Századok – 1967
Történeti irodalom - Amerikai történészek az Osztrák-Magyar Monarchiáról (Deák István) 1402
TÖRTÉNETI IRODALOM 1403 téneti Életrajzait, a teljes Magyar Nemzeti Bibliográfiát és a Magyar Történelmi Tárat, a Képviselőház (illetve Nemzetgyűlés) Iratait ésNaplóját (1861-től 1944-ig), aFőrendiház Iratait és Naplóját (1884-től 1918-ig), és — hogy még két példát említsünk — a teljes Nyugatot, valamint a Századok minden számát. A könyvtár magyar gyűjteménye 20 000 tételre becsülhető. New Yorkban ma kb. két millió zsidó él, akiknek kulturális tevékenysége rendkívül élénk. A közép-európai zsidóság történetét ezért talán sehol sem lehet olyan eredményesen tanulmányozni, mint ebben a városban. Említettük már a New York-i közkönyvtár Judaica gyűjteményét. Figyelemre méltó még a Zsidó Hitfőiskola történelmi gyűjteménye, amely többek között a zsidók életét szabályozó Habsburg-rendelkezéseket (1594—1846) tartalmazza, úgyszintén a tevékeny YIVO Institute for Jewish Research, amely többek között Rothschild családi iratokat és a magyar fasisztákra vonatkozó érdekes anyagot őriz. Nem utolsósorban New York bevándorló lakossága maga a történelem kutatójának legjobb forrása. Nemrégiben a Columbia egyetem egy ún. Oral History Project-et kezdeményezett azzal a céllal, hogy hangszalagra vegye az európai politikában vagy társadalmi mozgalmakban valaha szerepet játszott, de önéletrajz megírására nem vállalkozó bevándorlók emlékezéseit. A kiválasztott személyek magnetofont kaptak, amelybe kedvük szerint diktálhatták le gondolataikat. A volt európai és főleg kelet-európai politikusok megkeresésében nem kellett messzire menni: nagy részüket a Columbia egyetem környékén, a 60-tól 125-ös utcáig terjedő nyugati városrészben lelték meg. New Yorkban található egyébként egy rendkívül érdekes magángyűjtemény is: Joseph Buttinger volt bécsi szociáldemokrata politikus hatalmas magánkönyvtára, amelyben bárki betekinthet Otto Bauer, Julius Deutsch, Victor Adler, Wilhelm Ellenbogen és más osztrák szociáldemokraták kiadatlan írásaiba. Az elmondottakból nem szabad az olvasónak arra következtetnie, hogy a középeurópai történelem kutatóinak könnyű a dolguk az Egyesült Államokban. A művelt amerikai olvasó érdeklődése csapongó: gyakran a világpolitika fejleményeinek függvénye. Paradox jelenség, de a népi demokráciákkal való békés együttélés fokozatos megvalósulása ártott a tárgykör népszerűségének. Az egyetemeken például a diákok figyelme Közép-Európáról mindinkább Kína, Afrika és Latin-Amerika felé fordul. Az itteni középeurópa-i történész legnagyobb gondja, hogy tanulmányának helyet biztosítson egy tudományos folyóiratban. A Journal of Central European Affairs, az amerikai Közép-Európa kutatás látványos folyóirata 1964-ben megszűnt, huszonhárom évi fennállás után. Amíg fennállt, S. Harrison Thomson, a csehszlovák történelem szakértőjének szerkesztésében jelent meg a University of Colorado anyagi támogatásával. Ez a negyedévi folyóirat, amelynek minden száma fóltucat, általában lelkiismeretesen megírt cikket, tucatnyi könyvrecenziót és néhány okmányismertetést tartalmazott, tartalmának csaknem felét, összesen száztíz cikket szentelt a Habsburg-monarchia és az utódállamok történetének.3 Jellemző az amerikai Közép-Európa kutatás irányára, hogy a száztíz tanulmány között csak elvétve találunk egy-egy, a középkorral vagy a korai újkorral foglalkozó írást. A Journal munkatársait leginkább a legújabb kor története érdekelte, körülbelül hetven cikk íróját pedig kizárólag a Monarchia felbomlása, annak okai, körülményei és következményei. A Monarchia felbomlásának vizsgálata a második világháborúban vált divatossá, amikor a múlt hibáinak latolgatásával egy jobb béke lehetőségeit vitatták a történészek. A cikkírók megállapításai majdnem egyöntetűek: a Monarchia saját hibái miatt veszett el 1918-ban, de a párizsi békeszerződések alkotói a Duna völgyének problémáit még a Habsburgoknál is rosszabbul oldották meg. Ebből következik, hogy érdemes és szükséges egy új, életrevalóbb középeurópai federáció tervét kidolgozni. Érdekes, hogy a Journal írói Magyarországot, illetve a magyar uralkodó osztályt egyöntetűen elmarasztalták a „közép-európai nemzetközi rend bukásában". Bírálatuk azonban akár jobbról jött (a dinasztia védelmében), akár balról (a nemzetiségek és a társadalmi forradalom szemszögéből), meglehetősen felületes volt. Nyelvi nehézségek miatt az amerikai történészek kevésbé ismerik a magyar történelmet, mint Magyarország akármelyik szomszéd népéét. Tény, hogy a száztíz cikk közül magával Magyarországgal csak nyolc foglalkozik, és ezek is mind közvetlenül 1956 után jelentek meg a folyóirat hasábjain. A nemrégiben megszűnt Journal of Central European Affairs-en kívül az elmúlt évtizedekben még tizennégy amerikai tudományos folyóirat adott helyet a Monarchia és az utódállamok történetének.4 A The American Historical Review, The American * Lásü Meredith L. Adams: The Habsburg Monarchy, Austria and Hungary as Treated in the Journal of Central European Affairs. Austrian History Newsletter, 1962. 3. sz. 32—54. 1. ' Lásd Ounther E. Rothenberg: The Habsburg Monarchy, Austria and Hungary as Treated in the Journal of Central European Affairs. Austrian History Newsletter 1963. 4. sz. 51—76. 1. 19*
