Századok – 1967

Korreferátumok - Incze Miklós: A száz esztendős Századok 1174

1174 INCZE MIKLÓS Incze Miklós: A száz esztendős Századok A Magyar Történelmi Társulat számos kiadványa között vitathatatlanul a Társulat 100 éves folyóirata: a Századok a legismertebb. Történetírásunk folyamatosan, rendszeresen megjelenő 100 éves központi orgánumának megindulása a magyar polgári történetírásnak olyan pozitívuma, amelynek hagyományai napjaink szocialista, magasabbrendű körülményei között is hatnak, a hagyományai folytatódnak. A Magyar Történelmi Társulat megalakulása után közvetlenül, 1867 július elején indult útjára a Századok: történetírásunk rendszeresen, akkor tíz számban, füzetenként 3—5 ív, évi 40 ív terjedelemben megjelent központi orgánuma. A Századok indulását több, a kor viszonyaihoz mérten színvonalas történeti, vagy a történettudományt is művelő, annak termékeit publikáló folyóirat — Delejtű, Tudományos Értekező, Győri Történelmi és Régészeti Füzetek —megjelenése előzte meg az 1850/60-asévek fordulójának és az 1860-as évek első felének a megelőző évtizedénél a tudományos fejlődést serkentőbb légkörében. Ezeknek, valamint a Századok 1865. évi alapítási kísérletének történetét, annak tanulságait történészeink a közelmúltban gondosan kimunkálták. E munkálatok fényében aligha tévedünk, ha azt a következtetést vonjuk le, hogy két tendencia ütközéséről volt itt szó: a folyóirat a széles közönséghez, a hazai történetkedvelők széles táborához szóljon-e, s kizárólag a nemzeti történetet — annak is lényegében a XVIII. századig terjedő részét — művelje-e, vagy pedig elsősorban a szaktörténészeket, a történettudomány valódi művelőit egyesítve széles, egyetemes —és tegyük hozzá: polgári —nézőponttal, látókörrel és kitekintéssel munkálkodjék-e? A folyóirat indulását megelőző történettudományi (vagy részben történettudományi) lapok indulása történetének, jellegének és működésének bemutatására most nincs terünk. Elegendőnek véljük utalni Várkonyi Ágnes idevonatkozó munkásságára s a legközelebbi múltban a Századokban napvilágot látottakra — Glatz Ferenc és Mann Miklós írásaira —, de feltétlenül alá kívánjuk húzni ezen előzmények fontosságát. Az említett tendenciákat tekintve arról is szó volt, hogy nemzeti történetünket szélesebben, egyetemes történeti összefüggéseiben és magát az. egyetemes történetet is művelve, cLZcLZ ct kor viszonyai között haladó polgári módon vagy pedig a polgári színezetű nemesi nacionalizmus leszűkített, nemzeti történetünket önmagában tekintő és önigazoló módján kell-e felfogni és művelni. E tendenciák harcából — a kiegyezés osztálytartalmát tekintve nem véletlenül — nem a polgári-értelmiségi, hanem az immár polgári színezetű hagyományos nemesi irányzat került ki győztesen a tudománypártoló arisztokrata gróf Mikó Imre és a 67-essé vált Horváth Mihály vezetésével, aminek a Századok kezdeti irányításában nem Pesty Frigyesnek, a folyóirat 1865. évi alapítási kísérlete vezetőjének a vonala, hanem Thaly Kálmán szerkesztősége felelt meg. „Távol legyen tőlem —írta annakidején Pesty —, hogy a magyar történetet mellékessé akarjam tenni, — ez mindig kiváló fáradságunk tárgya lesz. De az általános történetet azért szeretném figyelembe venni, mert nehe-