Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
AZ 1940. ÉVI BÁN У ÁSZSZTRÁJK 123 helyeikre és a termelés is lassan emelkedni kezdett. Egyidejűleg mindenütt megindultak az egyeztető tárgyalások, amelyek, a helyi adottságoknak és erőviszonyoknak megfelelően, kisebb-nagyobb béremelést hoztak a bányászoknak. A tokodi bányamunkások éhségsztrájkja Dorogon és Tokodon a sztrájk a tatabányai megegyezés hatására sem ingott meg, mert itt a munkások sérelmei még súlyosabbak voltak, ezért az elkeseredést is nehezebb volt levezetni. De ezen túl egy másik, fontosabb tényező is rányomta bélyegét a dorogi munkások harcára, mégpedig a munkásegység nagy ereje. Salgótarjánban és Pécsett a szociáldemokrata érzelmű munkások, jóllehet őket éppúgy sújtotta a fasiszta rendszer elnyomása, a bányatőkések csontig ható szipolyozása, pártjuk és szakszervezetük állásfoglalásának megfelelően, nem csatlakoztak a sztrájkhoz. Salgótarjánban a szociáldemokraták dolgoztak, Pécsett és Tatabányán passzívan szemlélték az eseményeket. Egyedül Dorogon alakult másképpen a helyzet. Nem állapítható meg, hogy honnan és kitől, de október 21-én este, csendőrjelentés szerint, utasítás érkezett a dorogi bányatelepekre, amely a korábbiaktól eltérőleg nem a nyilas érzelmű munkásokhoz szólt, hanem a szociáldemokrata bányászokat hívta fel a sztrájkharc melletti további kitartásra.12 3 A dorogi szociáldemokrata munkások megfogadták az utasításban foglaltakat és a bányászok most már egységesen szálltak szembe a katonai-csendőri karhatalom erőszakos munkára kényszerítő rendszabályaival. Az egységes fellépés következtében nem akadt jóformán egyetlen sztrájktörő sem és még a bányafenntartási munkára is csendőrök vezették elő a bányászokat. A karhatalom dorogi parancsnoka, Paksy Ernő tábornok — eltérően más karhatalmi parancsnokoktól — csupán a bánya fenntartásához szükséges munkák elvégzését szorgalmazta, a munkába állni nem akarók letartóztatására a csendőröket küldte. Ö maga és a katonaság semmiféle erőszakos cselekedetben nem vett részt. Természetesen a katonaság magatartása a sztrájk ügyének alakulására sem maradt hatás nélkül. Október 27-én, amikor a sztrájk lényegében vezető nélkül maradt, mind a dorogi bányászok, mind a nyilaskeresztes párt helyi vezetői teljesen tanácstalanok voltak a további teendőket illetően. A Szakszervezeti Tanács ekkor üzenetet küldött Dorogra, hogy a szociáldemokrata munkások ne bocsátkozzanak semmiféle tárgyalásba a nyilasokkal és október 28-án, hétfőn a munkát minden körülmények között vegyék fel.12 4 E fellépésnek azonban ugyancsak nem lett meg a várt foganatja, mert a munkások az ellentmondó hírek nyomán kialakult bizonytalan helyzetben nem adták fel a harcot, sőt a nyilaspárt általi cserbenhagyás megerősítette egységüket. A karhatalmi parancsnok ezért október 30-án 10 bányászvezetőt autóval Tatabányára vitt, hogy ott saját szemükkel győződjenek meg a sztrájk befejeztéről, a nyilasok „visszalépése" nyomán meginduló munkafelvételről, ami ekkorra már szinte általánossá vált.12 5 De ez a helyszíni szemle sem változtatott a munkások állásfoglalásán, akik elhatározták, mind-123 HIL VKF Ein. 1. 5.112/1940. 124 HIL VKF Ein. 1. 5.225/1940. 125 HIL VKF Ein. 1. 5.269/1940.
