Századok – 1967

Molnár Erik emlékezete - Pach Zsigmond Pál: Molnár Erik társadalomtörténetírásáról 1119

1120 PACH ZSIGMOND PÁL A társadalomtörténeti szintézisnek az idézett mondatokban jelzett igénye nemcsak arra vonatkozik, hogy a szerző egész történelmi korszakok összefoglaló áttekintésére vállalkozott, hanem arra is, hogy a társadalom egész életműködésének történetét tűzte céljául tanulmányozni, a társadalom egész életfolyamatát: a termelőerőktől, a gazdasági alaptól — az osztálystruktúrán keresztül — egészen a felépítményi jelenségekig. E körben nincs szükség szólni ez átfogó célkitűzés nagyszabású megvalósításáról; nincs szükség méltatni általános és részleteredményeit, szempontjait.- Mindez történettudományunknak ma már közkincse, árpádkori történetírásunknak marxista alapvetéséhez tartozik, — még akkor is, lia az első társadalomtörténeti kötetről összefoglaló értékelés mindazóta sem jelent meg. Éppen ez a tény, az első kötet el vitáz hatatlan historiográfiai jelentősége engedi meg, hogy ezúttal csupán egy megjegyzésre szorítkozzam, éspedig — éppen Molnár Erik szelleméhez méltóan — kritikától nem mentes megjegyzésre. A nagyszabású mű rendkívüli szabatossággal, logikus következetességgel fejti ki a meghatározó hatást, oksági kapcsolatot a gazdasági viszonyoktól egészen a felépítményig, odafelé ; de — hogy képletesen szóljak — még nem járja be ezt az utat ugyanilyen következetességgel, mély elemzéssel visszafelé,; még nem szentel ugyanennyi teret, elmélyedést a felépítményi jelenségek visszahatásának. Molnár Erik történetírói fejlődésének, a társadalomtörténetről alkotott felfogásának és megvalósító gyakorlatának következő etappját, éppen ebben a tekintetben, az első kötet második, átdolgozott kiadása és a vele szinte egyidőben, ugyancsak 1949-ben megjelent második társadalomtörténeti kötet jelzi. Ha — mint a szerző annakidején egy heves légkörű vitaülésen megjegyezte — első kötete voltaképpen kritika nélkül maradt, illetőleg egy Kossuth-díj volt a bírálata, akkor második kötete, már széleskörű vitát, éles reagálást váltott ki. Ez volt a fordulat éve után a marxista történettudomány első emlékezetes vitája, első úgynevezett „Molnár-vitája" — longus post hoc ordo sequitur idem decus petentium —, s maga is serkentő szerepet vitt történettudományunk fejlődésében. Ma már azonban— sőt nemcsak ma, hanem jónéhány év óta — az is világos előttünk, hogy ez a vita nemcsak a marxizmus uralomrajutását jelezte történetírásunkban, hanem azt is, hogy a marxista elméletet dogmatikus vonások terhelték meg; világos, hogy a vita számos megállapítását revideálni kell, éspedig Molnár Erik javára. E feladatot ellátni — mi helytálló, mi nem az akkori kritikából persze meghaladná a jelen hozzászólás kereteit. Most csupán egyetlen mozzanatot érintenék: mit jelentett az első kötet második kiadása és a második kötet Molnár Erik történetírói fejlődésében, a társadalomtörténetről alkotott felfogásának további érlelődésében ? Úgy ítélem meg, igen fontos állomást: a visszahatások, kölcsönkapcsolatok dialektikus elemzésének fokozott igényét s valóraváltását. Főleg a felépítményi jelenségek egyik csoportjára: a politikai felépítményre áll ez. Hallgassuk csak meg az első kötet második kiadása előszavának - amely lapidáris tömörséggel veszi számba a módosításokat az első kiadáshoz képest —- egyik passzusát: ,,A munka, átdolgozott formájában, ... az államnak