Századok – 1967
Korreferátumok - Incze Miklós: A száz esztendős Századok 1174
1176 INCZE MIKLÓS uralkodó és mind sovinisztábbá váló nemesi történetszemléletbe ütköznek. 1912-ben a folyóirat évenként (1918-ig) megjelenő magyar történeti irodalommal, történeti repertóriummal bó'vült (amit azután csak 1936-ban kezdtek újra). Ugyanakkor a Századok a dualizmus időszakában rendszeresen foglalkozott a nemzetiségek, a szomszéd népek történetírásával, ez a foglalkozás azonban nem érte el azt a fokot, amit a probléma társadalmi súlya és jelentősége megkívánt. Ugyanígy nem foglalkozott kellőképpen a folyóirat a kapitalizmus korszakában a polgárság történetével és persze a polgári forradalmi átalakulás idején a polgársággal szövetséges parasztság történetével sem. A polgárság szerepe, történeti útja a dualizmus egész időszakában háttérbe szorult. Ezután 30 éven át (1913—1943) Domanovszky Sándor — később Hajnal Istvánnal, Mályusz Elemérrel, majd Wellmann Imrével együtt—irányította a Századokat. A két világháború között a Századok szerkesztése az ellenforradalmi rendszer történetfelfogásához igazodott, követve a Magyar Történelmi Társulat akkori — Klebelsberg Kunó, majd Hóman Bálint társulati elnökök által képviselt — felfogását, megrekedve az immár nemcsak konzervatív, hanem ellenforradalmivá vált történetfelfogás nacionalizmusában, ugyanakkor a nemzeti történet Habsburg-barát koncepciójától bizonyos mértékig elhatárolódva. Ugyanakkor ebben a korszakban a Századok — a kezdeti visszaesés és hatókörének szűkülése után — fokozatosan hasznosította azokat az elsősorban módszertani eredményeket, amelyeket a történettudomány nemzetközileg elért. A felszabadulás utáni első években a Századok nem követte az ország életében bekövetkezett korszakos változást. Fordulatot e tekintetben a Társulat marxista történészek vezetésével megvalósult átalakulása hozott. A szerkesztőbizottság An dics Erzsébet vezetésével, Ember Győző, Elekes Lajos és Hanák Péter közreműködésével látta el feladatát. Az így életrekeltett Századok legfontosabb funkciója a magyar marxista történetfelfogás meghonosítása és elterjesztése volt — nem mentesen persze az akkori történetfelfogásunkban jelentkezett torzulásoktól. Az utolsó tíz évben — ebben az utolsó 5 esztendőben megnövekedett terjedelemmel - a Századok tevékenyen kapcsolódott bele az alkotó szellemű marxizmus korunkra jellemző reneszánszába. Feladataink között kell perspektívában említenünk a tanulmányok és közlemények terjedelmének csökkentését, az egyetemes történeti szemlélet fokozottabb érvényesítését, több kifejezetten egyetemes történeti tanulmány megjelentetését és az 1945 utáni történet —sok tanulsággal járó — fokozottabb művelését.
