Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
112 SZEKERES JÓZSEF jelentést küldte a vezérkarhoz: „Meggyőződésem szerint az egész sztrájk bérmozgalommal indult, ha a munkásokon korábban segítettek volna, a sztrájkot csírájában el lehetett volna fojtani. Az meglehet, hogy a bérmozgalommal indult sztrájkot egyes politikai pártok talán most már kihasználják." Majd beszámolt egy lehallgatott telefonbeszélgetésről, melyet a nyilaspárt helyi vezetője a budapesti nyilas központtal folytatott. A helyi vezető ennek s'orán kifejtette, hogy most volna a legalkalmasabb a pártvezetőknek lejönni és valamit elkezdeni. „Tehát ez is amellett szól — folytatta Ungár —, hogy a pusztán bérmozgalommal indult sztrájkba úgy kapcsolódik csak be egyik vagy másik politikai párt."8 6 Ungár jelentéséből mindenesetre világosan megállapítható, hogy a sztrájk letörésével megbízott katonai vezetők inkább csak másodkézből hallottak alapján állapították meg a nyilasok szerepét, ami ugyan nagyobb volt, mint amiről Ungár tudott, de az bizonyos, hogy a sztrájkban a döntő szerepet mégis elsősorban a bányászok elkeseredettsége, elszántsága, hagyományos harci módszereik alkalmazása képezte — mint ahogy ezt a helyszínen ténykedő karhatalmi parancsnokok is megállapították. A kormány és Horthy az első sztrájkhírek nyomán nem tanúsított nagyobb érdeklődést az események iránt, hiszen, bérharcra, különösen a szénbányászat területén, sok alkalommal került már sor az ellenforradalmi rendszerben. A nyilasoknak a sztrájkba történt bekapcsolódása, összefüggésben 1940 őszi fokozatos térhódításukkal és napfényre került kalandor puccsterveikkel viszont már sokkal nagyobb figyelmet és érdeklődést váltott ki. A vezető kormánytényezők úgy értékelték az általánossá váló sztrájkot, mint a nyilasoknak a hatalomátvétel felé vezető útjuk első állomását. Horthy Miklós kormányzónak 1940. október 14-én Teleki miniszterelnökhöz intézett leveléből is kitűnik, milyen nagy hatást gyakorolt őrá is a bányászsztrájk: ,, . . . Kétségtelen, hogy a sztrájk szítása is nyilas munka. Nagyon sajnálom, hogy a hóhérmunkát a katonaságnak kell végezni, mert egy ezrekből álló, de facto nehéz viszonyok között élő, felheccelt sztrájkoló tömegbe, kik különben nyugodtan viselkednek, nem lehet belelőni. Pedig a katonaság csak mint forradalom letörője szerepeljen, a többi a főszolgabíró dolga, belügyminiszteri irányítással. Itt a lázító nyilasokat kell letörni, különben nagy bajok lesznek . . . Nem látok más kiutat, mint hogy a nyilasvezetőket meg kell fenyegetni, hogy ha felfordítják a helyzetet, a pártot betiltjuk és a vezetőket falhoz állítjuk. Ma, amikor teljes üzem mellett sem lesz elegendő szenünk, nem játszhatunk. Az erélyes fellépést statáriummal és az egész sajtó energikus igénybevételével kell bevezetni. Ha Szálasi a mozgatóerő, menjen vissza a Csillagbörtönbe."87 Horthy felhívására most már nagyobbszabású intézkedések következtek — de nem a nyilasok — hanem a sztrájkolok ellen. Az újabb munkabeszüntetések hírére, melyek a dorogi szénmedencében kb. 8000 munkást, Tatabányán az október 15-én reggelre általánossá vált sztrájk következtében 11 000 munkást érintettek, a honvédelmi miniszter további karhatalmi alakulatok kiküldetését rendelte el. Salgótarjánba a teljes váci gyalogos zászlóaljat, a dorogi szénmedencébe először Székesfehérvárról 2 puskás századot és 9 gépkocsin 100 csendőrt, majd a 4. gyalogdandár parancsnokságot 2 gyalogos zászlóaljjal, 1 huszárosztállyal és 1 üteggel, Tatabányára a 6. gyalogdandár parancsnokságot 4 gyalogos zászlóaljjal, 2 üteggel, 1 huszár -86 HIL VKF Ein. 1. 4.899/1940. 87 A levél szövegét közli Horthy Miklós titkos iratai. 263. 1.
