Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
AZ 1940. ÉVI BÄNTÄSZSZTRÄJ К 107 vegye rá a bányatulajdonosok képviselőit bizonyos engedmények megadására, a sztrájk gyors befejezése érdekében. Barabást útjára elkísérte Kádas iparügyi államtitkár és Magasházy miniszteri tanácsos, valamint más katonai személyiségek. A kormány engedélyével ugyancsak leutaztak Ronkay és Mocsáry kormánypárti képviselők, a nyilaspárt részéről pedig Gruber Lajos. Barabás megérkezése után először az élelemtárakat vizsgálta meg, majd a képviselők jelenlétében meghallgatott néhány munkást. Este 21.30 órakor tárgyalásra ültek össze a sztrájk teljhatalommal való letörésére kirendelt Barabás elnöklete alatt a karhatalmi parancsnokok, a vezérkar és a kémelhárító tisztjei, a három képviselő, a városi közigazgatási hatóságok és a bányatársulat megbízottai. A tanácskozás résztvevőinek zöme megegyezett abban, hogy a sztrájkot kíméletlenül, a legerélyesebb eszközök alkalmazásával le kell törni, mert ,,a mai időkben nem lehet sztrájkolni". A közigazgatási vezetők hangoztatták, hogy a sztrájk politikai megmozdulás, melyet a nyilaspárt rendezett és amelyet tagtoborzásra akar felhasználni. Gruber visszautasította a vádat ós kijelentette, hogy éppen ő volt az, aki felhívta az iparügyi miniszter és a kormány figyelmét a bányászok tarthatatlan helyzetére, és hónapokon keresztül igyekezett számukra béremelést kiharcolni. A legnagyobb meglepetésre és a résztvevők általános elképedésére ezután az elnöklő Barabás altábornagy szólalt fel. Egy kezében levő céduláról fizetési adatokat olvasott fel. Elmondotta, hogy hat bányászt hallgatott ki, akiknek napi keresetük 2—4,33 pengőt tett ki. Ó megállapította, hogy ezek családos emberek és fizetésük a létminimumot sem éri el. Ezután személyszerint aposztrofálta a jelenlevő Schmidt vezérigazgatóhelyettest és megkérdezte tőle, vajon ő meg tudna-e élni havi 66 pengőből. Majd kijelentette, bár őt teljhatalommal küldte ki a kormány, ő nem lesz hajlandó a munkásság elnyomásához segédkezet adni, legfeljebb elcsapják. Véleménye szerint nem politikai harcról, hanem bérmozgalomról van szó, amelyet úgy lehet megszüntetni, ha a társulat ad valamit a munkásoknak. Álláspontjához csatlakoztak a vezérkar és a kémelhárító képviselői is.68 A nagylétszámú tanácskozás után Barabás, Kádas és Schmidt zártkörű tanácskozásra vonult vissza. Barabás eléjük tárta megállapításait és felszólította Schmidt vezérigazgatót, hogy a termelés felvétele érdekében hozzanak áldozatokat annál is inkább, mert nyilvánvaló, hogy a bányászok zöme a megélhetéshez szükséges létminimumot sem éri el.89 Kádas állaiptitkár hangoztatta, hogy a 7%-os béremelésnél a kormány többet nemigen tudna engedélyezni, viszont sor kerülhet a minimális bérek újabb megállapítására. Első lépésként az őszi segély megadását javasolta a munkások részére. A bányatársulat részéről Schmidt vezérigazgató elzárkózott minden további béremelés elől, és legfeljebb az őszi segély megadására mutatkozott hajlandónak. Végül is olyan megállapodás született, amely a munkások részére alig jelentett többet a semminél. A bányatársulat vállalta, hogy október 20-án a munkásság szeptemberi keresetének 20%-át adja meg külön őszi segélyként és Kádas államtitkár kötelező ígéretet tett arra nézve, hogy október 31-ig a kormány felülvizsgáltatja a kereseteket és garantáltan megadja a munkásoknak a létminimumot. A bányaigazgató pedig vállalta a durva bánásmódra vonatkozó panaszok kivizsgálását és megszüntetését. E feltételek, illetve kedvezmények 68 OL Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. levéltára. Chorin bizalmas iratok. Feljegyzés 1940. okt. 11. 63 HIL HM ein. la. 58.811/1940.
