Századok – 1967
A tudományos ülésszak - Ember Győző: A Magyar Történelmi Társulat száz éve 1140
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT SZÁZ ÉVE 1141-tékben a polgárság -— egy kizsákmányoló kisebbség — érdekeit fejezte ki. Történetének harmadik, ma is tartó periódusában, a népi demokratikus, majd szocialista fejló'dés idején pedig a parasztsággal szövetséges munkásosztály — a döntő többség — érdekeit fejezi ki, amelyek messzemenően egybeesnek valamennyi dolgozó érdekeivel. Társulatunk tehát nem tisztán tudományos, hanem egyben politikai jellegű társadalmi szerv. Önként vetődik fel a kérdés, hogy a kettős jelleg: a tudományos és a politikai, nem mond-e ellent egymásnak, nem zárja-e ki egymást. A politika maga is tudomány: az országvezetés elméletének és gyakorlatának a tudománya. Mint minden tudomány, rászorul más tudományok támogatására, nem nélkülözheti azok eredményeit. Különösen nem nélkülözheti a történettudomány megállapításait, a múltnak az ismeretét. A politikának támaszkodnia kell a történelemre, a történelemnek szolgálnia kell a politikát. E szolgálat önmagában a történelem tudomány jellegét azonban a legkevésbé sem homályosítja el. A kérdés azon dől el, hogy a történelem miként teljesíti ezt a szolgálatot. Minden tudománynak alaptörvénye, hogy az igazság megállapítására kell törekednie. Ez az alaptörvénye a történettudománynak is. Abban a pillanatban, amikor ezt az alaptörvényt megszegi, megszűnik tudomány lenni. A politika, ha a történelemre mint tudományra kíván támaszkodni, elsősorban azt a segítséget igényelheti tőle: tárja fel és hitelesen mutassa be, hogy a múltban mi, hogyan és miért történt. A marxizmus—leninizmus értelmében a történettudományi kutatómunka akkor vezet hiteles és tudományos eredményekhez, ha a múltat is pártosan szemléli, ha az elnyomottak, a kizsákmányoltak, a munkásosztály oldaláról tekinti. A történelem azonban a politika szolgálatában csak addig marad tudomány, amíg minden tudomány alaptörvényét: az igazságra való törekvést nem szegi meg. Ugyanez vonatkozik a történelmi társulatokra is. Társulatunk száz éves múltjának megítélésében ez lényeges szempont. , * Társulatunk megalakulása 1867-ben nemcsak tudományos, hanem társadalmi közéletünknek is jelentős eseménye volt. ,,Az új alakulás társadalmi közszükséglet volt" — írta 1917-ben Lukinieh Imre, társulatunk akkori főtitkára és félszázados történetének összefoglalója.1 Ma divatos kifejezéssel élve úgy mondhatjuk, hogy társadalmi igényt elégített ki. Horváth Mihály, a jeles történész, akinek jelentős szerepe volt társulatunk megalakulásában és működésének első évtizedében, 1865-ben genfi számkivetéséből írt levelében még azért nevezte történetkedvelő nemzetnek a magyart, mert az „csakis a múltakban találhat némi írt a jelen sebeire, meríthet erőt, kitartást bajainak elviselésére".2 1867-ben már ő is másképpen látta a jelent, a múlt iránti érdeklődés, a történetkedvelés azonban változatlanul megvolt és kielégítésre várt a nemzetben. Erre a társadalmi igényre alapozták társulatunkat megalapítói. Ugy ítélték, hogy a magyar történettudományt a társadalom ügyévé kell tenniök, 1 Lukinieh Imre: A Magyar Történelmi Társulat története 1867—1917. Bpest. 1918. 25. 1. 2 Idézi Lukinieh: i. m. 21. 1.
