Századok – 1967

Krónika - Ankét a történelemszemlélet és nemzeti kérdés tárgykörének újabb vitairodalmáról 1454

"KRÓNIKA 1483 lalkozott, amelyek a Kortársban megjelent cikkével kapcsolatban a történészekben felmerültek. Ezek alapján indokoltnak érezte, hogy cikkeiben felvetette az érzelmi viszonyulás problémáját, melyet felszólalásában azzal egészített ki, hogy a történelem racionális megismerése és a hozzávaló pozitív irányú érzelmi viszonyulás nem hogy kizárja, hanem erősíti egymást. Ami a haladást illeti, alapos okai voltak — hangsúlyozta a felszólaló —, hogy cikkében a kérdést felvetette. Konkrét kutatómunkája közben tapasztalta, hogy a fogalom nem funkcionál kielégítően. Molnár Erik bátor ós világos problémafelvetését olvasva, még inkább megerősödött benne a meggyőződés, hogy elengedhetetlen a kérdés alapos és elfogulatlan vizsgálata. Perjés Géza kifejtette, hogy a haladás kérdésének vizsgálatát első megközelítésben három aspektusból, három szférában tartja szükségesnek: a) az objektív, a gazdasági szféra; b) a szubjektív, a társadalmi akció szférája; c) a teoretikus-ideologikus szférában. A XVI—XVIII. század viszonyai között e három szféra vizsgálata alapján megállapította: a három szféra közül döntő jelentőségű az objektív szférában végbemenő fejlődés, a gazdasági növekedés. A második szféra jelentősége a haladás szempontjából jóval kisebb és mindig az objektív szféra függvénye. Az ideológiai-teoretikus szféra jelentősége pedig a haladás szempontjából a legkisebb. A következőkben az itt nyert szempontokat használta fel XIV. Lajos uralkodásának és Zrínyi működésének megítélésénél. Véleménye szerint ugyancsak nehezen lehet Zrínyi katonai és politikai működésót haladónak minősíteni, ez azonban — felfogása szerint — nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy történelmünk egyik legnagyobb alakjának tartsuk. Mindezek alapján annak a véleményének adott hangot, hogy a haladás fogalma nem mindig segíti elő az értékelést. Végül pedig néhány példán szemléltette, hogy kutatási és pedagógiai szempontból milyen ellentmondásokhoz vezethet a haladás fogalmának erőszakolt és kritikálatlan alkalmazása. Hozzászólását azzal fejezte be, hogy Kortárs-beli cikkének minden sorát változatlanul fenntartja. Szűcs Jenő, a Történettudományi Intézet munkatársa hozzászólásának bevezetésében utalt a vita azon sajátosságára, mely szerint egy új típusú, szocialista jellegű nemzeti érzés és öntudat kiformálódásának létjogosultságát senki sem vonja kétségbe, viszont jelentős a vélemények eltérése a „tudattartalomnak elképzelt és kívánt struktúráját illetően". Vitatkozott azzal az elgondolással, mely szerint a történelem nem egyéb mint példatár, amelynek rendeltetése a nemzeti tudat táplálása és erősítése könnyen érthető, népszerű illusztrációkkal. Ezzel kapcsolatban utalt az új Zrínyi-dráma bemutatására és bevezető jelenetére, melynek szemlélete egy régi gondolati modell felújítását tükrözi. Ez a gondolat eredetileg a XVIII—XIX. század fordulója körül született meg, kiváltképpen a történetírásban, melynek lényeges funkciója éppen abban állt — mutatott rá Szűcs Jenő —, hogy a nemzeti történelem kontinuitásának kimutatásával a nemzeti önérzetet táplálja, sőt a „régi dicsőség" felmutatásával mintegy tükröt tartson a kortársak szeme elé. Véleménye szerint a szocialista hazafiság nem függhet attól, hogy mennyire sikerül történelmünk haladó hagyományait mint példákat felsorakoztatni. A szocialista hazafiság csak kis részben a történetírásra tartozó ideológiai probléma; alapvetően a szocialista demokrácia szélesedósének, a közügy fogalmának függvénye. Hozzászólása következő részében elemezte a történelemnek egyoldalú „nemzeti aspektusát" és a nemzeti elv historizálását. Megállapította, hogy a későbbiekben e szemlélet az európai történetírásban nem egyformán jelentkezik. A történeti érvelés nem azonos súllyal játszik szerepet a nemzeti ideológiában, hanem függvénye a nemzeti fejlődés különböző típusainak. Felhívta a figyelmet arra a törvényszerűségre: mennél inkább megvalósult a polgári nemzet a politikai realitások szférájában, a nemzet annál inkább aktuális politikai teória tárgya; mennél kevésbé, annál több a nemzeti ideológiában a történeti elem. A történetírás bizonyos értelemben teoretikusan pótolni hivatott a nemzet modern elméletét, emocionálisan pedig bizonyos értelemben a nemzeti fejlődés hiányait van hivatva ellensúlyozni. Ezért jellemezte a XIX—XX. században a közép-keleteurópai nacionalizmusokat a történelem közvetlen példáinak erőltetése. A továbbiakban Szűcs Jenő a történetírás és nemzeti ideológia új típusú viszonyát vizsgálta. Mint fontos kérdést vetette fel, hiszen tény, hogy a meglevő, a történelemmel kapcsolatban beidegzett érzelmek és a történetírás újabb tendenciáinak feszültsége napjainkban a nemzeti érzés és öntudat zavarait eredményezi. A kérdés elemzése során megállapította, hogy a nemzeti történetírás hosszú időn át mint a nemzeti mítoszok kiszolgálója volt a nacionalizmus egyik forrása, hiszen a valóságnál szebb múlt kárpótlást jelentett a kelet-európai népeknél a nemzeti fejlődés ki nem teljesedéséért. Ugyanakkor ez a mitizált történetszemlélet hozzájárult a pszicholó-