Századok – 1966

Közlemények - Tömöry Márta: Bosznia-Hercegovina annektálásának történetéből (Részletek Thallóczy Lajos naplóiból) 878

920 TÖMÖRY MÁRTA vajon nem fogják-e azok azt mondani, kibújni akarván, hogy igen a XXV. art. meg­szüntették, de nem ismerték el vele sz annexiót. Ezt nagyon messzire menő kételkedésnek vették. Pedig ebben Burián felszólalása és kételye jogosult volt, mert az oroszok ugyan nem akarnak háborút, de nekünk feltétlenül szükségünk van arra, hogy Európa előtt fel ne süljünk, hogy most felfegyverezvén magunkat, nevetségesen visszavonulunk, illetőleg a garanciák, melyeket kérünk, nem lesznek elegendők. Burián szerint ez a három­négy nap, ameddig ez az állapot még fog tartani, a nehezebb próbaköve ennek a nehéz kis helyzetnek. Persze sok függ a szerbektől. Wekerle értelmesen viselkedik, Bienerth is megteszi a magáét. Azzal tisztában vannak régen, hogy Szerbia nem bújliatik Európa mögé. A bosnyák-„kérdés" el van intézve, most a szerb következik.177 Március 27. Tegnap este beszéltem Pitner Siegfrieddel. A katonai párt akarja a háborút. El akarják venni Belgrádot és Sabácot. Azzal állnak elő. hogy a szerbeknek megvan a fegyverük s 3—4 év múlva, ha a hármasszövetség felbomlik, az olasszal, orosszal és a Balkánnal meggyűlik a bajunk s három front ellen kell harcolnunk. Ezt Burián is megerősítette, mondván, hogy a katonák most a maguk idejét látván elkövet­kezni, erősen politizálnak. A háború esélyei ma ismét némileg kedvezőtlenebbek. Anglia és Franciaország állítólag csak feltételesen akarják elismerni az annexiót. György, a szerb trónörökös lemondása bluffnek látszik. Március 28. A Friedjung cikke nagy hatást keltett. A horvát koalíció megfenyegeti pörrel, de ennek áll elébe. Az adatokat alighanem a Külügyminisztériumból kapta, vagy pedig Frankók révén. A béke kilátásai ma kedvezők, Belgrádból depresszió híre érkezik. Itt van dr. Horváth, aki ismét hozott egy pár értékes dolgot. A rác milieut illetőleg mulatságos dolgokat beszél. A koronaherceg, illetőleg György, azzal dicsekedett, hogy 14 nap múlva Budára érnek a szerbek s még Bécs alá jutnak. Ok a Balkán japánjai. Űjvidéken akar reggelizni s Pesten ebédelni. A péterváradi erősség egy alezredesét kérdezte, hogy György fogadtatására kószülnek-e: Igen, egy cellával a kazamatákban. Azért általában véve a felszított hangulat Belgrádban közönyre változott, mint minden nagy eseménynél. Úgy volt ez 1871-ben; úgy Sándor178 megöletésónél s így van ez a trónörökös lemondásánál. Voltaképpen nem dinasztikus a nép, csak tűri egy darabig az uralmat. Még tegnap a szerb miniszteri tanács elhatározta, hogy nem enged, de ma már Sándor herceg lesz a trón­örökös. Itt nagy megelégedés, hogy nem lesz háború, de a komoly elemek közül a többség azt tartja, hogy jobb lett volna most végezni a szerbekkel. Andrássy is így fogja fel a dolgot. A harci kedv katonáéknál nagy. A megoldás nem fog tetszeni nekik. Március 29. A béke kilátása ma már pozitív alakot nyert, amennyiben Anglia elfogadta Aehrenthal formuláját s ma az európai nagyhatalmak Belgrádban ez irányban fognak Szerbiában lépést tenni. Ha Szerbia nem enged, akkor lássa a következményeket. Itt el vannak határozva, hogy kibúvót nem engednek. Azonban a logkedvezőbb esetben is a szerb kérdés nem veszti el krónikus jellegét, mert fegyverük van, s kényszerítve Európától ugyan lemondanak, de belsejökben az „ideál" megmarad. Bármi történik is a távolabbi jövőben Szerbiában, — melyet nem vertünk meg katonai erővel, — mint ellenséggel számot kell vetni, az bizonyos. Hozzávéve még a belső nehézségeket, melyek Monarchiánkban elő fognak állni, e siker csak a jelenre vonatkoztatható. Aehrenthalnak a sikerét még magam előtt sem kívánom kisebbíteni, ha siker az, hogy a háború most nem tört ki, akkor az ő diplomáciai szerencséje győzött, megfizettük ugyan drágán, de a háború talán drágább lett volna „erkölcsi tanulságokban", amelyektől sokan nagyon féltünk. . . [Buriánnál]: A béke, illetőleg a diplomáciai győzelem biztosítva van. Oroszország mintegy rohant elismerni az annexiót, amit szövetségesei, a franciák és angolok szinte csodálkozva észleltek. Most nem teheti, hogy beleavatkozzék, de fenntartja a revancheit, hacsak valami, — például a forradalmi irányzat terjedése — meg nem akasztja a készülő­déseiben. Oroszország tudta, hogy mi április 4-én kimondottuk az általános mozgósítást és megvertük volna Szerbiát, s keményen megsarcoltuk volna úgy, hogy Szerbia a jövő esélyeiben nem képezett volna veszedelmes tényezőt. Hogy ez ne történjék, elismerték az annexiót reservatio inentalis-szal, ugyanígy Szerbia is. Azért azoknak, akik a háború most való megvívása mellett voltak, szirtén vannak helyes okai. Figyelmeztet a „Nemzet" cikkére, azt Ugrón írta. Hacsak most Szerbia nem akar bebújni vagy nem következnek 177 Figyelemre méltóak Burián idevonatkozó feljegyzései: „Sir E. Grey elfogadta Aehrenthal szövegét a Szerbia által adandó nyilatkozatnak s azt azonnal Franciaországnak, Oroszországnak, Olaszországnak ajánlja támogatás végett. Most mindén attól függ, hogy Szerbia lenyeli-e? A béke érdekében." 1?H Utalás Obrenovic Sándor szerb király meggyilkolására.

Next

/
Thumbnails
Contents