Századok – 1967

Korreferátumok - Lackó Miklós: A legújabbkori történet kutatásának néhány kérdése 1208

A LEGÚJABBKORI TÖRTÉNET KUTATÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE 1209 xista történetírás elismert ágává vált, tematikája kiterebélyesedett, monográfiák, tanulmányok és forráskiadványok sokaságát hozta létre, melyeknek puszta számbavétele is hosszú oldalakat követelne. Ebben a munkában — úgy gondolom — más intézményekkel karöltve, a várakozásnak megfelelően vette ki részét a Történettudományi Intézet, amely egyébként számbelileg is a legtöbb kutatásra függetlenített legújabbkori történészt foglalkoztatja, s ahol Ránki György gondos, inspiratív irányítása alatt igen sok új kezdeményezés történt. Csak a legfőbb munkákat emelve ki, jelentős eredmények születtek a gazdaságtörténet területén. Első összegezésben ma már rendelkezésünkre áll az 1919—1944 közötti korszak összefüggő, nagyjából egységes szempontok alapján kidolgozott gazdaságtörténete. E munkálatok fényt derítettek az 1919 utáni korszak gazdasági fejlődésének olyan — mindaddig nem, vagy nem helyesen ismert — problémáira, mint az ország gazdasági szerkezetének alakulása 1919 után; az uralkodó körök gazdaságpolitikája az egyes szakaszokban; az állami beavatkozás, az állammonopolista kapitalizmus mértéke és formái; a külföldi tőke tényleges szerepe az ország gazdaságában: a hadigazdálkodásra való átállás folyamata és formái stb. Ezen túlmenően, e gazdaságtörténeti kutatások szilárdabb alapot nyújtottak a politika- és munkásmozgalomtörténet s az utóbbi években bontakozó ún. „társadalomtörténet" (az egyes társadalmi osztályok és rétegek arculatának, társadalmi tudatának fejlődéstörténete) számára. Örvendetes jelenség továbbá, hogy az utóbbi 1—2 évben — elsősorban a korszerű marxista közgazdaságtan új fellendülése eredményeként — újabb kezdeményezések történtek a legújabbkori gazdaságtörténet tematikai és módszertani továbbfejlesztésére (így pl. az összehasonlító módszerek bevezetése, a regionális, közép-keleteurópai fejlődés sajátosságainak feltárása terén), bár e kezdeményezések eddig még publikált művekben nem igen nyertek rögzítést. Az eredmények természetesen még kezdetiek, s voltaképpen néhány monográfiára korlátozódnak. Csak első összegezését, nagyvonalú áttekintését nyújtják a korszaknak, a gazdasági élet több fontos szektorát csupán vázlatosan érintik. Hiányosak még legújabbkori agrártörténeti ismereteink (a mezőgazdaságot a fentebb említett munkák nem tárgyalják részletesen: kifejezetten agrártörténeti monográfia csupán egy-kettő jelent meg. A tennivalók sokaságához képest emellett meglehetősen szűk az alapos közgazdasági ismeretekkel is rendelkező kutatók köre. A legkiterjedtebb kutatómunka a Horthy-korszak politika- és munkásmozgalom-története terén folyt. Eredménye egy egész sor alapos — persze tudományos értékét tekintve nem egyenletes színvonalú — monográfia, forráskiadvány, s kisebb-nagyobb résztanulmányok, vitacikkek egész sokasága. A figyelem elsősorban a korszak két nagy fordulója felé fordult: az ellenforradalom első évei s a második világháború korszaka felé. Az 1919 utáni első évek történetéről közzétették a fehérterror korszakának legfőbb dokumentumait, s a fehérterror éveinek átfogó politikatörténetét tárgyaló terjedelmes monográfiát. Igen hasznos forráspublikációnak bizonyult Horthy Miklós titkos iratainak minden tudományos követelményt is kielégítő kiadása, valamint Karsai Eleknek a 20-as évekről s az 1944-es esztendőről szóló forráspublikációi; Prónay Pál naplója. Elkészültek vagy rövidesen befejezést nyernek azok a monográfiák, amelyek a 30-as évek elejétől 1944-ig, szisztematikusan feltárják az ellenforradalmi korszak politikatörténetét: a Bethlen-7 Századok 1967/6