Századok – 1967

Korreferátumok - Nagy László: Hadtörténetírásunk fejlődése a felszabadulás óta 1212

1212 NAGY LÁSZLÓ Nagy László: Hadtörténetírásunk fejlődése a felszabadulás óta Pamlényi Ervin nem foglalkozott referátumában a történettudomány speciális ágának, a hadtörténetírásnak helyzetével. Hozzászólásomban ezért e tudományág huszonkét éves fejlődéséről kívánok rövid áttekintést nyújtani a rendelkezésre álló idő keretei között. Noha a hadtörténetírás helyének és feladatainak pontos meghatározása még vita tárgyát képezi kiil- és belföldön egyaránt, nagy vonalakban azért már ma is meg tudjuk határozni alapvető feladatait: A történettudomány és a hadtudomány szerves részeként feltárja és értékeli a háborúk, a hadseregek és a hadművészet fejlődésének történetét. A marxista—leninista hadtörténetírás a hadtörténelmet a gazdaság- és társadalomtörténettel (mindenekelőtt az osztályharcok történetével) szoros összefüggésben és kölcsönhatásaiban vizsgálja, mivel a háború a politika folytatása más, erőszakos eszközökkel. Továbbá azért, mert az erőszak eszközét képező hadsereg -— annak szervezete, fegyverzete, anyagi ellátása és hadművészete — az adott gazdasági és társadalmi viszonyok fejlettségi fokától függ. A marxista hadtörténetírás a kutatás eredményeit hasznosítja a honvédelmi nevelésben, a hadsereg tisztikara parancsnoki gondolkodásának és marxista katonai műveltségének szélesítésében, s a hadtörténelmi példák felhasználásával aktívan részt vesz a hadsereg katonai és politikai nevelésében. A hadtörténetírás olyan speciális tudományág, amelynek szakszerű műveléséhez elengedhetetlenül szükséges a magas fokú történészi és katonai képzettség. A kellő szintű történelmi ismeretek, valamint a tudományos kutatómunka tapasztalatainak hiánya egyik alapvető oka volt annak, hogy a két világháború közötti hadtörténetírás színvonala jelentős mértékben elmaradt a polgári történetírásétól. Markó Árpád, Gyalókay Jenő vagy Tóth Zoltán ma is elismerést érdemlő munkássága nem pótolhatta a tudományág egészének általános hiányosságait. A magyar polgári hadtörténetírás kibontakozását és fejlődését emellett nagy mértékben hátráltatta az a körülmény <, is, hogy a tervszerű, irányított tudományos feldolgozó munka szervezeti keretét biztosító Hadtörténelmi Intézet a felszabadulás előtt nem létezett. Csupán a Hadtörténelmi Levéltár szűk keretei között folyt némi feldolgozó munka, döntő zömében az első világháború történetére vonatkozóan. Ilymódon a felszabadulás előtti időben szervezett és megfelelő szinten irányított hadtörténetírásról csak erős megszorítások között beszélhetünk. A polgári magyar hadtörténetírás mennyiségi és minőségi téren egyaránt mutatkozó hiányosságainak pótlása a magyar marxista hadtörténetírásra hárult. Nemcsak marxista szempontok alapján kellett újra értékelni és újra írni a magyar hadtörténelmet, hanem számos fontos területét először eseménytörténeti síkon is fel kellett kutatni, mert teljesen vagy részben úgynevezett fehér foltot képezett. Az öröklött adósságok gyors törlesztését azonban több lényeges szervezeti és személyi feltétel hiánya gátolta. így például az, hogy a tervszerű, irányított hadtörténetírás szervezeti keretét biztosító Hadtörténelmi Intézet csak 1953-ban jött létre, addig csak a Hadtörténelmi Levéltár néhány fős, úgynevezett irodalmi alosztálya fog-