Századok – 1967

Korreferátumok - Elekes Lajos: Történeti ismeret és szocialista tudat 1216

1224 ELEKES LAJOS lehet a reális mutatója. Az idevonatkozó szakirodalom futó áttekintése nyomán is igenlő és tagadó válaszok, megfelelőnek vélt érvek sokaságát lehetne felsorolni, megítélésünk szerint kevés haszonnal. Attól sem remélünk sokat, lia az igenlő válaszok nem csekély sorából kikülönítjük azokat, amelyekkel a kritérium idealista, teleologikus vagy utópisztikus megfogalmazása miatt nem érthetünk egyet. Történetfelfogásunk egyértelmű magyarázatot ad a fejlődés alapjairól az ember legsajátabb: létfeltételeit termelő munkájával biztosító tevékenységében, amellyel egyúttal önmagát, embervoltát, egész történelmét és vele kultúráját, benne világismeretét létrehozza, mindezek létrejöttét megalapozza, lehetővé teszi. A fejlődés pozitív eredményének, a haladásnak a döntő ismérvét sem kell, nem is helyes másban keresnünk. Hangsúlyozzuk a megszorítást, amely szorosan összefügg a termelés fogalmának marxista értelmezésével: mértékül soha nem elegendő a termelőerők színvonala, hanem csak az egész termelési mód, benne a termelési (társadalmi) viszonyok egészének mérlegelése szolgálhat eligazításul. A fejlődés, az elért eredmények felmérését ezen a ponton nem áll jogunkban megszakítani. Az emberi-társadalmi lét egészének átfogó értékelése lehet a teljes értékű, tudományos felmérésnek, a haladás üteme és mértéke tekintetében tökéletesen megbízható, tudományos állásfoglalásnak alapja. De mindez függvénye, járulékos kiegészítője csupán a termelési mód fejlődésének mérésében adott, viszonylag könnyen és viszonylag egzakt módszerekkel elérhető, minden értékeléshez alapvető eligazítást szolgáltató, fentebb döntőként jellemzett marxista kiindulásnak. A haladást azonban ebben a fentebb körülírt, viszonylag könnyebben megragadható és viszonylag egzaktabban ábrázolható értelmezésében sem mindig könnyű tetten érni, érzékelni és hitelesen érzékeltetni. Nem könnyű a nagy korfordulókon sem, még kevésbé a lassú, vontatott, esetleg elkanyarodásokkal vagy visszaesésekkel megterhelt fejlődésmenetek esetében. Legáltalánosabb vonásait, amelyeket a marxizmus társadalomelmélete az egymást követő gazdasági-társadalmi formációk tanában foglalt össze, viszonylag könnyű megvilágítani, bár — mint az utóbbi éveknek az ,,ázsiai termelési mód" kérdése körül kiélesedett vitái megmutatták •— korántsem mindig könnyű a fejlődés konkrét tény tömegének sok elágazását a formációk klasszikus modelljének egyszerű, sima képleteivel egyeztetni. Annyi bizonyos, hogy a marxizmus, az eleven élet folyton megújuló, önmagát kiegészítő elmélete a modelleket, bármily tökéletesek, csupán eligazító segédeszközül használja fel. Napjaink vitái s még inkább korunk történelmének sok nagyon is eleven tanulsága arra figyelmeztetnek, hogy modelljeink — ha valakinek jobban tetszik, használja nyugodtan a gyakran rossz mellékzöngével alkalmazott elnevezést: sémáink — nagy vonalakban valóban hiven kifejezik a fejlődésmenet fő vonalának fő szakaszait. De önmagukban is állandó finomítást kívánnak, hogy befogadhassák a valóság végtelenül sokágú változatgazdagságát; amellett új meg új tények feltárását, ezek mind mélyebb elemzését követelik azért, hogy kereteiket a szükséghez: a valóság egyre teljesebben feltáruló lényegi összefüggéseinek egyre adekvátabb kifejezése követelményéhez igazíthassuk. Ebben a felfogásban a haladás lényegéről, üteméről, egyetemességéről alkotott képünk alapjaiban érvényes marad, részeiben azonban folyamatosan mélyül és differenciálódik. Egyre jobban fel fogjuk ismerni, fel kell ismernünk a fejlődés fő vonalától — leggyorsabb menetütemű részeitől — eltérő,