Századok – 1967

Korreferátumok - R. Várkonyi Ágnes: A Történelmi Társulat megalakulásának előzményeihez 1185

A TÖRTÉNELMI TÁRSULAT MEGALAKULÁSÁNAK ELŐZMÉNYEIHEZ 1189-inkább az elnyomottakra figyelnek. Az egész népet szeretnék történelmére megtanítani. A megújuló romantika légkörében harcolnak a romantika ellen. ,,Én a szépért az igazat à la Jókai — fel nem áldozhatom" —, írja Szabó Károly —, miközben maga is nem egy a multat megszépítő tévedés áldozata. TJj módszereket dolgoznak ki, a múlt feltárásának olyan megközelítésével próbálkoznak, melyeknek jelentősége csak napjaink történetírásában teljesedik ki. Hiszen ezeknek az 50-es évekbeli törekvéseknek egyre kevésbé kedvezett az idő. Az évtized sajátos „vándorgyűlései" is kettős lehetőséget hordoznak magukban. Az irodalmi és történelmi évfordulók (Hunyadi győzelmének, majd Szigetvár védelmének megünneplése, a Kölcsey-, Kazinczy-, Kisfaludvomléknapok) olyan események, ahol a történetírók is találkozót adnak egymásnak. Rádöbbenhetnek itt, hogy az egyszerű embereket mennyire érdekli a múlt, de arra is, hogy ez az ország szomjas, nem csupán az igazságra, hanem az önbizalomra is. Éppen ezt az utóbbit használja ki már ezeken a nemzeti ünnepléseken a külsőségekben kielégülő, jelszavakban tobzódó, a múlt tanulságai helyett a kor fölötti dicsőség ábrándjait kergető, újraéledő nemesi romantika. Gibbont a Capitolium romjai ihlették meg, de Róma történetét gazdag barátjának kastélyában írta meg; az 50-es években súlyos megélhetési gondok közepette folyik a történetírói munka. Végül az anyagi gondok, a közönséghiány, az új mecénások, a kiegyezésre hajló politikai légkör sorra mind megterheli, lefékezi a korábbi évek törekvéseit. A vidéki központokból kinövő két nagyszabású történésztársulati közösség, az 1859-ben megalakuló Erdélyi Múzeum Egylet és a 60-as években i munkálkodó Dunántúli Történetkedvelők Társasága már saját kebelén belül teremt csatateret és kompromisszumokra alkalmas területeket a két törekvésnek. De erősen és szívósan élnek tovább a reformkori hagyományok is. így az egyetemesség, a más tudományokkal való közösség eszméje az Erdélyi Múzeum Egyletben s a történetírókat nagy vállalkozásokra való összefogás gondolata a Dunántúli Történetkedvelők körében. A dunántúliak Monográfusok Társaságának is nevezték magukat, mert Magyarország történetét akarták megírni közös szempontok alapján, olyan mélységekben, hogy abban a nép, az ipar, a mezőgazdaság története is a korábbiaknál jóval nagyobb szerepet kapott volna. A munkát a kor gondolkozásának megfelelően megyénként osztották fel maguk között. Továbbfejlesztik a reformkori vándorgyűléseket, felismerik, noha e kérdésben végül sem ők, hanem a körülmények döntenek, hogy a Természettudományi Társulat keretei között, az adott viszonyok mellett — önálló elképzeléseiket nem tudják megvalósítani. Súlyos anyagi áldozatokat vállalva ostromolják a közönséget, s arra törekednek, hogy a tudományos kérdésekben csak a szakértelem lehessen a döntő, s ne a születési és a vagyoni kiváltság. Az ilyesfajta törekvések azonban a kiegyezés felé haladó Magyarországon, de a forradalmak után józan reggelre virradó Európa polgárságának körében is egyre illuzorikusabbakká váltak. így a történésztársulat úttörői, mikor 1867-ben immáron deresedő fejjel a végre megalakult Magyar Történelmi Társulat első ülésein részt vehetnek, ha szembenéztek fiatalkori önmagukkal, talán akkori elgondolásaikat látták merésznek s romantikusan nagyszerűnek.