Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Molnár János kandidátusi disszertációjának vitájáról (Vida István) 1478

"KRÓNIKA 1481 az elemzésnek elvégzése után tudjuk teljesen megérteni azt a szerepet, amelyet a revizionizmus az 1956-os ellenforradalomban betöltött." Ez az elemzés az értekezés szükséges kiegészítése, ezért röviden összefoglalta annak eredményeit. Nagy Imre elméleti nézeteit 1955 nyarától 1956 tavaszáig készített írásaiból ismerjük, amelyek sem akkor, sem az ellenforradalom alatt nem kerültek nyilvánosság elé. Nagy Imre ezekben kifejti, hogy az ún. öt bandungi alapelv a nemzetek közötti viszonyok terén társadalmi és politikai rendszerektől független tényezők, azaz a nemzeti függetlenség, amely Nagy Imre szerint az öt alapelv összefoglalása, a változó társadalmi rendszerekkel szemben változatlan, abszolút örök érték. Az ún. bandungi alapelvek nem egyik vagy másik osztály érdekeit érintik, hanem az össznemzeti politika alapját képezik, és a munkásosztály a nemzet egyetemes érdekeit nem rendelheti alá a maga osztályérdekeinek. „Nagy Imre szóban forgó írásaiból kitűnik — mondotta Molnár Erik —, hogy a nemzeti függetlenséget a nemzeti politika döntő és elsődleges tényezőjének tekinti, vagyis azt tartja, hogy a nemzetté szervezett munkásosztály politikájának is döntő és elsődleges feladata a nemzeti függetlenséget, ezt az abszolút értéket megóvni. Ennek megfelelően azt állítja, hogy helytelen, antimarxista, kozmopolita tétel a szocializmust nemzetek felettivé nyilvánítani." A továbbiakban Nagy Imre arról ír, hogy a nemzeti függetlenségi harcok — nem az osztályharcok — hagyományai ma is elevenen élnek és hatnak. A Tanácsköztársasággal szemben az 1848:as szabadságharcot emeli ki. Kossuthot nemzeti geniusnak nevezi. „A haza minden előtt" jelszavát magasztos eszmének tünteti fel, amelyet minden kommunistának híven és önzetlenül kell szolgálnia. Egyik írása befejező soraiban, elméleti nézeteit mintegy összefoglalva, Nagy Imre kijelentette, hogy a Kommunista Kiáltvány jelmondatához: „Világ proletárjai egyesüljetek !" hozzá kell fűzni a nemzeti érzésnek és hazaszeretetnek a Szózatban megfogalmazott jelmondatát: „Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar !" Szerinte ez a két jelmondat eltéphetetlen elvi ós eszmei egységet alkot, s egyúttal bel- és külpolitikai cselekvésünk vezérfonalául szolgál. Molnár Erik rámutatott, hogy semmi meglepő sincs abban, hogy Nagy Imre a Kommunista Kiáltványra hivatkozik. Nagy Imre revizionizmusa szándéka szerint a szocializmus alapján áll. „Az azonban kétségtelen, hogy Nagy Imre elméleti nézetei a leghamisítatlanabb, legtöményebb nacionalizmust képviselik, ós hogy revizionizmusának lényege éppen nacionalizmusában áll." Nagy Imre elméleti tételeiből a külpolitikára vonatkozóan gyakorlati politikai következtetéseket vont le. Az ún. bandungi alapelvek, vagyis lényegében a nemzeti függetlenség ellenkezik a hatalmi tömbök politikájával. Magyarországnak el kell kerülnie, hogy a hatalmi tömbök közötti háborúba, tehát a szocializmus és a kapitalizmus nemzetközi méretekben vívott harcába belekeveredjék. Ennek útja a semlegesség, vagy a szocialista kisnépek együttműködésének politikája. Ezért meg kell szüntetnünk a Szovjetuniónak való alárendeltséget és a függés maradványait. Molnár Erik a következőképp foglalta össze Nagy Imre programját. „Magyarország ós a párt élén olyan vezetésnek kell állani, amely demokratikus alapon, a legszélesebb nemzeti összefogással az országot szuverén jogainak kizárólagos és teljhatalmú birtokosává teszi." Ebben a programban demokrácia és nemzeti összefogás egyetlen célt szolgált, az ország függetlenségének biztosítását, amely egyértelmű Nagy Imre felfogásában a Szovjetunióval fennálló politikai-katonai kapcsolatok megszüntetésével. Nagy Imrének a fentebb ismertetett nézetei határozták meg magatartását az ellenforradalom idején. Október 23-án úgy látszik még nem látta világosan a mozgalom jellegét, 24-én elrendelte ugyan a statáriumot, de kezdettől fogva ingadozott. A felkelőkkel szemben nem volt hajlandó erélyes rendszabályokat alkalmazni, mert azokat a nacionalista és szovjetellenes jelszavakat hangoztatták, amelyek megvalósítását ő is feladatának tekintette. Október 28-án meghirdette programját, amelyet korábban kidolgozott, s az sok ponton érintkezett a felkelők követeléseivel. Programja objektíve egy jobboldali diktatúra előkészítését segítette. „A nacionalista politika — szögezte le Molnár Erik—, amelyet Nagy Imre az osztályok fegyveres összecsapásának idején folytatott, tevékenyen hozzájárult az ellenforradalom kibontakozásához, de egyúttal leleplezte a nacionalizmus burzsoá ellenforradalmi lényegét is. A szocializmusba oltott nacionalizmus osztályfunkciójának ez a lelepleződése az októberi ellenforradalom legfontosabb tanulságai közé tartozik." Molnár Erik kijelentette, hogy a disszertáció „általában kielégíti, sok tekintetben meg is haladja a kandidátusi értekezéssel szemben támasztható elméleti igényeket", s ezért javasolta a kandidátusi cím odaítélését a jelöltnek. Berend T. Iván opponensi véleményében először a kortörténetírás problémáival foglalkozott. Megemlítette, hogy míg az 1956-os eseményekről szóló nyugati irodalom 24 Századok 1907/6