Századok – 1967

Krónika - Ankét a történelemszemlélet és nemzeti kérdés tárgykörének újabb vitairodalmáról 1454

1460 KRÓNIKA kat, cáfolatokat összegyűjteniök. A kiérlelt, átgondolt tudományos alkotások fogják majd bizonyítani, hogy melyik elméletnek van igaza. A maga részéről megütközését fejezte ki Perjés Géza Zrínyiről mondott megállapításaival kapcsolatban, mert az ellentétben áll Perjés könyvének anyagával és eredményeivel, mutatva, hogy a szerző a munka közzététele után változtatta meg felfogását. A maga részéről is elvetette az értelem és érzelem elválasztását, szembeállítását a történelemszemléletben. Aláhúzta a magyar történelmi folyamat egyetemes párhuzamainak, összefüggéseinek helyes mérce gyanánt való alkalmazását, és polemizált Perjés egyetemes vonatkozású összehasonlításaival. A magyar történelem nem kevés mozzanata a haladás és dicsőség szempontjából az angol ós francia történelem megfelelő mozzanatai mellé állítható. A Nemeskürty könyve körüli tudományos reflexiók és polémia kapcsán szükségesnek látszik hangsúlyozni azt, hogy az irodalomtörténeti kézikönyv, az irodalmi nyelv- ós nyelvjárástörténet-kutatás jelentik a rokontudományok pozitív hozzájárulását az adott koi'szak súlyponti történeti kérdéseihez, a nemzettéválás feltárásához. A továbbiakban Székely György megindokolta a Magyar Történelmi Társulat titkárságának kezdeményezését és elnökségének a vita megrendezését elhatározó döntését, majd elemezte a megbeszélés előzményeit jelentő, feltóteleit biztosító tudományos vitákat, gyűjteményes köteteket, amelyekből a nacionalizmus elleni harc mellett a szocialista hazafiság pozitív kifejtése bontakozott ki. Az ankét során felmerült problémák tekintetében megjelölte a további tárgyalások útját, lehetőségeit, utalva arra, hogy mennyire szükségesnek érzi a magyar történelem fő vonalainak megrajzolását. E vonatkozásban hivatkozott a kétkötetes Magyarország történetére, mint az eddigi egyetlen olyan műre, amelyet szerzői a magyar történet egész hosszában a Molnár Erik által felvetett problémáknak megfelelően és széleskörű anyag elemzésével dolgoztak ki. Kiemelte, hogy a magyar marxista történetírás kezdettől fogva sokat tett a forradalmi hagyományok és osztályharcos megmozdulások feltárásáért, nemzeti jelentőségének elismertetéséért, de ezek helyét kiküzdve, ezzel a munkával sokszor lekötve sem rekesztette ki hagyományainkból a politikai haladás nagy egyéniségeit és eseményeit. Ebből a szempontból is jól választotta ki Benczédi László az osztályharcos és demokratikus forradalmi fővonal szimbólumait, Dózsa György, Esze Tamás, Petőfi Sándor és Ady Endre nevét. De a történelmi folyamat sokoldalú felfogása kell nemzeti múltunk realista megítéléséhez, különben a legforradalmibb személyek kiragadása is történelmi pesszimizmusba vezethet, az elbukott vagy ki sem bontakozó forradalmi harcok tragikus példái gyanánt. Másrészről történelmünk említett csúcsai nem is érthetők a teljes vonulaton kívül: Budái Nagy Antal nélkül nincsenek a Hunyadiak, nélkülük Dózsa György; Zrínyi ós Thököly nélkül nincs Esze Tamás, nélküle Rákóczi; a reformkor nélkül nincs Petőfi, Petőfi márciusa nélkül nincs Kossuth szabadságharca; munkásmozgalom nélkül nincs Ady forradalmi szerepe, az ő költészete nélkül nincs a munkásmozgalom forradalmi előretörése. Befejezésül nyomatékosan aláhúzta, hogy a Társulat ankétja is része annak a tisztulási folyamatnak, amely a napirendre tűzött fontos eszmei kérdésben kibontakozóban, a történettudomány művelői körében előrehaladóban van. Marxista történelemszemléletünk a teljesebb kérdésfeltevés alapján jelentős eredményeket ért el, szinte ismeretlen fejezetet tárt fel múltunkból, a magyar internacionalisták harcaival. A helyi történeti és irodalmi hagyományok gyűjtése és tudományos feldolgozása a munkásmozgalom szerves beépítésével gazdagodott. Mindez elősegíti a nagyobb tervezett szintézis, a 10 kötetes magyar történet elkészítését. A Magyar Történelmi Társulat ankétja is az erők összefogására kívánt buzdítani, a magyar történet egészséges szemléletének kialakításáért, történelmünk egyetemes keretbe helyezésének jobb megoldásáért, a dunavölgyi népek történeti problémáinak és történettudományi vitáinak közös marxista megközelítéséért, a szocialista hazafiság és internacionalizmus történetszemlóleti ós világnézeti egységéért.