Századok – 1966

Történeti irodalom - Lenin Magyarországról (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 971

971 TÖRTÉNETI IRODALOM fektetik a termelésbe, mert a középkori törvények alapján nem fejlődhet a hitel. Az igazságszolgáltatás elvileg a feudális osztályviszonyokra épül, konkrét intézkedései viszont a vagyon fokozott védelme felé mutatnak" (288. 1.). A történelem ítélőszéke előtt a magyarországi fejlődés elmaradásáért a bécsi udvar és a magyar rendek osztoznak a felelősségben. Attól persze még messze vagyunk, hogy a fejlődés részleteit mindenütt tisztán lássuk, s a Várkonyi által felvázolt kép itt-ott halványabb színei akaratlanul is figyelmeztetnek a még feltárásra váró problémákra. Politikai és társadalomtörténeti szempontból egyaránt fontos a XVII. századi országgyűlési iratanyag közreadása, hiszen az országgyűlések vitáin valósággal sűrítve jelentkeznek az udvar és a vele szembenálló rendiség problémái. De tisztázásra vár a katonarétegek, hajdúk, végvári vitézek, kuruc katonák társadalmi hovatartozásának és tudatának kérdése, a nemesség különböző rétegeinek és csoportjainak az erdélyi fejedelmek vagy II. Rákóczi Ferenc nemzeti abszolutista törekvéseihez való viszonyulása, valamint a városi polgárságnak a rendi társadalomban elfoglalt helye. Nem látjuk minden esetben tisztán a Habsburg udvari törekvéseket mozgató erőket sem, — itt még alaposan meg kell vizsgálnunk az egyetemes kapcsolatok és hatások alakulását is. Tisztázandó a katolikus klérus befolyása az uralkodó állásfoglalásaira, főleg a XVII. század második felében, ahogy a másik oldalon felderítendők az erdélyi fejedelmek politikájának a protestantizmussal való kapcsolatai. Kérdéses, vajon indokolt-e, hogy az összefoglalás már az 1530-as években olyan erősen hangsúlyozza Fráter György irányító szerepét Zápolyai politikájában, s az, hogy az ő javára írja János király reformtörekvéseit, többek közt az 1536-os jobbágytörvények vonatkozásában. Annyi bizonyos, hogy Fráter György személyével és politikájával nagyon régen nem foglalkozott monográfiaszerű alapossággal történetírásunk. Ugyancsak további kutatásokat igényel még az 1607 — 160á -as hajdufelkelósnek az országos politikára gyakorolt hatása. En inkább úgy látom, hogy a bécsi udvarral szemben, mely érthető okokból halogatta az 1606-os bécsi béke megerősítését, a hajdúfelkelés kényszerítette ki a béke pontjainak becikkelyezését. A hajdúk ugyanis csak ezen a réven érhették el Bocskaitól kapott kiváltságaik törvényerőre emelését. További kutatásokat igényel a nemességnek a Thököly-szabadságharc leverését és a török kiűzését követő időkben végbement megtorpanása, sőt meghátrálása is. Történetírásunk eddigi mulasztásai és az ebből adódó feladatok különösen erősen érződnek művelődéstörténeti vonatkozásban. Az utolsó évtizedek kutatásai elhanyagolták a kulturális fejlődés vizsgálatát, s ez Várkonyi összefoglalásán, csakúgy mint a könyv többi fejezetén is erősen érezhető. Olyan fontos dolgokat sem tudunk, hogy a magyarországi iskolákban mit tanítottak, és a tanultak hogyan alakították az életet. Hogy melyik osztály gyermekei milyen iskolába jártak és milyen műveltségben nőttek fel. Nem ismerjük sem a nemesség, sem a polgárság kulturális szintjét, nem tudjuk, hogy az egyes politikai vagy társadalmi törekvések milyen kulturális hatások alatt formálódtak, s hogy az egyes osztályok milyen tudatot hordoztak. Sok vonatkozásban még a reformáció és ellenreformáció művelődési hatását sem látjuk tisztán. Végezetül ki kell emelnünk Várkonyi Ágnes történetírói stílusát. Nemcsak az elbeszélő és értekező részek egymással szerencsésen ölelkező váltakozását, a szerző stílusának világos, magyaros, közérthető, ugyanakkor emelkedett voltát, hanem azt a színes változatosságot, mellyel könyvében egymást követik eseményleírások és személyi arcképek, a fejlődés egyes szakaszait megvilágító vagy a nagy összefüggéseket felvillantó részek. Adat- és gondolatgazdagsága párosulva mélyreható problémalátással és színes stiláris megelevenítő erővel, mindez együttesen jellemzi R. Várkonyi Ágnes munkáját. Egyéni meglátásokra alapozott összefoglalása hű képe mindannak, amit a kor történetére vonatkozóan ma tudunk, vagy ami a kor lényegét illetően valamennyiünket foglalkoztat. BENDA KÁLMÁN LENIN MAGYARORSZÁGRÓL (II. átdolgozott kiadás. A marxizmus klasszikusainak kiskönyvtára. 6. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1965. 198 1. 3 mell.) Lenin Magyarországra vonatkozó írásainak, megjegyzéseinek ismételt, az előző, 1954-es kiadásához viszonyítva javított, sőt, némileg bővített kiadása feltétlenül indokolt, szükséges volt. Rövid úton meggyőződhetünk erről, ha összevetjük az 1965-ös és 1954-es kiadást, annak ellenére, hógy szerkezetében és anyagának túlnyomó részében azonos a két kötet. Vegyük hát sorra, mit tartalmaz az új, átdolgozott kiadás. Mint a kiadói előszó is jelzi, Lenin — a Tanácsköztársaság kivételével — viszonylag keveset szólt Magyarország-