Századok – 1967

Korreferátumok - Elekes Lajos: Történeti ismeret és szocialista tudat 1216

1228 ELEKES LAJOS álláspontját az ilyen félreértés lehetőségeitől. Egyébiránt a realizmus, a realitásokkal — egyszerűbben: a valósággal — való alapos és körültekintő számvetés igen kívánatos, mondhatni kötelező nem csupán a tudományban, hanem a politikában is. A történettudományban ez a marxi-lenini eszmeiség alapkövetelményeinek, a valósághűség és a lényegi teljesség elveinek lehető megvalósítása útján érhető el. A politikában ugyancsak a marxi-lenini eszmeiség következetes érvényesítése útján, a célkitűzések tudományos —- történelmi távlatokat is figyelembevevő — megalapozása segítségével. A történelem ismeretének ideológiai és politikai eligazító, irányjelző funkciójával kapcsolatban idekívánkozik néhány észrevétel a hagyomány, mint társadalomformáló, főleg társadalmi tudatformáló tényező megítéléséről. Mint ismeretes, nem egy polgári társadalomtudományi (és politikai) irányzat úgy tartotta számon a történelmet, -— magát a folyamatot is, nemkülönben a folyamatosságában gyökerező történetiséget, valamint az ismeretén alapuló történelmi gondolkodást, — mint a tartós hagyományozás, például kultúrjavak átadása és átvétele által döntő módon meghatározott emberi-társadalmi viszonylatok összességét. Ebben a hangsúly a hagyomány megőrző, megtartó funkciójára esik, ami kétségkívül megfelel mind a társadalomtudomány (szociológia vagy történelem), mind a politika minden konzervatív: a meglevő megtartását minden körülmények közt elsőrendű érdekké, értékké nyilvánító irányzatának. A konzervatív tudományos és politikai törekvésekkel szembeforduló irányzatok — elfogadván a hagyomány megtartó-megőrző funkciójáról kialakult elképzelést — annak káros hatását hangsúlyozták, a haladást gyorsító-elősegítő fejlődési tényezőkre gyakorolt bénító nyomását állítván előtérbe. Úgy véljük, a hagyomány ilyen értelmezése mindkét felfogásban szűkkörű és megtévesztő. Nem arra gondolunk elsősorban, amire már sok évvel ezelőtt felhívták a figyelmet a világ és a mi országunk marxista történettudományában, hogy ugyanis vannak jó és rossz hagyományok, vannak a konzervatív értelmezésnek funkciójukban megfelelően visszahúzó hagyományok és vannak előremutató törekvések, amelyek a történelmi tapasztalatok későbbi, a maga korában a haladás oldalán álló szemlélője számára pozitív tanulságok forrásává, esetleg serkentő példaképpé válhatnak. Természetesen < ez is igaz. Van azonban egy ennél tágabb, általánosabb összefüggés, amelyet a kérdés helyes megítéléséhez figyelembe kell venni. A hagyomány valóban rendkívül fontos szerepet játszik minden emberi társadalom fejlődésében, végső soron az egész emberiség, az egész emberi civilizáció fejlődésében is. A kultúra felhalmozásának Lenintől oly nagy figyelemmel kísért ténye enélkül bajosan volna megérthető. Csupán azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a hagyomány, a hagyományozás sem a kultúra vonatkozásában, sem az emberi-társadalom lét semelyik más területén nem jelent puszta átadást és paszszív átvételt, befogadást. Az egyén fejlődésében éppúgy, mint társadalmak vagy egész társadalmi formációk fejlődésében az átvétel aktív mozzanata, az elsajátítás eleme a döntő. Ez pedig az egyén esetében is, még inkább társadalmi osztályok vagy egész társadalmi rendszerek esetében az átvétel olyan módját jelenti, amely magában foglalja a kritikai felülvizsgálat, az ezen alapuló kiválasztás és selejtezés lényeges elemét. Az ilyen módon történő átvétel — a hagyományozás kategóriájába besorolt (főleg kulturális) átvételek jelentős része is -— a meghaladva-megőrzés fogalmi körébe sorolható, és csak ebben az összefüggésben érthető helyesen. Legyünk tehát körültekintőbbek, amikor hagyományokról (akár jókról, akár rosszakról) és ezeknek a törté-