldásához: a feudalizmus egyes korszakainak nemzeti történetünkben való megragadásához" — hangsúlyozta Pach Zsigmond Pál. Székely György kandidátus, egyetemi tanár felszólalásában leszögezte, hogy a feudalizmus korszakára szorítkozó vita nem vetheti fel „azoknak az alapvető szempontoknak a problematikáját, amelyek alapján az egész magyar történetet összefüggően kellene korszerűen korszakokra osztani". Pedig „összefoglaló periodizációs problémafelvetést — hívta fel a figyelmet Székely György — annál könnyebben lehetett volna készíteni, mert Dercsényi Dezső és Klaniczay Tibor periodizációi korántsem csak művészettörténeti, illetve irodalomtörténeti szempontok figyelembevételével készültek, hanem tudatosan tekintetbé vették a történeti irodalom és a történeti periodizációs módszerek tanulságait. Móginkább szétágazó a . . . vita anyaga a külföldi irodalom tanulságait nyújtó beszámolók miatt. Ezek a tárgyalt terület szempontjából sem kapcsolódnak össze. Módszerükben és igényességükben is eltérnek egymástól. Bartha Antal Oroszország feudalizmuskori történetének problematikáját marxista szellemű kritikai színvonalon elemzi. Ugyanakkor ez nem pótolhatja a világtörténet szovjet periodizációjának ismertetését és összekapcsolását közvetlen feladatunkkal. Nehezen kapcsolható be a magyar periodizációs vita jelenlegi felvetésébe Zimányi Verának a francia gazdaságtörténeti iskola világtörténeti periodizációs alapelveit ismertető, sajnos kritika nélkül készült beszámolója". Slicher van Bath 1963-ban megjelent munkája mellett sokkal nagyobb figyelmet kellett volna fordítani Graus kezdeményező tanulmányára,Malowist alapvető könyvére, az angol irodalomra. A tárgyalt francia irányzathoz tartozó Jacques le Goff „Das Hochmittelalter" с. könyvében а „XIV. század válsága" témakörében — többször is idézi E. A. Kosz -minszkijt, F. Graust és R. H. Hiltont. Az alapreferátum „helyesen állapítja meg a fő korszak és kötet, az alkorszak és fejezet összefüggésének mozgékonyságát, ami lehetőséget ad a... kialakuló gyakorlati perio -dizáció további finomítására". Heckenast Gusztávnak „erőteljesebben egy módszertani problémát kellett volna kidolgoznia: a változások, új jelenségek csírái, kezdeti formái iránti érzékenység ós a mennyiségi felhalmozódás figyelemmel kísérése, ill. a kiérlelt, lezárt fejlődési fokok alapul vételének kérdését a periodizációban. Ebből adódik ugyanis számos gyakorlati probléma. Idevág az irodalmi ós művészeti ölelkező periodizációk jogos alkalmazása is. Sajnos, Heckenast Gusztáv ezt a kérdéskört összefüggőbben nem elemezte" — állapította meg Székely György. Elekes Lajos akadémiai levelező tag, egyetemi tanár hozzászólása bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a periodizáció „a törtónetfelfogás egyik, avagy éppen talán a legfőbb kulcskérdése". Nem annyira az alapelvek szempontjából szükséges nézeteinket e tárgyban időről időre felülvizsgálni; „a fontosabb, időszerű tennivaló ... a helyes alapelvek adekvát alkalmazásának keresztülvitele. Átfogó, nagytávlatú kollektív vállalkozások, amilyen a most tervbe vett tíz kötetes összefoglalás, erre jó alkalmat nyújtanak." Elekes Lajos helyeselte a vitaindításnak szánt anyagokban megmutatkozó azon törekvést is, hogy a rokontudományok időközben elért eredményeit számba vegyék: „Az alap—felépítmény kölcsönhatása elvének érvényesítése kívánja, hogy ezeket az általános történeti korszakolás munkájában se hagyjuk figyelmen kívül." Leszögezte, hogy nem az alapelvek tisztázásáról, hanem szabatos alkalmazásukról és belső differenciálásukról van szó. A tagolás fő vonalainak a formáció, tehát lényegében a termelési mód változásait kell kifejezniök. Ezen belül „nagy gondot kell fordítani mind a termelőerők, mind a termelési viszonyok fejlődésének, változásainak árnyalt bemutatására. Ezzel tulajdonképpen egybeesik, bizonyos vonatkozásokban könnyebbséget jelent, ha az osztályharc menetét, annak nagy fordulópontjait állítjuk a periodizáció tengelyébe. Gondot kell fordítani ... a termelési viszonyoktól meghatározott társadalmi viszonylatok, az ún. társadalmi »struktúra«, tehát nem csupán az alapvető osztályviszonyok, hanem az egész bonyolult szövevény konkréten hiteles bemutatására ... A korábbinál nagyobb gondot kell fordítani a társadalmi tudat jelenségeire . . . , a tágan értett kultúra növekedésének, felhalmozott eredményei társadalmi elsajátításának folyamataira, köztük tudományos ismeret és művészi kifejezés . . . szerteágazó problémáira. Az ideológiák fontosságát nem kell újból hangsúlyozni, annál inkább szükséges kiemelni alapjuk és hatásaik árnyaltabb bemutatásának kívánatosságát." Ilyen szempontok mérlegelése módosításokat vonhat maga után a periodizáció egyes részleteiben, főleg egyes — eddig is bizonytalannak tartott — alkorszak-időhatárok megállapításában. Perényi József kandidátus, egyetemi tanár hangsúlyozta: szinte teljes egészében a 12 Századok 1967/1—2
