Századok – 1967
A tudományos ülésszak - Ember Győző: A Magyar Történelmi Társulat száz éve 1140
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT SZÁZ ÉVE 1145-történeti érzék." Ennek érdekében tartotta helyesnek, hogy társulatunk ne szűk, hanem tág körű egyesület legyen. „Emez (ti. a történeti érzék) —folytatta — csak a társadalom kebelében fejlődhetik, csak úgy foglalhat nagyobb tért. ha történelmi társulatok keletkeznek, oly társulatok, melyek tagjaikat nem egyedül tudósokból nyerik, hanem amelyekbe csekély pénzáldozattal minden hazafi és nemzete történelmét kedvelő, dicsőségét szívén hordó minden polgár beléphet, és szabadon, minden korlátozástól menten működhetik a történetnyomozás tágas mezején."1 7 * Társulatunk első vezetői azt is kifejtették, hogy a „történeti érzék"re, a „politikai érettség magas foká"-ra miért van szüksége a nemzetnek-Ezzel társulatunk politikai rendeltetését határozták meg, azt, hogy miért és miben kell a politikát szolgálnia. Horváth Mihály egészében progresszív jellegű politikai célokat tűzött a társulat elé. Úgy találta — és nem alaptalanul —, hogy a kor egyik legfontosabb kérdése a „nemzetiség" problémája.1 8 Ennél is fontosabbnak ítélte azonban a haladást. ,,A fejlődés, a haladás — mondotta társulatunk első közgyűlésén — a népek legközelebbi célja; a külön nemzetiség csak ösztön arra, hogy a haladást egyéniségük sajátságos zománcában tüntessék fel, s az elsőbbségért versenyre keljenek a nemzetcsalád többi tagjaival."19 Horváth Mihály szerint tehát a fejlődés, a haladás, azon belül a nemzetiség —- azaz a polgári fejlődés — volt az a politikai cél, amelyre társulatunknak törekednie kellett. Társulatunk első elnöke, gróf Mikó Imre, már sokkal konkrétabb politikai célt tűzött ki a magyar történettudomány elé. Felismerte, hogy a soknemzetiségű Magyarországnak legnagyobb problémája soknemzetűsége. Mint a magyar uralkodó osztály tagja azonban tagadta a nemzetiségek igényeinek jogosultságát, és velük szemben az 1868-as nemzetiségi törvényben is kifejezett egységes magyar nemzetállam koncepciójához hozott fel történeti érveket. „Magyarország népei — mondotta társulatunk 1868. évi közgyűlésén — egy politikai és történeti egységet képeztek századok óta, s azt kell képez -niök ezután is. Ezt Közép-Európa sorsa, a Monarchia érdeke kívánja." Majd e megállapítást indokolva — kifejtve a magyar nemesi nacionalizmus hagyományos érveit — így folytatta: a „Hunnia földén talált egész csoport néptöredéket a magyar egyesítette rendezett állammá; . . . ma e föld táján az alkotmányos szabadságot ő képviseli, élő gát az éjszaki és déli szlávság terjeszkedni törekvő árja ellen. Mai határai közt, csonkítatlan fennmaradása: erőkifejtésének feltétele, Európa és a civilisatio érdeke; gyöngülése, megcsonkítása: amazok veszélyeztetése."20 17 Thaly idézett tanulmánya. Századok, 1867. 9—10. 1. — Ugyanakkor a társulat jövőjébe vetett szilárd hitének is kifejezést adott. „Hitünk, bizodalmunk rendíthetetlen -— mondotta —, hogy a nemzet meghallgatja ós követendi szózatunkat, s nem hagyand cserben indítványunkkal, melynek célja nemcsak az, hogy a még rejtekben levő történelmi emlékeinket napvilágra hozza, hanem ezzel párhuzamosan, s tán még inkább, hogy a hazai történet iránt részvétet, érdekeltséget ébresszen a nagy közönségben, és kifejtse, megszilárdítsa annak történelmi érzékét." Uo. 18 „Ha korunk oly élénk, oly zagyva munkásságában — mondotta a társulat első közgyűlésén — a történelem lombikába vetett elemek közül az uralkodó fogalmakat akarjuk felkeresni: úgy találjuk, hogy ezek egyikét a nemzetiség fogalma képezi." Thaly idézett tanulmánya. Századok, 1867. 3. 1. 19 Uo. 4. 1. 20 Századok, 1868. 361—362. 1. 3 Századok 1967/в
