Századok – 1967
A tudományos ülésszak - Ember Győző: A Magyar Történelmi Társulat száz éve 1140
A MAGYAK TÖRTÉNELMI TÁRSULAT SZÁZ ÉVE 1147 becsülte. Ügy vélte azonban — s mint annyi egyebet elődeink megállapításaiból, ezt ma is érdemes megszívlelnünk —, hogy a forrásfeltárásnak, az anyagközlésnek a feldolgozást meg kell előznie, hogy azok nélkül feldolgozás nem lehetséges. Azért van rájuk szükség — mondotta —, „hogy ekként nemzetünk múltjának minden elemeit összegyűjtvén és rendezvén, oly történelmét írhassuk meg nemzetünknek, mely ennek hűséges képe legyen a szellemi és anyagi, társadalmi és politikai munkásságában egyaránt".24 Kolozsvári beszédében Horváth Mihály részletesen is elmondotta, hogy a forrásfeltárásban és az anyagközlésben társulatunknak és történetírásunknak mit kell tennie. Első feladatként a magyar őstörténet kútfőinek, az elbeszélő forrásoknak a kritikai kiadását jelölte meg. Azután azokról a ,,hézagosságok" -ról szólott, amelyeket történetírásunknak meg kell szüntetnie, mégpedig a történetírás legfontosabb forrásainak, ,,okmányok"-nak felkutatása és közlése révén.2 5 E téren már —mondotta —sok történt, de még „tömérdek a tennivaló".2 6 Legsajnálatosabb, hogy „nemzetünk belső társadalmi életének részletei",2 7 „a nemzeti mívelődés, civilizáció története még felette hiányosan, hézagosan, halványan van megvilágítva". A feudális történetírás jellegzetes témáival szemben a polgári történetírás célkitűzéseire irányította a figyelmet. „Történetnyomozóink és íróink legtöbbjei — folytatta — eddigelé hasonlíthatatlanul több gondot fordítának az élet azon zajosabb, bár gyakran csak rombolást tartalmazó részeire, melyek a politikai és hadi eseményekben nyilatkoztak, mint ama bár csöndes, de a nemzeti fejlődés, haladás tekintetében annál fontosabb jelenetekre, melyek a társadalmi viszonyok, a családi élet, a polgári foglalkozások, az érzület és szellemiség körében nyilvánultak. Ez teszi pedig érdekesebb, fontosabb és tanulságosabb részét minden nép történetének, mert ez jelzi a fejlődés, haladás irányát s fokait, a népek tökélyesbülését s emelkedését az emberi eszmény felé. -— Fájdalom, történetírásunk ezen legfontosabb mezeje eddigelé legkevésbbé míveltetett. Ezt kell tehát ezentúl legbuzgóbb mívelés alá fognunk, hogy történetírásunk az előrehaladt kornak, melyben élünk, színvonalára emelkedjék, s legyen azzá, aminek lennie kell: valóságos tudomány, az élet oktatója, az értelmi s erkölcsi, szóval emberi haladás óramutatója."28 21 Uo. Századok. 1867. 6. 1. 26 „Első teendő őstörténetünk kútfőinek kritikai megrostálása s tudományos megállapítása." „Az ily elkészülő kútfő-gyűjtemény kiadása, mint mindenütt, nálunk is csak országos költségen leend eszközölhető. —Valamint pedig ebben halhatatlan érdemet szerezhetne magának történelmünk iránt társulatunk: úgy nem csekélyebb munkássági tér nyílik annak történelmi anyagunk hézagosságának kiegészítésében. — A krónikáknak s más koriratoknak próbakövei s kiegészítő részei az okmányok. A történetírásra főleg az okmányok nyomják az igazság és hitelesség minden kétséget kizáró bélyegét. Ezekből meríthető legbővebben ama sajátos színezet is, melyet a kor, az egyének s a körülmények viszonyai öntenek el az eseményeken, s melynek hű kifejezése szintoly előnyös a történeti elbeszélésre, mint a festőművészetben a világítás foka s árnyalatai." Századok, 1868. 526. 1. 26 „Még számos nagy fontosságú tényt, sőt egész korszakokat homály borít. Még számos jelentékeny szerepet játszott egyéniségek élet- s jellemrajza felette hiányos." Uo. 27 „Minők például a társadalom erkölcsi s értelmi tekintetben való haladása, a koronként uralkodó eszmék s érzelmek, erkölcsök s irányok, vélemények s hiedelmek az egyházban s iskolában, a nyilván és családi életben; a polgári foglalkodások főbb nemeinek, az iparnak, kereskedelemnek és művészetnek időnkénti állapota s fejleményei." Uo. 526. 1. 28 Uo. 527. 1. 3*
