Századok – 1967

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1424

FOLYÓIRATSZEMLE MAGYAR FOLYÓIRATOK Történettudományi folyóiratok ACTA HISTORICA Tom. XII. (1966) 3—4. sz. — A folyóirat megemlékezést közöl Molnár Erikről (1894—1966), röviden áttekinti tudományos pályáját. — PAULINYI OSZKÁB: Die anfänglichen Formen des Unternehmens im Edelerzbergbau zur Zeit des Feudalismus. Az európai nemesfémércbányászat első beszédesebb forrásai a Déli Alpok két bányakörzetóből maradtak fenn. Az admonti apátság Friesach környéki (Zezzen hegy — Karintia) bányabirtoka az egyik, a püspöki Frident a másik. A tanulmány ezt az alig tucatnyi és egyébként már korábban is kimerítően elemzett oklevelet teszi újabb értelmezés tárgyává. Az oklevelekben szoros egyidejűséggel, de egy kezdetibb (Zezzen) és egy előrehaladottabb (Frident) lépcsőben az a folyamat tükröződik, amikor a hatalmi kényszerre épült földesúri sajátüzemet véglegesen a bányásznépesség köréből kiemelkedő dolgozó kisvállalkozóknak egy-egy meghatározott bánya művelésére alakult szabad szövetkezései — bányaművelő szövetkezetek, a „Gewerkschaft" csíraformái — váltják fel, s egyre nagyobb részt csikarnak ki maguknak a bányakincs eredeti tulajdonosának, a földesúrnak a rovására annak hasznosító birtoklásából. A változást közvetlenül kiváltó mozzanat a mélyülő bányákat elárasztó bányavíz, azok elfulladása. Az így fellépő válság mögött azonban igazából a termelőerők és a termelési viszonyok közötti ellentmondás húzódik meg. A mélyműveléssel a nemesfémtermelésnek a bányászati részlege önmagában is sokrétűen összetett munkafolyamattá vált, amely a különleges szakmai és az inkább esak nyers erőkifejtést igénylő egyszerű munkáknak az ölelkező láncolatából állott. Az alapvető e sorban a vájármunka, a fejtőrészleg volt. A vájárságnak különleges, mesterszintű szakmai felkészültségében, természetismeretében ós apákról fiúkra öregedett technikai leleményében adva volt a válság leküzdéséhez elégséges termelőerő. De mert ez a munkában, tapasztalaton szerzett, nemzedékről nemzedékre halmozódott tudás a dolgozó személyes képessége volt, az a hatalmi kényszer jellemezte termelési viszonyok közt nem volt a kívánt hatékonysággal a feltornyosult nehézségek leküzdésére mozgósítható. Ehhez gyökeres változásra volt szükség s ezt hozta meg a mester-vájárok szabad vállalkozása, amelynek lényege a dolgozó vállalkozó közvetlen részesedése a bányakincs hasznosító birtoklásából, elsődleges részesedése a munkatermékben a járadókszerű hányadra szorított földesúr-tulajdonossal szemben. A vízokozta válság leküzdését az ezüstbányászat fellendülése kíséri. Ez viszont a gyors gazdagodás kecsegtető lehetőségeivel újfent kiváltja mind a feudális gazdagság, mind a kalmár pénztőke érdeklődését. A dolgozó vállalkozók nyomában szinte azonnal feltűnik a nem dolgozó, hanem csak dolgoztató vállalkozó, a tőkés prototípusa. A bányaművelők szövetkezetei már úgyszólván a születésük pillanatától fogva kezdenek átvedleni bányavállalkozók szövetkezeteivé. E változás azonban, a mesterszintű vájárság kiszorulása a „Gewerkschaft"-ból még korántsem jelenti a bányakincs birtoklásának a teljes elvesztését. Termelőerőszámba menő szakmai tudása révén alvállalkozás formájában a tőkés vállalkozóval szemben is képes megtartani a maga számára abban való részesedését. — TILKOVSZKY LÓKÁNT: Volksdeutsche Bewegung und ungarische Nationalitätenpolitik (1938—1941). (Első része az 1966. 1 — 2. sz.-ban.) A magyarországi — mintegy félmilliós — német kisebbség küzdelme az ellenforradalmi rendszer kormányainak elnyomó nemzetiségi politikájával szemben a nácizmus németországi hatalomrajutása után egyre inkább ennek befolyása alá került. Az 1935-ben politikailag önállósult ún. népinémet irányzat (Volksdeutsche Kameradschaft) a németbirodalmi körök sőt a német kormány hathatós támogatását élvezve tört egyeduralomra a magyarországi németség felett,