Századok – 1966
A történelemoktatás kérdései - Mann Miklós: Politikai propaganda az ellenforradalmi rendszer történelemtankönyveiben 962
POLITIKAI PROPAGANDA AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER TANKÖNYVEIBEN 967 A breszt-litovszki békével kapcsolatban azt emelték ki a tankönyvek, hogy Oroszországból kisebb államok kiváltak, s öt új ország alakult.48 Örültek Oroszország meggyöngülésének, mely szerintük a bolsevizmus miatt következett be.4 9 Természetesen a béke fontosságát, az időnyerést — mely a fiatal szovjet állam számára létfontosságú volt — nem voltak hajlandók látni. Sajnálkozva állapították meg, hogy több ellenforradalmi kísérlettel szemben is sikerült a kommunista vezetőknek megőrizni uralmukat. Pedig — írják — az európai államok mindjárt az elején véget vethettek volna "a bolseviki uralomnak, de alig egy-két állam támogatta a bolsevikiek ellen harcoló »fehér« hadsereget, s az is erőtlenül".50 Az intervenció tényének letagadásában, a történethamisításban annyira jutott az egyik tankönyvszerző, hogy nem átallotta kijelenteni: „A hatalmak inkább erősítették a szovjetet, midőn gazdasági ós politikai érdekből elismerték. . . korszerű színvonalra emelték gazdálkodását."5 1 Az intervenciósok közül csak a lengyel ellenforradalmárokról emlékeztek meg dicsórőleg, mint Európa megmentéiről a bolsevista veszélytől.5 2 A szovjet állam helyzetéről csak valótlanságokat írtak.5 3 Az első évek hallatlanul súlyos gazdasági nehézségeit a „kommunista államrend" nyakába varrták és 1930-ban is jelen időben tanítottak a szovjet állam népének „hihetetlen nélkülözései"-ről.5 4 Ami a Szovjetunió belpolitikájáról írottakat illeti, az első tankönyv, amely egyáltalán foglalkozott a kérdéssel, 1930-ban jelent meg.5 5 Elfogult, korlátolt és hazug szemlélet jellemzi a két évvel később használatba került Ember—Várady-féle tankönyvet is. Ez hangoztatja, hogy Oroszországot mély szakadék választja el a nyugat-európai kultúrától. Olyanokat is írtak, hogy a szovjet hatalom nem rendelkezik elegendő tőkével, mert egyrészt külföldről nem kap a forradalom óta, másrészt az egyéni verseny korlátozása megakasztja a tőkeképződési folyamatot — s ennek eredményeként a központból irányított termelés a békebelinek 30%-át sem éri el. Ebből arra következtetnek, hogy „minden teher az egyedül produktív földre nehezedik, adó vagy lefoglalás utján".56 Az ellenforradalmi rendszer utolsó éveiben Íródott tankönyvek közül a Marczell— Szegedi-féle tankönyv újabb kiadásában58 arról írt, hogy Oroszország egyre jobban eltávolodik Európától. Az egyetlen gazdasági problémákkal foglalkozó tankönyv (Jánossy—Varga) szerint a kommunizmus állami kezelésbe vette a termelőeszközöket és ezen keresztül a gazdasági élet irányítását, az ipart teljesen államosították és így „államkapitalista" rendszer jött létre.6 9 A Szovjetunió külpolitikájáról eleinte teljesen hallgattak. Először 1930-ban hangzott el az a kitétel, hogy: „legnagyobb gondját a kommunista eszmék terjesztésére fordítja,"6 0 amit a következő tankönyv már úgy fogalmazott meg, hogy a szovjet külpolitika legfőbb célja az „Oroszországon kívül élő társadalmak forradalmasítása".6 1 Egyetlen tankönyv emlékezett csupán meg a Szovjetunió békés külpolitikájának sikeréről.6 2 Az 1940-es tankönyvek már más nótát fújtak. Az 1939-es lengyelországi és balti eseményekkel kapcsolatban azt állították, hogy a Szovjetunió a cári Oroszország imperialista politikájának nyomdokain halad, — teljesen elhallgatva a Szovjetuniónak a kollektív biztonságért ós a fasiszta agresszor megfékezéséért folytatott küzdelmét.6 3 Újból szerepel az a rágalom, hogy a szovjet külpolitika lényegé a bolsevizmus eszméinek terjesztése.64 Tanulságos, ha végül megvizsgáljuk azokat a véleményeket is, melyek — időrendben — az Októberi Szocialista Forradalom győzelmének jelentőségével, a világra gyakorolt hatásával foglalkoztak. / " „Elvesztette kikötőit, a folyók torkolatait, területének I/7-ed részét (800 ezer km-t 30 millió lakossal) s a megmaradt területen is 27 köztársaság keletkezett." T—К : 204.1. "J—V: 158. 1. „A bolsevik agitáció az orosz hadsereget szétzüllesztette, ezért az oroszok kénytelenek voltak elfogadni a németek kívánságait. Lemondtak Ukrajnáról és a Balti államokról." " M—Sz: 1940. 117. ]. " Uo. " .,. . . mikor a Vörös Hadsereg Varsóig ért. alengyelek tönkreverik s ezzel Közép-Európát megmentik a bolseviki veszélytől. (A lengyel marnei csata 1920. augusztus 14—21.)" M : 1930. 141.1. " M: 1931. 144. 1. •'"A kommunista államrend azonban — főképp az első években — a termelés csődjét vonta maga után, úgy hogy a gazdag ország népe hihetetlen nélkülözéseket kénytelen elviselni." M—Sz: 1930. 219—230.1. Uo. 130. 1. E—V: 216. 1. " M—Sz: 1940. 154. 1. "J—V: 183. 1. " M—Sz: 1930. 130. 1. M : 1931. 144. 1. Uo. hangzik el az is, hogy az orosz propaganda eredménye „hazánk bolsevizálása 1919-ben". M—M: 127.1. „. . . elérte, hogy felvették a népszövetség tagjai közé és a legtöbb állam gazdasági, politikai kapcsolatot teremtett vele." " J—V: 183. 1. " M—Sz: 1940. 116. 1. Szerintük is „első sikerét Magyarországon érte el". 17*
