Századok – 1967

Közlemények - Káldy-Nagy Gyula: Adatok a levantei kereskedelem XVII. század eleji történetéhez 138

142 KÁLDY-NAGY GYULA európai hajó érkezése esetén.4

2

Fermanel útleírásában nagyon lekicsinylően beszél Alexandre tter<51, amely szerinte nem egyéb, mint 6—6 házból és egy tucat piszkos kunyhóból álló település, az előbbiekben az európai kereskedők, az utóbbiakban törökök és a matrózok számára italt mérő görögök laktak. Ezenkívül itt volt még az aga rezidenciája és a vámház.43

A vámházban készült vámnaplókból az 1624—1628. évekre vonatkozóan néhány fennmaradt, és ezek részletesebb tájékoztatást nyújtanak a kikötő forgalmáról. Mielőtt azonban ismertetésükre rátérnénk, röviden szólnunk kell a török vámigazgatásról, hogy lássuk, miként keletkeztek azok a feljegyzések, amelyeket vámnaplóknak nevezünk. A vámilleték beszedése az oszmán birodalomban a XV. század végétől kezdve az úgynevezett mukátaa-rendszerrel történt.44

A mukátaa elnevezés a mohamedán államszervezetek nagyon régi pénzügyigazgatási műszava. Az iszlám klasszikus korában, az Abbaszidák idején mukátaanak nevezték valamely tartomány évi adójának előre megállapított összegét. A szónak ugyanez a fogalomköre volt a szeldzsuk birodalomban, ahol egy-egy terület mukátaaját az uralkodóház tagjain kívül az ország vezető emberei, sőt a katonák is megkaphatták szolgálataik fejében, és ilyen esetekben a rája az államnak fizetendő adót magának a mukátaa birtokosának fizette. Ennek a rendszernek a mintájára épült fel a török pénzügyigazgatás, melyben azoknak a területeknek az adójövedelmét, melyeket a szultán magának vagy családja tagjainak a „szultán hász-birtoka" vagy pl. a szultána „hász-birtoka" néven tartott meg, szintén mukátaanak nevezték. A kincstár az egyes hász-birtokokról beszedendő adójövedelem összegét, Vagyis a mukátaat, az adószedők ajánlatainak előterjesztése alapján rendszerint három évre előre állapította meg: bizonyos feltételek mellett annak adott három évre szóló megbízást, aki a szóban forgó adójövedelmekből a legnagyobb összeg beszedésére vállalkozott. A megbízás feltételei közé elsősorban az tartozott, hogy a megbízottnak, aki egyébként napi illetéket kapott, a beszedett adóról, vámról, gabona-tizedről stb. részletes jegyzéket, ,,defter"-t kellett vezetnie, amelyet, mielőtt azt a kincstárnak benyújtotta volna, a helyi, illetve a legközelebb működő kádi átvizsgált és hitelesített. Azok a részletes elszámolások tehát, amelyeket mi vámnaplóknak nevezünk, tulajdonképpen mukátaa elszámolások.4

6

Ezek közé a mukátaa elszámolások közé tartoznak az 1624 —1628. évi alexandrettei vámnaplók. Az alexandrettei kikötő IV. Murád szultán anyja, a görög származású Köszem válide szultán hász-birtokai közé tartozott.4

6

A kikötő adó-, vám- és egyéb jövedelmének összegét, vagyis mukátaaját 1624-ben 40 000 „rijál gurus"-ban azaz reálban állapították meg és beszedője, vojvodája ebben az évbenagörög származási! Rum Mehmed aga volt.47 Az 1625. és az 1626. évben egyszerre ketten, Ramazán és Musztafa szpáhik viselték ezt a tisztséget, majd a következő három évre (1627—1629) Hadzsi Behrám aga kapott megbízást. A vojvodák illetménye napi egy gurus volt. Mellettük dolgozott egy írnok napi fél gurusért, egy tolmács szintén napi fél gurusért és három vámvizsgáló (didebán), mindegyik napi egynegyed gurusért. A vámvizsgálat lebonyolításához szolgákat, tevehajcsárokat, sőt saját ellátásuk biztosítására még szakácsot is alkalmazhattak, mert a napidíjon kívül élelmezést is kaptak: például 1627-ben kenyérre, húsra, rizsre és olajra 617 gurust számolhattak el. Ezt az összeget és ugyanúgy a napidíjukat a bevételből vonták le és azokat az elszámoláskor a kiadási rovatban feltüntették.4

8

Elszámolásaikat az aleppói kádi felülvizsgálta és hitelesítette. Ezek közül négy ma is megtalálható az egykori szultáni szeráj (Topkapi Sarayi Müzesi) levéltárában, jelzete D. 1306. E megmaradt elszámolások pontosabban az alábbi időszakokra vonatkoznak: "P. Masson: i. m. 379. 1. " M. Fermanel: i. m. 259. 1. " A rendszeres vámilleték bevezetése a XV. század utolsó negyedében történt meg. A Velencei Köztársasággal 1454-ben kötött szerződés szerint az oszmán birodalomba behozott áruk közül még csak azok után kellett illetéket fizetni, amiket ott el is adtak. (W. Ileyd: Geschichte des Levantehandels im Mittelalter. Stuttgait. 1879. Bd. II. 316—317. 1.). Az 1470-es években azonban II. Mehmed szultán már olyan rendeletet hozott, hogy a Velencéből, Genovából és máshonnan importált áruk után, akár eladják azokat, akár nem, az európaiaknak 5%, a szultán alattvalóinak pedig 4% vámot kellett fizetni (N. Beldiceanu: Les actes des premiers sultans, vol. 1. l'aris. 1960. 146. 1.). II. Bajezid szultán ezt a rendeletet már csak annyiban változtatta meg, hogy a nemmohamedánoknak 5%, az adófizető („harádzsgüzár") alattvalóknak 4% és a mohamedánoknak 2% vámilleték fizetését írta elő. Ez a rendelet azonban nem vonatkozott a raguzaiakra, akik továbbra is csak 2% illetéket fizettek az áru eladása helyén; ebben a kiváltságukban 1513-ban még 1. Szelim szultán is megerősítette őket. Ezek a vámtarifák természetesen az idő folyamán az egyes országokkal kötött kereskedelmi szerződések alapján vagy néha önkényes vámemelések következtében módosultak. " A török pénzügyigazgatásra és a mukátaa elszámolásokra vonatkozóan Id. bővebben Fekete L. és Káldy-EaoyGy.: Budai török számadáskönyvek. Bpest. 1962. 645—649. 1. "Köszem (Máhpejker), I. Ahmed szultán felesége volt. Miután fia, IV. Murád szultán (1623—1640) 11 éves korában trónra lépett, mint a szultán anyja, „valide szultán", nagyon erős befolyással volt a birodalom ügyeinek intézésére. 47

A válide szultán és úgyszintén a pasák hász-birtokainak jövedelembeszedőjét nem eminnek, hanem vojvodának nevezték. " Ugyanebben a rovatban számolták el még az útiköltség kiadásaikat, a beszedett pénz Isztanbulba történő szállításának fuvardíját stb.