Századok – 1967

Korreferátumok - Erényi Tibor: Munkásmozgalom-történeti irodalmunk helyzetéről fejlődéséről 1205

1206 KE ÉN YI TJ BOR nalista lévén, története csak a nemzetközi összefüggések alapos mérlegelésével érthető meg. Az elért eredmények nem maradéktalanul és minden konfliktus nélkül jöttek létre. Még a legutóbbi időkben is találkozhattunk olyan állásfoglalásokkal, amelyek egyáltalán nem voltak mentesek az egyoldalúságtól. Volt példa arra, hogy a hazai események ábrázolása mögül hiányzott a nemzetközi háttér, ami által természetszerűleg a valóságos arányok eltolódtak. Találkoztunk egyoldalú, prekoncipiált értékelésekkel is. Nem szabad elfelejtenünk, hogy még mindig csak a történészi igazságtevés elején vagyunk, és ha vannak is eredményeink, ezekben még mindig nem láthatunk mást, mint a kezdet biztató jelenségeit. Figyelemre méltó jelenség, hogy — ha szerény mértékben is — egyes intézmények, illetőleg egyes szerzők megkezdték a nemzetközi munkásmozgalom történetével való önálló foglalkozást. Ezen a területen jó eredmények születtek. Meg kell emlékezni arról is, hogy a helytörténeti kutatásnak az utóbbi években bekövetkező fellendülése elősegítette az országos munkásmozgalom-történeti kutatómunkát. Foglalkozni kell — ha röviden is — a legutóbbi évek hazai párt- illetőleg munkásmozgalom-történetírásának új, kialakuló koncepciójával. Ez a koncepció magában foglalja mindenekelőtt magának a szocialista mozgalom fogalmának tágabb, történelmibb értelmezését. De ezen túlmenően történészeink zöme a maga gyakorlati munkája során tapasztalhatta, hogy a történeti valóság megközelítésére mennyire alkalmatlan a munkásmozgalom múltjának leszűkített vizsgálata. Mindinkább utat tört magának az a felfogás, amely szerint a munkásmozgalom fejlődése szervesen összefügg magának a munkásosztálynak fejlődésével, ami viszont elválaszthatatlan a gazdasági, társadalmi alakulás menetétől. Ha a legutóbb megjelent és legjobban sikerült munkásmozgalom-történeti munkákat vizsgáljuk, arra a megállapításra jutunk, hogy a szerzők lényegében helyesen oldják meg a témájuk szempontjából objektívnek, illetőleg szubjektívnek tekinthető faktorok értékelését és köztük a határvonal meghúzását. Tanúi voltunk előremutató, korszerű szociológiai módszerek alkalmazásának is. Ugy vélem, olyan munkáról van szó, amely az egész történetírói tevékenység szempontjából jelentős, hiszen csak az objektív és szubjektív tényezők felismerése, elkülönítése és egymásra gyakorolt hatásuknak vizsgálata óv meg bennünket már amennyire ez egyáltalán lehetséges — az önkényes ítélkezéstől, ahisztorikus követelmények támasztásától. Tisztában kell lennünk azzal, hogy megfelelő módszerek kialakítása, a kívánatos gazdaság- és társadalomtörténeti stúdiumok hiánya következtében könnyen visszaeshetünk a régi, vagy egy új —esetleg ellenkező előjelű — sematizmus politikailag káros, tudományos szempontból helytelen és morálisan romboló örvényébe. Ha eredményeinket összevetjük feladatainkkal, kitűnik, hogy még nagy munka áll előttünk. Erőfeszítéseinket szerintem főleg két területre kell koncentrálni. Egyrészt fokozott gyorsasággal és ezzel együtt fokozott igényességgel kell folytatni az alapvető történeti és elvi kérdések monografikus feldolgozását, majd ezt követően - de ahol az lehetséges, ezzel a folyamattal párhuzamosan — meg kell kezdeni egy többkötetes munkásmozgalmi szintézis elkészítésének munkálatait. Ennek során hasznosítani lehet A magyar forradalmi munkásmozgalom története c. mű elkészítésének tapasztalatait, részletesebben ki lehet fejteni olyan problémákat is, amelyek ebben a könyvben nem, vagy csak alig kaptak helyet.