Századok – 1967
Tanulmányok - Iszlamov; T. M.: Az 1917. évi osztrák–magyar kiegyezés megkötése 3
AZ 1907. ÉVI OSZTRÁK-MAGYrAlt KIEGYEZÉS 9 tartozott, akkor megállapíthatjuk: 1906 őszén a főherceg politikai súlya, hatása a Monarchia politikájára határozottan erősödőben volt. Jellemző, hogy a kortárs politikusok, nyilván kissé túlzóan, egy ún. belvederei párt létéről, mely befolyás tekintetében nem áll a császári udvar mögött, egy ,,kettős kormányról", sőt „két császárról" beszéltek.2 4 Az új osztrák-magyar kiegyezésről folyó tárgyalások Ferenc Ferdinánd és az osztrák uralkodó körök jobbszárnyának egy részét tömörítő pártja számára alkalmas ürügynek látszottak, hogy aktív politikai fellépésre szánják magukat, melyek a tárgyalások menetében újabb bonyodalmak forrása lettek.2 5 * Egy olyan kormány hatalomra jutása Ausztriában, amely határozottan úgy döntött, hogy Magyarországgal az „erő helyzetéből" tárgyal majd, s amelyet ráadásul állandóan bujtogatott Ferenc Ferdinánd klikkje, nem ígért semmi jót a magyar fél számára. Már a legelső lépések és az előkészületek is azt mutatták, hogy az Ausztria és Magyarország között 1867-ben megkötött első tízéves gazdasági kiegyezés óta még sohasem készültek Bécsben ilyen gonddal az új „Ausgleich" megkötésére. Az új osztrák kormány első lépésként visszavette a parlament elé terjesztett, de még jóvá nem hagyott, 1907. évi Körber—Széli-féle kiegyezési ' tervezetet. Ezzel a „nyakas magyaroknak" tudomásukra hozták, hogy végső esetben Ausztria kész szélsőséges eszközöket is igénybe venni, egészen addig, hogy minden gazdasági kapcsolatot is kész felszámolni. Meg kell jegyezni, hogy a tárgyalások során Bécs nem egyszer folyamodott partnerének fenyegetéséhez és ijesztegetéséhez, ahhoz, „hogy hathatósan felhasználja a rendelkezésére álló gazdasági nyomás eszközeit, anélkül azonban, hogy azokat »ultima ratióként« használná fel és a gazdasági kapcsolatok felbontásával fenyegetőznék".26 Beck és a minisztertanácsnál magas beosztásban dolgozó Sieghart kezdeményezésére — miniszteri szinten — speciális tanácskozó bizottságot hoztak létre, amelyet hivatalosan „a Magyarországgal bennünket összefűző kapcsolatok gazdasági kérdéseinek vizsgálatára alakult miniszteri bizottság"-nak neveztek, amelynek munkájába szakértőkként olyan közgazdászokat és jogászokat is bevontak, akiket az osztrák-magyar kapcsolatok komplexumának különböző vonatkozásaiban jártasaknak tartottak.27 Ennek a bizottságnak legfontosabb üléseit, amelyeken a döntőnek ígérkező tárgyalásokon követendő osztrák taktikát beszélték meg, rendszerint maga Beck vezette. Az 1906 szeptember — 1907 december között lezajlott tárgyalásoknak nem volt előre meghatározott programjuk, s ezért hol az egyik, hol a másik tárgyaló fél 24M. Muret: L'archiduc François-Ferdinand. Paris. 1932. 172. 1. 25 Minthogy nem áll módomban a főherceg politikai cselszövéseit a bécsi archívumokban őrzött elsődleges források alapján végigtekinteni, kénytelen vagyok a kortársak memoárjaira, továbbá történeti feldolgozásokra támaszkodni. 26 Allmayer-Beck: i. m. 178. 1. '"Sieghart: Die letzten Jahrzehnte einer Grossmacht. Menschen, Völker, Probleme des Habsburger-Reichs. Berlin. 1932. 105. 1. Kiemelkedő szerepet játszott a bizottságban Spitzmüller, aki 1896-tól 1903-ig kiegyezési referens volt a Pénzügyminisztériumban, 1903-tól kezdve pedig Alsó-Ausztria pénzügyigazgatóságának elnöke. Ld.: A. Spitzmüller-Harmersbach : Der letzte österreichisch-ungarische Ausgleich und der Zusammenbruch der Monarchie. Berlin. 1929. 4. 1.
