Századok – 1967

Korreferátumok - Pamlényi Ervin: A magyar történetírás fejlődése a felszabadulás óta 1191

1192 PAMLÉNYI EU VIN kapcsolata, szocializmus és tudomány mennyire feltételezi egymást. S ha ez áll — mint ahogy áll — a tudományra általában, vonatkozik különösen a történettudományra, melynek nagyon is előkelő, nagyon is fontos szerep jutott a marxista elméletben, a marxista tudományosságban, hiszen a történelem menetének helyes értelmezése, az ebből levonható és kimutatható törvényszerűségek alapozzák meg a legegyértelműbben a szocialista rend győzelmének törvényszerűségét is. A történelmi fejlődés törvényszerűségeinek ismerete szerves része az egész marxista világnézetnek; innen van a történettudomány, a történetfelfogás kimagasló jelentősége, szerepe a mi társadalmunkban. Történettudományunknak ez a funkciója annál jelentősebb, mert egybeesett népünk széles rétegeinek erősen fejlett történeti érzékével, érdeklődésével. Ennek a ténynek természetesen nem csak pozitív oldala volt; hiszen ez a történeti érzék, érdeklődés sokaknál, eredetét, gyökerét tekintve a régebbi magyar, nemesi-polgári történetfelfogáshoz nyúlt vissza, abból származott, ha azóta más-más jellegű elemekkel is gyarapodott. Ez a történeti érzék, érdeklődés tehát, mikor tudományunk fejlődésének nagy hajtóereje, nagy lendítőereje volt, ugyanakkor nehéz feladatokat is hárított reá: ébren kellett tartania és ki kellett elégítenie ezt az érdeklődést, de ugyanakkor meg kellett tisztítania idealista-nacionalista elemeitől és a marxista problematika irányába fordítani. Nem mondhatjuk azt, hogy ezt a feladatot teljes sikerrel oldottuk meg, hiszen volt olyan periódus, mikor az érdeklődés csökkenésének jeleit lehetett észlelni, volt olyan periódus is, mikor sokak történeti tudatában — már a gyógyulás során hirtelen visszatérő magas láz gyanánt — váratlanul újra túlsúlyba kerültek a rég leküzdöttnek vélt téveszmék és elfogultságok.^ Ugy gondolom, általánosan ismeretes volta miatt itt elég csak utalnom a történettudomány fellendülésének tényezői, hajtóerői között a Párt és a kormány hathatós és állandó támogatására, érdeklődésére és segítségére, amely nem csak a kutatási feltételek és eredmények publikálásának nagyvonalú és áldozatkész anyagi támogatásában nyilvánult meg, — noha ez sem elhanyagolható tényező —, hanem abban is, hogy soha se nélkülöztük és ma sem nélkülözzük azt az eszmei segítséget, amely a tudományunk fejlődése során felmerült problémákat megvilágítja és megoldásuk helyes módjaira javaslatokat tesz. Külön kell szólnunk a szovjet történettudomány szerepéről a magyar marxista történetírás fejlődésében. A lendítő erők, a hajtóerők felsorolása közben nem hangsúlyozhatjuk eléggé ennek jelentőségét. És itt nem csak arról a hatalmas tapasztalati anyagról volt szó, amelyet pl. a tervezés, a tudományos szervezet kialakítása, vagy a munkamódszerek alkalmazása tekintetében volt lehetőségünk elsajátítani a szovjet történettudománytól, hanem elsősorban arról, amit a marxizmus alkalmazása terén profitáltunk belőle. Nyilvánvaló, hogy hosszú-hosszú kerülőutakat, kitérőket takarítottunk meg, hogy sok gyermekbetegség — ha nem is valamennyi — ellen kaptunk védőoltást, hogy szinte készen vehettük át egy negyedszázados fejlődés tapasztalatait, eredményeit. Többször szóvátették —s itt erről is nyíltan, őszintén kell beszélnünk —, hogy a szovjet példa akkori, nem egy esetben kritikátlan átvétele, másolása később sok problémát, nehézséget okozott. Ügy gondolom azonban, hogy itt nem csak a példában volt a hiba, noha kétségtelen, hogy mi, akkor, a szovjet