Századok – 1966
Tanulmányok - Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről 62
86 SIPOS l'ÉTER a „szélkifogás" politikája, s ennek következtében a szélső jobboldal felé orientálódó politikusok többségben voltak, a legfontosabb hatalmi posztok — a honvédelmi minisztérium kivételével104 — konzervatív, az ellenforradalmi rendszer bethleni formáját helyeslő személyiségek birtokában voltak.10 5 TV Az új kabinet bemutatkozását és programját feszült érdeklődés várta. A száraz, színtelen Darányi után a túlfűtött egyéniségű, szuggesztíven dinamikus Imrédv könnyen elhitette hallgatóságával, sőt a közvélemény zömével is, hogy ismét egy olyan államférfi áll a kormány élén, aki képes lesz a belpolitikai viszonyokat konszolidálni. A felbolydult helyzet stabilizálása csakis a nyilaskérdés megoldásával volt elképzelhető. Darányi kudarca nyilvánvalóvá tette, hogy ez kizárólag politikai eszközökkel nem vihető keresztül — a feladat megvalósításának útja nem lehetett más, mint az adminisztratív rendőri eljárás kombinálása a politikai módszerekkel. Imrédy programadó megnyilatkozásai élesen támadták a nyilasokat, „fantáziátlan fantasztáknak" és „magyartalan magyaroknak" nevezvén őket, akik „ködös maszlaggal" kábítják ez elégedetleneket. A nézeteltérések — saját bevallása szerint — azonban nem is annyira elvi, mint inkább taktikai jellegűek voltak. „Én ugyanis a szélsőjobboldali mozgalom agitációs módjaival és harci modorával nem értettem egyet, mert láttam, hogy azok a törvényesség legkisebb látszatát sem viselték magukon."10 8 Imrédy, a győri program szellemi atyja lévén, különösen érdekelt volt annak megvalósításában. A nyilasok féktelen demagógiája a „zsidó" nagytőke ellen komoly veszélyt jelenthetett a fegyverkezési program sikerére, s ezzel lényegében kockára tette a revíziós törekvések érvényesítésének lehetőségét, ha elérkezik a megfelelő pillanat. Korábbi álláspontjának megfelelően nyomatékosan hangsúlyozta, „ . . . kevés a tőkénk és ezt . . . nem szabad ijesztgetnünk ... a tőkék tulajdonosait bizalommal kell eltöltenünk abban az irányban, hogy az a politika, amelyet folytatunk, nekik biztonságot nyújt . . ."107 A nyilasok azonban nemcsak a nagyburzsoázia pozícióját veszélyeztették, hanem kellemetlen konkurrenciát jelentettek az úri „középosztály" felsőbb rétegei, elsősorban a születőben lévő új „keresztény" burzsoázia, valamint a magasabb államhivatalnoki gárda számára is; ezek az „őrségváltás"-sal kapcsolatos versenyfutásban jóval előnyösebb helyzetből rajtolhattak, mint az alsóbb tisztviselői-értelmiségi csoportok, nem is beszélve a kispolgárságról. Imrédy, aki az úri „középosztály" legtehetősebb elemeit képviselte, nem volt hajlandó akceptálni a „homo novusok" részesedési követeléseit. A vita mint generációk harca bontakozott ki, a nyilasok ugyanis azokra a nehézségekre is építettek, amelyek az ifjúság elhelyezkedése terén mutatkoztak, 104 Meg kell jegyeznünk, hogy Rátz hadügyminiszterségét bizonyos mértékig ellensúlyozta az, hogy a vezérkar főnöke a belügyminiszter fivére, Keresztes-Fischer Lajos lett. 105 A többieknek, így Reményi-Schneller Lajos pénzügy- és Mikecz Ödön igazságügyminiszternek nem volt jelentősebb politikai befolyása, Reményi-Schneller csak karrierje kezdetén állott. 106 BMI. Imrédy-per, Imrédy vallomása. 107 KN. 1935 — 40. ХУП1. köt. 608. 1.
