Századok – 1967

Az ünnepi közgyűlés - Berend T. Iván: Főtitkári beszámoló 1126

AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS Berend T. Iván: Főtitkári beszámoló Tisztelt Jubileumi Közgyűlés! Több mint egy év telt el Társulatunk legutóbbi közgyűlése óta. A mai napon, amikor ismét összeültünk, nemcsak a közgyűlés mindig ünnepi hangulata vesz körül bennünket, de az a különlegesen felemelő érzés is melegít, hogy ezúttal centenáris, ünnepi közgyűlésre ülhettünk össze. Olyan kiemelkedő esemény ez Társulatunk életében, amit nemzetközi Tudományos Konferenciával is kiemelünk közgyűléseink hagyományos rendjéből. A jubileumi közgyűlésen, amikor Társulatunk száz éves múltjára tekintünk vissza, amikor legutóbbi, majdnem negyedszázadunk történetírói tevékenységét vetjük historiográfiai vizsgálódás alá, s elsőrendű metodológiai problémákat, a történetírás tudatformáló erejének kérdését tűzzük megbeszéléseink napirendjére, nem feledkezhetünk meg a Magyar Történelmi Társulat mindennapjairól sem. Társulatunk jelene, tevékenységének jövője közgyűlésünk természetes napirendje. S most, amikor az igazgatóválasztmány jelentését a közgyűlés elé terjeszthetem, talán nem is járhatnánk el Társulatunk szellemében másként, talán nem is kezdhetnénk meg második évszázadunkat méltóbban, mint hogy az elmúlt közgyűlés óta eltelt időszak tevékenységének összegezésével, tanulságainak levonásával és a következő évek tevékenységi irányának, programjának vitára bocsátásával-keressük a minél eredményesebb és hasznosabb társulati tevékenység útjait. Nem lehet ünneprontás, ha visszaemlékezésünket annak megállapításával kezdjük, hogy az elmúlt év rendkívül nehéz és kedvezőtlen periódus volt Társulatunk életében. Az elmúlt év ezen kellemetlen és kedvezőtlen mozzanatainak sorában hadd említsük meg a régi, sok éven keresztül nagyon eredményesen működő tisztikar, elsősorban Székely György főtitkár leköszönését és megújított, sok vonatkozásban kevés vagy kicsiny tapasztalattal rendelkező új tisztikar munkábalépését. Hogy ezt az átállást valóban zökkenők nélkül sikerült végrehajtanunk, az jórészt annak köszönhető, hogy az Igazgatóválasztmányban, az Elnökség és a Titkárság tagjai között is több tisztségviselő biztosította a munka folyamatosságát, és Székely György Társulatunk alelnöki tisztségében nagy segítséget adott az új tisztikar munkája megindításához. A tisztújítással kapcsolatos átállást követően nem sokkal, váratlanul elhunyt Molnár Erik akadémikus, Társulatunk elnöke, aki egy évtizeden át irányította a munkát. Több mint szimbolikus jelentőségű, hogy elmúlt közgyűlésünk után még ő vezette Elnökségünk első ülését, s új munkaprogramunk elveit még az ő irányításával alakíthattuk ki. Mi, egy egész történészgeneráció, mindannyian tanítványai, rendkívül fájlalva és mindég érezve hiányát, az ő szellemében próbáltunk nekilátni e program végrehajtásához.