Századok – 1966
Tanulmányok - Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről 62
88 SIPOS PÉTBIl tában, mert Darányinak, az óvatos ,,leisetrater"-nek, nem igen voltak önálló koncepciói. Gömbös elképzeléseinek azonban komoly fogyatékossága volt az, hogy képtelennek bizonyult olyan átfogó ideológia kialakítására vagy kölcsönzésére, amely tartósan lekötötte volna a polgári közvélemény figyelmét és lehetővé tette volna, hogy valamely eszme bajnoka szerepében vitézkedjék. Fésületlen, zavaros gondolatok, semmitmondó frázisok, közderültséget keltő szócsinálmányok mindössze ez eszmei fegyvertára. Meglehetősen szegényes készlet volt, s csak azért bizonyult ideig-óráig elegendőnek, mert vetélytárs nélkül állott a nyilvánosság arénájában. Imrédynek már figyelembe kellett vennie riválisait, a nyilasokat, akik azt igyekeztek elhitetni, hogy olyan egységes eszmekinccsel rendelkeznek, amelynek megvalósítása a totális fasizmus diadalát, a teljes „átállítást" jelentené. Ahhoz, hogy esélyesként lépjen a küzdőtérre, Imrédy ezt jól tudta, nem nélkülözhet egy versenyképes ideológiát. Főkönyveken és mérlegkimutatásokon nevelkedett elméje rendszert és egységet óhajtott e téren is, a „ tartozikkövetel" precíz rubrikáiban gondolkodó fő jól kiesztergált, csiszolt, „gentlemanhoz" méltó eszmei fegyvert kívánt Szálasiéknak szegezni . . . „Ami Gömbösben vizionárius kép volt, az Imrédyben már képlet. Ami Gömbös ajkán önkéntelen dallam volt, az Imrédy kottapapírjain hangszerelt zene . . . Ugyanaz a forrás, ugyanaz a hőfok, de ami Gömbösben gyakran szétfolyónak, kuszának, sőt nem ritkán dilettánsnak hatott, mindez most kitisztul, rendszerbe foglalódik . . ."ш A külpolitikai események a nyugati demokráciák gyengeségéről, a fasiszta hatalom előretöréséről tanúskodtak. Persze nem maradtak el az ideológiai következmények sem — Európa-szerte sok szó esett a „polgári demokrácia", az „individualista liberalizmus" csődjéről, s ezzel szemben fülsiketítőén harsogott a fasizmus „életerejének", „fiatalságának" dicsőítése. A fasizmus azonban számtalan színezetben és formában jelentkezett a különböző országokban, s Imrédynek el kellett döntenie, melyik típus nyerhetné el úgy a szélesebb rétegek támogatását, hogy közben ne keltse fel a nagyburzsoázia és a nagybirtokos osztály bizalmatlanságát, s ne kerüljön ellentétbe a taktikázó külpolitikai metódussal sem. Imrédy bemutatkozó beszédében hangsúlyozta, hogy,, ... új és hatalmas koreszmék jelentkeznek és e koreszmék elől nem lehet, de nem is szabad elzárkózni".11 2 A „koreszme" egyik alapvető szubsztanciája szerinte a „szociális gondolat", amely nem a régi értelemben vett jótékonykodást jelenti, hanem az egyén igényének elismerését „a fizikai és szellemi javakban való méltányos részesedésre, feltéve, . . . hogy kötelességeit tartozik maradéktalanul teljesíteni". A másik a „népi egység, amely a mi sajátos történelem kialakulásunkban inkább nemzeti egységnek volna nevezhető". Kormányfői működésének alapvető elvi célkitűzéseként azt jelölte meg, hogv ,, . . . ekét gondolat magyar megnyilvánulási formáját kialakítsa és ezzel a nemzet lelkiségének megadja azt a színezést, amelyet a mai idő parancsoló szava megkövetel". A ,,koreszme" átültetése a hazai talajba elsősorban a szabadságjogok korlátozását kívánja, továbbá elengedhetetlen „ . . . a nyíltság, a becsületes, egyenes beszéd, a nyílt sisakkal való kiállás". Imrédy ez alkalommal is nyomatékosan 1,1 Újság, 1938. jún. 19. Zsolt Béla: Arcképvázlat. 112 Függetlenség, 1938. máj. 14.
