Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

170 VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 170 rasztalja: szerinte „az osztályharc marxista fogalma magában foglalja a hatalom megszerzését nemzeti keretek között". A. Predtyecsenszkij (V. I. 1950. 12.) szerint „a periodizáció alapját a jelenségek komplekszuma képezi, a periódushatárok a krízisjelenségek mentén húzódnak, amikor különösen élesen jelentkezik a termelési viszonyok és a termelőerők közötti ellentmondás. A krízisjelenségek fogalmán . . . általános, feltehetően politikai-társadalmi válságot ért." A vita lezárása előtt Pasuto és Gserepnyin (V. I. 1951. 2.) egy periodizációs táblázatban próbálták összegezni elgondolásaikat. — Alapvető meghatározó jelenségek a termelőmód változásai, ezen belül a termelési viszonyok s termelőerők kölcsönhatására, az osztályharc fejlődésének szakaszaira kell a főfigyelmet fordítani. A külső tényezőket sem lehet elhanyagolni. „Az osztályharc egyes fejlődési szakaszai és a termelőmód fejlődése közötti kapcsolatot kell kiemelni . . . merőben új mozzanat, ahogyan megközelítik a nagy korszakhatároló eseményt, az orosz földek egyesítését és az állami centralizációt . . . Tárgyilag megalapozottan szállnak szembe a széttagoltság fogalmának abszolutizálásával: Kijev bizonyos kormányzati funkciókat megőrzött, időnként politikailag is felülkerekedett az egységesítés, a nagyfejedelmi cím nemcsak üres jogi formula volt, az orosz földeken közös törvénykezés, közös egyházi igazgatás, közös súly- ós jiénzértókegység uralkodott. Végül az orosz földek politikai egységének gondolata az ideológiában állandóan szerepelt." — Az 1480. évi sikeres tatárellenes hadjárat után jelentős előrelépés történt a centralizációban: „Moszkva teljes önállóságra tett szert. Az egyes orosz fejedelemségek jogrendszerében mutatkozott eltéréseket kiküszöbölték. A centralizáció folyamata során komoly erőeltolódások mentek végbe az uralkodó osztályon belül ." A gazdasági fejlődés nem egyöntetű, az egységes orosz piac kialakulása még a széttagoltság korával kezdődik és csak a XIX. században fejeződik be. A vitát összefoglaló szerkesztőségi állásfoglalás (V. I. 1951. 3.) pozitív jelenségnek ítéli, hogy elutasították a dogmatikus nézeteket. — A használatos periodizációt az állami szemlélet jellemzi. Ez elfogadhatatlan. Ami a periodizációs elveket illeti: „a földjáratlók formáinak fejlődése nem tükrözi a történeti folyamatok bonyolultságát. Az osztályharc elve valóban lényeges, csakhogy a termelési viszonyok és a termelőerők konfliktusa különböző formában jelentkezett. Aligha lehet univerzális elvek alapján a valóságos történeti folyamatot periodizálni. A tatárjárás tényét nem lehet elhanyagolni. A centralizáció kérdésében áthidalhatatlanok az ellentétek, a lényeg a gazdasági-társadalmi folyamat, a katonai védelmi funkciók másodlagos szerepet játszanak. A centralizációs folyamatban az orosz és a soknemzetiségi szakasz megkülönböztetése helytelen." A vita továbbfolytatódott: V.N. Sevjakov (V. I. 1956. 9.) IV. Iván centralizációs tevékenységének gazdaságilag katasztrofális körülményeire hívta fel a figyelmet — aktuálpolitikai kicsengéssel. — A. A. Zimin és A. A. Preobrazsenszkij (V. I. 1957. 12.) értékes historiográfiai cikke az orosz feudális osztályharc történetéből felhívja a figyelmet arra a jelenségre, hogy a központosítás és az orosz földek egyesülésekor az osztályharc specifikus területét képviselték a XV. században az eretnekmozgalmak, a XV—XVI. században a reformációs és humanista mozgalmak. Sz. D. Szkazkin (V. I. 1958. 2.) ismert tanulmányának a második jobbágyságról igen nagy a jelentősége a feudális kor periodizációja szempontjából: „а XVI. századot olyan kronológiai határnak fogja fel, amely mögött mélyreható társadalom-gazdasági folyamatok húzódnak. Az eredeti tőkefelhalmozódás nyugaton, a második jobbágyság és a robotoltató földesúri piacgazdálkodás Kelet- és Közép-Európában, olyan jelenségek, amelyek egyrészt meghatározzák Európa két nagy területi egységének történeti arculatát, másrészt e jelenségek összességének feltárása az egyetemes történeti összefüggések felismerésének szükségességére irányítja a figyelmet a periodizációs elvek kiválasztásakor. Ez az egyetemes történeti összefüggés olyan feltételek között érvényesül, amikor keleten ós nyugaton a fejlődés diametrálisan ellentétes agrárfejlődésben konkrétizálódott." Az Elbától keletre a XVI. század után a feudalizmus megerősödése a lényeg. A második jobbágyság megértése szempontjából igen fontos, hogy „Kelet-Európában az antifeudális parasztmozgalmaknak két fő áramlata jött létre: a kispolgári és a faluközösségi ... az orosz fejlődés még az Elbától keletre kialakult fejlődési képen belül is sajátos és nem általánosítható." M. A. Szaharov (V. I. 1961. 9.) az orosz centralizált állam problematikáját vizsgálja a szovjet historiográfiában. Cserepnyin „Az orosz centralizált állam kialakulása a XIV—XV. században" c. művét elemezve arra hívja fel a figyelmet, hogy a XIV—XV. században semmi minőségileg új jelenség nincs az agrárviszonyok terén, a XV. század végétől jelentkeznek csak az új elemek. Továbbra sem világos azonban a központosítás