Századok – 1967
Közlemények - Káldy-Nagy Gyula: Adatok a levantei kereskedelem XVII. század eleji történetéhez 138
144 KÁLDY-NAGY GYULA az áru nevét, az áru mennyiségét, esetenként az áru értékét, a fizetett vám összegét.5 5 A hajók rakományainak elvámolásakor az áru mennyiségének megjelölésére különféle mértékeket, illetve egységeket vettek alapul.5 6 A szövetek elvámolásával kapcsolatban az elszámolásokban leggyakrabban a „pasztav" szó fordul" elő, melynek jelentése egy vég (ti. egy vég szövet). Kisebb mértékegység volt a „zira" (rőf), amely 67,98 cm-nek felel meg.5 7 Egyes textilanyagok, mint a taft vagy a fehérítetlen pamutvászon mennyiségét „denk" azaz bála szám jegyezték fel. Ugyancsak bála szám írták be a selymet, a gyapotot, a gyapotfonalat, a rövidárut, továbbá némely vegyianyagot, gyógynövényt stb. A fémek elvámolásánál, ha nagyobb tömegről volt szó, akkor ,,kantár"-ral mérték, amely 180 okká val volt egyenlő,58 tehát 230 kg. Az okká val (amely, mint ismeretes, 1282 gr) vegyianyagot ós fűszert mértek. Szinte mindenféle áru mérésére használt súlymérték volt a ,,menn-i sáhi" (vagy röviden csak „menn"), ez a vámnaplók adatai szerint a kantáiszázadrésze, tehát 2,3 kg. A csészét, a tarbukot (kék bojtos, piros fez), a cobolyprémet darabszám vámolták el, ugyanígy a nyúlprémet, de mivel ebből sokat szállítottak, tízesével számolták ós a „deszte" szóval jegyezték fel.59 Az edényfélét általában „szanduk" azaz láda szám vámolták el, úgyszintén esetenként az ólomfehér festéket, arzént stb. A fenti mértékek, illetve egységek szerint elvámolásra, került áruk közül a velenceiek által hozott skarlát posztó végje után 2 1/2 gurust, egy vég londoni posztó (,,londrin") után 46 parât (a „para" a gurus ötvened része volt), egy vég karazia posztó után 6 párát, egy bála papír után 1/3 gurust, egy bála tükör után 150 párát, azaz 3 gurust szedtek stb. A vámnaplókban feltüntették néhány importáru értékét is, így tájékoztatást kaphatunk arról, hogy a behozott áruk után hány százalékos vámot kellett fizetni: a mandula, méz és a fűszerek után 3%-ot, a szövetek után 2,5%-ot, viszont a tarbuk után 7%-ot. Az Alexandrettebe importált áruk elvámolásával kapcsolatban Isztanbulból az aleppói pasának 1614-ben olyan értelmű rondeletet küldtek, hogy ha az angol, francia ós velencei kereskedők áru helyett készpénzt hoznak, a kiadásaikra szolgáló 20 000 guruson felüli összeg után Alexandretteben 1%-ot és Aleppóban 2%-ot kell szedni.6 0 Egy későbbi, ugyancsak az aleppói pasához küldött utasításban a velencei kereskedőkre vonatkozóan külön rendelkeztek, mégpedig úgy, hogy az Alexandrettebe hozott készpénzük után semmit sem, az azon felüli összeg után pedig Alexandretteben 1%-ot fizetnek, de a francia kereskedőktől, mivel árut nem hoznak, hanem csak gurust, készpénzük után a 2% illetéket Aleppóban szedni kell. Az aleppói vámszedő azonban a francia kereskedőkre vonatkozó rendelkezésre ne hivatkozzék, amikor a velenceiek által hozott készpénz után Aleppóban 2% illetéket akar szedni, mert azok csak Alexandretteben tartoznak 1%-ot fizetni; ennek beszedése pedig az aleppói vámszedőre nem tartozik.6 1 A vámnaplók adatai szerint Alexandretteben az angoloktól, franciáktól és hollandoktól a behozott készpénzük után egyaránt 1% illetéket szedtek. A velencei kereskedők azonban csak egyszer (1624-ben) fizettek illetéket 200 000 gurus után, talán, mert a későbbi években hozott készpénzük 30 000 gurus alatt volt. Az Alexandretteből exportált áruk elvámolására példaként említjük, hogy egy bála selyem vagy gyapot után 3/4 gurus, egy bála angora kecskeszőrből készült szövet („szúf") vagy egy bála fehérítetlen pamutvászon után 1 1/2 gurus bélyeg-illetéket kellett fizetni. Az exportáruk értékét a vámnaplókban nem jegyezték fel. A kereskedők gyakran tiltakoztak Isztanbulban az alcxandrettei vámszedők túlkapásai ellen, akik az áru értékét az elvámoláskor sokszor többre becsülték, ós így magasabb vámot szedtek. E tiltakozások hatására a vámszedőket nem egyszer utasítani kellett az áruk hivatalosan megállapított értékének a betartására. így például 1613-ban elrendelték, hogy az alexandrettei és a tripoliszi kikötőkbe hozott áruk elvámolásakor a velenceiek által hozott skarlát posztót 5000 akcséra, a karaziai posztót pedig 640 akcséra sza-15 A behozott készpénz összegének és vámilletékének a beírásakor а kereskedők nevét csak egészen ritkán tüntették fel, mert ezeket a tételeket inkább summázva, az angolok készpénze, a franciák készpénze stb. cím alatt vezették be. Magukat az egyes árufajtákat gyakran a Szíriában ismert különböző nevükön jegyezték fel a vámnaplókban. Például a levantei halkábítót (anamirta cocculus) egyszer arabul „ta'm szarnak" másszor perzsául „inerge máhi" és olykor törökül „bálik otu" néven írták be. " IV. Hinz: Islamische Masse und Gewichte. Leiden. 1955. 57. 1. s" IV. Foster: i. m. 290. 1. It. Mantran: Réglement de la police des marchés de Stamboul. I.es Cahiers de Tunisie, No. 14 (1956), 241. 1. 10 Isztanbul, Baçvekâlet Arçivi (Miniszterelnökség Levéltára): Maliye, No. 5712, 43. 1. 11 Uo. Maliye, No. 6004, 16. 1.
