Századok – 1967

Figyelő - Látogatás a Hadtörténeti Múzeumban (Barta Gábor) 1446

1448 FIGYELŐ mondottan Magyarországgal foglalkozó kiállításra: bőséges anyagot láthatunk a román, bolgár, jugoszláv hadseregek részvételéről Magyarország felszabadításában; majd a Szovjetunió segítségéről a helyreállítás megindításában. Egy teljes terem állít emléket a hazai és a külföldön harcolt magyar ellenállóknak és partizánoknak, s mintegy az ő tevékenységük szerves folytatásaként következik a magyar néphadsereg története; végül a karhatalommal és a munkásőrséggel foglalkozó tárlók után fegyveres erőink mai életének, fegyverzetének, munkájának részletes ismertetése zárja le a kiállítást. A második világháború ós az ország hadtörténete tehát a kiállítások e részének kót témája. A szemléltetés a feltűnően nagy számú korabeli irattal, újsággal, röplappal s fényképanyaggal stb. történik; a magyarázó szövegek így rövidek, tömörek lehetnek a megértés megnehezítése nélkül. Különösen nagy teret kaptak az összeállításban azok a dokumentumok, amelyek azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió háborúja nem a népek, hanem csak a fasiszta rendszerek ellen folyt. Ezeket jól egészítik ki a magyar politikai és katonapolitikai élet egyes vonásait jellemző iratok, képek; pl. Teleki Pál miniszterelnök búcsúlevelének másolata; a németeknek a magyar katonák elleni atrocitásairól szóló egykorú hivatalos feljegyzések; a Budapest ostromáról készített térképek; a magyar ellenállók tárgyi emlékei stb. Kár, hogy a kísérőszöveg néhány esetben túl sommásan tartalmazza a kiállítók állásfoglalását: így pl. meg kellene indokolni, hogy Anglia és Franciaország harca Németország ellen a kezdetekben miért minősül igazságtalan háborúnak; az észak-afrikai harcokat miért magyarázza csak olasz hódító törekvésekkel; ugyanakkor meglehetősen elmossa Románia 1944-es átállásának menetét és jelentőségét. Általában nagyon kevés a távol-keleti anyag is. A múzeumi termek egészének rendezésében megfigyelhető a törekvés, hogy a hadtörténetet kettős nézőpontból állítsák a látogatók elé: egyrészt mint katonai eseménytörténetet, másrészt mint a haditechnika és hadművészet fejlődésének történetét. Még a középkori-törökkori kiállításnál is — ahol az emlékanyag jellege miatt alig látszik elkerülhetőnek az egyhangúság — különböző kisegítő eszközök (makettek, táblázatok stb.) felhasználásával elérték céljukat. E kettős feladatot legharmonikusabban az első világháború teremsorának kiállítása oldja meg. Mindez—és különösen a néphadsereg fegyverzetének közvetlen mellette látható részletes bemutatása — a második világháborús anyag sajnálatos hiányaira irányítja a figyelmet: e résznél a haditechnika milyenségéről, fejlődéséről alig tudunk meg valamit. A légiháborúról, páncélosokról, az elektronikáról és a rakétatechnikáról csak elvétve esik szó: a bemutatott kézifegyverek, egyenruhák s néhány nehezebb fegyver ezt a hiányt nem pótolhatja. A Hadtörténeti Múzeum mostani kiállításai végül is, kisebb hibáktól eltekintve, sikeresen oldják meg feladatukat. A termeket végigjárva — kisebb időszakokat leszámítva— folyamatos képet kapunk Magyarország katonai történelméről, s mindezt a lehetőségek szerint beágyazva az illető korok egyetemes hadtörténetébe, rámutatva az általános fejlődéssel fennálló párhuzamokra és eltérésekre. Ez a kiállítások egészének egyik legnagyobb pozitívuma. Barta Gábor