Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
100 SZEKERES JÓZSEF szerzést a rendőri szervek inkább a baloldali mozgalmak leleplezése útján óhajtották elérni. Kisebb bérmozgalmak Nógrádban, a nyilasok előretörése és a 7 %-os béremelés hatása A nyilasok által szervezett bányászkongresszus és az azt követő felfokozott propaganda hatása elsősorban a különösen rosszul fizetett és elégtelenül ellátott nógrádi szénbányászok között jelentkezett. Szeptember 8-án a mátranováki bányatelepeken, melyek a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. (Salgó) tulajdonában voltak, 1200 bányász szüntette be a munkát és mozgalmukhoz rövid idő alatt 4000 munkás csatlakozott. Ezeken a bányatelepeken a munkások heteken át nem kaptak zsírt, s amikor emiatt küldöttségileg tiltakoztak, az üzemvezetők felhívására a katonai parancsnok a mozgalom három vezetőjét csendőrökkel elhurcoltatta — mintegy jelképezve a magyar ipari burzsoázia eltompult szociális érzékét és korlátoltságát. A mozgalom célját ez időponttól a gazdasági követelések mellett a letartóztatott bányászok kiszabadítása képezte. Minthogy két napon át semmiféle kormányszerv nem foglalkozott a mozgalommal, megjelent a színen Gruber Lajos. Helyszíni vizsgálatai során megállapította a pontos tényállást és értesítette az iparügyi minisztert a munkabeszüntetésről, mert három napon át a helyi szervek még csak jelentést sem küldtek erről. A miniszter a központi készletekből soronkívül kiutalt szalonnát és zsírt, s eljárt a belügyminiszternél a letartóztatottak szabadonbocsátása érdekében. Ezzel a sztrájk — nyilas közreműködéssel — 72 órán belül befejezést nyert. Ez a kis előjáték csak erősítette a nyilasok befolyását, növelte propagandájuk súlyát. Legfőképpen azonban azt bizonyították a nógrádi mozgalmak, hogy a munkások türelmük végső határához érkeztek és hajlandók akár a sztrájkharcra is, nem törődve a háborús kivételes törvények fenyegető szankcióival sem.50 Ugyancsak a munkások nyugtalanságáról érkeztek hírek a Rima bányákból is, ahol szeptember 14-én Bánszálláson, szeptember 23-án Farkaslyukon követelték a fizetésemelést, a szénjárandóság növelését, a munkafeltételek megjavítását és a jobb élelmiszerellátást.5 1 A Baranya megyei szénbányászatban a nyilas szervezkedés még október elején sem jutott el a nyílt színre lépésig. A főispán jelentései szerint a bányászok között nagyobb arányú bérmozgalom volt folyamatban, egymás között állandóan erről beszéltek. ,,Az is kétségtelen, hogy a bányamunkások nagy tömegei erősen hajlanak a nyilas mozgalmak felé. Viszont helyileg nem volt eddig bizonyíték szerezhető arra, hogy mily mérvű összefüggés van a két jelenség között és az sem volt eddig megállapítható, hogy a bányamunkások milyen számban csatlakoztak tényleg, forma szerint is a nyilaspárthoz. A hangulat az utóbbi napokban a nyilas mozgalmak mellett általában erősbödik, ez úgy a bányamunkásoknál, mint más társadalmi osztályoknál is érezhető és megállapítható."5 2 A Baranya megyei főispánnak a sásdi főszolgabíróhoz intézett leveléből azután világosan kitűnik, hogy a munkásokat a nyomasztó anyagi helyzetükből való gyors menekülés vágya fordította a szélsőjobboldal felé, 60 PIA MÁK iratok 58/1 dosszié. 51 OL. Ózdi Bányaigazgatóság iratai. 365/1940 Bánszállás és 108/1940 Farkaslyuk. 52 PÁL, Baranya megyei főispáni bizalmas iratok 451/1940.
