Századok – 1967

Krónika - A X. Magyar–Csehszlovák Jogtörténettudományi Konferencia (Varga Endre) 1469

1470 KRÓNIKA Az ülésszak megrendezéséhoz a Jogtörténeti Szakosztálynak a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottsága s az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara nyújtott segítséget. A konferencián való részvételre meghívást kapott a Magyar Történelmi Társulat is, melyet az üléseken e sorok írója képviselt. * A konferenciáról, melyre mintegy 30 írásos referátum érkezett be, s melyen az elnökség tagjai, a referensek (korreferensek) és szabad hozzászólók részéről több mint 40 felszólalás hangzott el, egyesek több alkalommal szerepeltek s több kérdéssel is foglalkoztak stb., mindezeket külön-külön s az eredeti sorrend szerint idéző, részletes ismertetés itt nem adható. A továbbiakban tehát a referátumokat ós hozzászólásokat tárgyanként, illetőleg tárgycsoportonként összevonva, igyekszünk legalább vázlatos áttekintést nyújtani arról a gazdag, változatos és szétágazó anyagról, mellyel a konferencia foglalkozott. Ez a módszer különben, minthogy egy-egy napra meghatározott témakörök voltak tárgyalásra kitűzve — a témák átkapcsolódásaitól eltekintve — nagyjában az ülésszak lefolyásának kronologikus rendjét is érzékelteti. A konferenciát Sarlós Márton ny. egyetemi tanár, a Magyar Jogász Szövetség Jogtörténeti Szakosztályának elnöke nyitotta meg. Beszédében kegyeletes szavakkal emlékezett meg Benedek Jenőről, a Magyar Jogász Szövetségnek a közelmúltban tragikus módon (az emlékezetes pozsonyi repülőgép-szerencsétlenség alkalmával) elhunyt főtitkáráról, akinek a Jogtörténeti Szakosztály s a magyar—csehszlovák jogtörténeti konferenciák létrehozásában kimagasló érdemei voltak. A megnyitóbeszéd után Stefan Luby akadémikus (Pozsony) a csehszlovák jogtörténészek, Nizsalovszky Endre akadémikus az MTA, illetőleg annak Állam- és Jogtudományi Bizottsága s Márton Lajos a Magyar Jogász Szövetség nevében üdvözölte a konferenciát. Az elhangzottak után az első napi vitát, melynek főtémájakónt „a magánjogtörténetírás és a magánjogtudomány főirányai az utolsó száz évben Közép-Európában" tárgycsoport volt megbeszélésre kitűzve, Csizmadia Andor professzor, dókán, a Jogtörténeti Szakosztály ügyvezető elnöke vezette be. Előadásában áttekintést adott az e napon sorra kerülő referátumokról, értékelte azokat a kitűzött tárgy szempontjából, s az utóbbihoz kapcsolva számos további vitakérdést vetett fel. Utána a szokott módon a referátumok szerzői foglalták össze, vagy egészítették ki téziseiket, s néhány egyéb hozzászólás is történt. A fenti témakör első csomópontját Horváth Pál professzor előterjesztett anyaga képviselte, aki a dualizmus-kori magyar jogtörtónetírás főbb irányait ismertette, visszatekintéssel a XIX. század első feléig. Tanulmánya, a konferencia célkitűzéseinek megfelelően, a magánjogtörtónetírást helyezte a tárgy előterébe. — A többi résztvevő országból hasonló referátumok nem érkeztek, a témakör másik tárgycsoportjával, a magánjogtudomány százéves fejlődésével azonban számos belföldi ós külföldi kutató foglalkozott, s a mondott tárgy, valamint a hozzákapcsolódó kérdések: a korszak jogtudományi irányzatai, egyes kiemelkedő magánjogászok szerepe, a civiljogi kodifikáció stb. körül élénk eszmecsere bontakozott ki, mely a konferencia további napjaira is átnyúlt, melyet azonban a fentebb említett okból itt összefoglalva ismertetünk. A megbeszélés belföldi anyagából Schönwald Pál kandidátus referátuma az 1861. évi országbírói értekezlet polgári jogi intézkedéseivel foglalkozott, s azt a kérdést vizsgálta: mennyit hagytak meg az „ideiglenes törvénykezési szabályok" az oktrojált osztrák jogrendszerből, s mennyiben állítottak vissza 1848 előtti magyar feudális jogintézményeket. Itt említhető Nizsalovszky Endre akadémikus hozzászólása is, mely szintén az országbírói értekezlet történetéhez (az ági öröklés átmentéséről) szolgáltatott érdekes adatokat. Asztalos László kandidátus viszont a következő korszakot elemezte, s a magyar burzsoá magánjogtudomány fejlődését kísérte végig a kiegyezéstől az első világháborúig. Ugyanezt a korszakot tárgyalta Peschka Vilmos kandidátus, aki „A magyar magánjogtudomány elméleti alapjai a dualizmus korában" c. referátumában a XIX. és XX. század — nemzetközi — jogtudományi áramlatairól (történeti jogi iskola, pozitivista jogelmélet, érdekelmélet, szabad jogi iskola stb.) s azok magyarországi hatásáról ós képviselőiről adott áttekintést. A témakörre vonatkozó külföldi referátumok közül ki kell emelni Hans Lentze professzor (Bécs) tanulmányát, mely a német nyelvterület jogfejlődésének keretébe állítva mutatta be az osztrák magánjogtudomány alakulását a XlX. század folyamán — lényegében a német pandektajog uralomra jutását a korábbi osztrák természetjogi és exegetikus irányzatokkal szemben —, majd a kérdés újabb alakulásába nyújtott betekintést. Hasonló témával foglalkozott német viszonylatban Hans Thieme professzor (Frei-