Századok – 1967

Történeti irodalom - Contrasts in Emerging Societies. Readings in the Social and Economic History of South-Eastern Europe in the Nineteenth Century (Ism. Katus László) 1418

TÖRTÉNETI IRODALOM 1419 és leírásaiból vett szemelvények teszik ki. A másik csoportot a „hazai" források alkotják, s egyes fontos kérdésekre vonatkozóan — ha szükséges — visszatekintő tudományos feldolgozásokból is idéznek a szerkesztők. Az összehasonlítás megkönnyítése céljából a válogatás és a csoportosítás minden ország esetében azonos szempontok szerint történt. Az egyes országok anyaga két nagy időrendi csoportra van bontva, a határt Magyarországon 1848, Romániában 1859, Bulgáriában pedig 1878 alkotja. Kivétel Jugoszlávia, ahol regionális felosztást alkalmaznak. A szemelvények nagyobb része minden esetben az első periódusra vonatkozik, s a válogatók szemmel láthatóan a polgári forradalom, illetve a nemzeti függetlenség gazdasági-társadalmi előzményeinek bemutatására helyezték a fősúlyt. Először ismertetik a mezőgazdaság általános állapotát, majd a „Társadalmi élet" című fejezetek nyújtják a munka központi mondanivalóját, bemutatva a parasztság életviszonyait, a nagybirtokos arisztokráciát, paraszt és földesúr viszonyát. Az első periódus harmadik része a kereskedelem, ipar ós közlekedés fejlődéséről, a polgárság kialakulásáról nyújt képet. A második periódus szemelvényanyaga a feudális agrárviszonyok felszámolásának módját ós következményeit, a kapitalista korszak első szakaszának gazdasági-társadalmi fejlődését mutatják be. A szemelvények plasztikusan állítják elénk a kialakuló polgári társadalmak sajátos struktúrájának három pillérét: a parasztságot, a nagybirtokosokat és a polgári rétegeket. Annál meglepőbb viszont, hogy a negyedikről — a tárgyalt korszak utolsó szakaszában még a fejlődósben legelmaradottabb balkáni országokban is számottevő szociális-politikai súllyal színrelépő — munkásosztályról jóformán szó sem esik. A Magyarországról szóló részt G. F. Gushing válogatta és fordította, s ő írta a 7 oldalas bevezetést is a 31 szemelvényhez, amelyből 22 az 1848 előtti időszakra vonatkozik. A válogatás gerincét az egykorú nyugati — elsősorban angol — utazók (M. de Serres, R. Townson, R. Bright, J. Paget, Julia Pardoe, F. S. Beudant, M. J. Quin, J. P. Simpson, J. G. Kohl) szövegei adják. A hazai forrásokat Demian és Magda Pál statisztikai leírásai, Újfalvytól, Széchenyitől és Kölcseytől vett szemelvények, valamint Petőfi „A magyar nemes" c. verse képviselik. 1848 után szintén a nyugati forrásszemelvények dominálnak: A. J. Patterson, A. A. Paton, R. Recouly, A. de Gubernatis, G. Drage. Részletet olvashatunk Eötvös József jelentéséből a népoktatás állapotáról, Hunfalvy, Lukács Béla ós Vargha R. gazdasági leírásaiból, vala,mint „A puszták népé-"ből. Az agrárszocialista mozgalmakat Simon Péter könyvéből vett részlet illusztrálja. Külön foglalkoznunk kell D. Warriner kitűnő általános bevezetőjével, amely a „Contrasts and comparisons" címet viseli. Ez a 25 lapos tanulmány összehasonlító módszerrel elemzi a kötetben közölt forrásokból nyert információkat, s több figyelemreméltó megállapítást tartalmaz a vizsgált országok gazdasági fejlődésében fellelhető közös sajátságokat, tipikus és egyedi vonásokat illetően. Az agrárkérdést tekinti központi jelentőségű problémának, s elsősorban arra a kérdésre keres választ, hogy a feudális agrárviszonyok megszüntetésének módozatai és következményei hogyan hatottak az érintett országok további gazdasági fejlődésére, az agrárstruktúra két ellentétes típusa (a nagybirtok, illetve a kisparaszti gazdaságok vezető szerepével) milyen korrelációban volt a gazdasági növekedéssel, a tőkés gazdaság általános fejlődésével. Warriner arra a megállapításra jut, hogy egyik típus sem kedvezett a gazdasági növekedésnek. Sem a magyarországi ós romániai nagybirtok kapitalizálódása, sem a balkáni országok parasztságának — a nemzeti függetlenség kivívásával egyidejű — szociális kielégítése nem eredményezte a tőkés fejlődós általános és gyors kibontakozását. Magyarország viszonylag gyors növekedési rátáját nem a nagybirtokrendszernek tulajdonítja, hanem az osztrák és a német tőke benyomulásának. A földbirtokosok a jobbágyfelszabadítás után fokozatosan kapitalista munkaadóvá alakultak ugyan át, de nem váltak tőkés beruházókká. A nagybirtok gazdasági szerepe, hatékonysága és beruházásai nem álltak arányban politikai és szociális túlsúlyával, s a „porosz-utas" országok társadalmi struktúrájának merevsége, csekély mobilitása sem kedvezett a fejlődésnek. A független balkáni államokban viszonylag stabil, szabad és demokratikus paraszttársadalmak alakultak ki — a „porosz-utas" országok parasztságáénál ós a nyugati országok ipari proletariátusáénál magasabb életszínvonallal —, de gazdasági dinamizmus, látható növekedés nélkül. A szerb példa azt mutatja, hogy egy kielégített paraszti társadalom évtizedekig vegetálhat egy megmerevedett ós adekvátnak tekintett szinten. A szerbnél dinamikusabb bolgár paraszttársadalom példája pedig arra utal, hogy az adott szinten a parasztság saját erőfeszítései nem elegendőek a fejlődéshez a kormánypolitika hathatós támogatása nélkül. A tárgyalt négy ország ipari fejlődésében szintén két ellentétes típust állapít meg Warriner, a csoportosulás azonban itt másként alakul, mint az agrárstruktúrák vonatkozásában. Az első típust Magyarország képviseli, mert tulajdonképpen csak itt lehet 20*