Századok – 1966

Közlemények - Tömöry Márta: Bosznia-Hercegovina annektálásának történetéből (Részletek Thallóczy Lajos naplóiból) 878

BOSZNIA-HERCEGOVINA ANNEKTÄLÄSÄN AK TÖRTÉNETÉBŐL 911 horvátok páholyt akarnak nyitni Boszniában. Az ifjútörök mozgalomban a szabadkő­művesség nagy szerepet játszott s az ifjútörökök esetleg szeretnének ezen a réven befu­rakodni. Nem hivatalosan kérdi, de hogy lehetne-e nekik páholyt nyitni, vagy köröket alkothatnak-e, ők az országból magából kaptak ez iránt hírt ós bíztatást. Esetleg elküldi a „profánok" számára készült ismertetéseket. — Erre én azt feleltem neki, hogy ón nem voltam, nem vagyok és nem leszek szabadkőműves, tehát a dolog lényegéhez nem szól­hatok, hanem szólok Buriánnak. Buriánnak sehogy sem tetszett a dolog s azt mondta, hogy hivatalosan nem akar semmiképpen sem velük foglalkozni, ha pedig egyesületi úton csinálnak valamit, az az ország törvényes rendelkezései értelmében fog kezeltetni. Éppen most van munkában az új egyesületi törvény. — Ma azután elmondtam neki Burián ediktumát, mit ő köszönettel vett tudomásul, de azt mondja, majd jótékony körö­ket alkotnak, minket értesíteni fog, hogyha ellenséges páholyok alakulnának, s kért, hogy mi se engedjük meg, mert nekik nemzetközi szabályaik vannak.s ha nem is ad a történeti jogra, de Bosznia hozzájuk tartozik épúgy, mint Romániának sem volt szabad Bécsben páholyt alapítani. Lelkes úr, noha nagyon jól tudja, hogy a kőművesség a jelen formában a tömegre nem hathat s nálunk tulajdonképpen zsidó cégér alatt halad.144 Megpróbáltam őt a külföldi magyarság iránt érdekelni. Ha tetszik jó, ha nem, én haladok a magam útján. ... A Justh-féle kihallgatás dominálja a sajtót.14 5 Ez a nevetségesen gőgös és erő­szakos üres hólyag a másik gyönge hólyagot akarja kivetni, t. i. Kossuthot. A zsidó sajtó mellette van, itt, „mert liberális". Az az érdekes, hogy ki fogja a másikat kapacitálni: a király-e Justhot, vagy Justh-e a királyt? . . . Január 27. . . . Horváth Ödön beszéli, hogy Nastic, az az árulkodó bosnyák, Buda­pesten van s fenyegetéseivel megfejte Wekerlét egy évre szóló járadékig, havonta 250 koronát kap. Beijedt. Most pénzért Nastié hajlandó a zágrábi pörben, mely a nagyszerb agitátorok miatt indul meg, vallani, mint a parancsolat. Pitner, Aehrenthal politikai rend­őre, Belgrádban volt fegyencektől kap híreket. Mindezt Horváth beszélte, valamint azt is, hogy Andrássy Szlavóniáért hajlandó Boszniát odaadni a horvátoknak, no meg Suáákért,146 szóval van pletyka elég. A hozzám híven ragaszkodó úr, ha szívességéhez még eszét is csatolná, nagyon becses ember lenne a Monarchiára nézve, nekem annyiban kellemes, hogy leutazásom alkalmával kaláberez. Január 30. [Budapesten.] . . . Wekerlével. . . Beszéltünk a szerb háborúról. A ka­tonák, jelesül Conrad úr a szerbekkel való „leszámolást" sürgeti. Én azon esetben, ha a szerbek nem kezdik, a mi részünkről minden háborút veszedelmesnek, politikailag sza­márságnak tartok. Kifejtettem okaimat, ha mi Boszniával nem tudjuk, mit csináljunk, hová jutunk Szerbiával; azután nem is engedik a foglalást; kárpótlást nem kapunk, vagy ha kapunk, háromszor annyiba került. És azután hadseregünk ha győzne is, mit mutat fel ? Mindezt Wekerle helyeselte. Később Burián is, kinek mindezt elmondottam . . . Január 30. . . . Wekerle azért kéretett, hogy Bécsben a Jorkasch14 7 beszédjével szem­ben mondjam meg Buriánnak, hogy az agrárbank ügyében Buriánnal megy és ebből tárcakérdést csinál. Február 3. Burián haragszik, hogy a sajtóban sem itt, sem Budapesten nem reagál­tak a Reichspostnak egy őt támadó cikkére. A tegnapi miniszteri értekezleten ő Jorkascht összeszidta s az Bienerth-tel együtt hallgatott. Bienerth, illetőleg Jorkasch arra hivatko­zott, hogy Ilorovitz hozzájárult Jorkasch nyilatkozatához. (A dolog úgy volt, hogy Bu­rián — elég hiba — nem ment el a vele egy házban lakó Jorkaschhoz, hanem Horovitzot menesztette el hozzá. Jorkasch persze haragudott, s elküldte az osztályfőnökhöz, Bruber­hez, aki felolvasott neki egy skizzet, melyre Horovitz azt mondta, hogy a minisztérium­nak, t.i. amienknek, más az álláspont ja, deő ehhez nem szólhat. (Burián, amint mondja, nagyon élesen lecsepülte Jorkascht, aki bánja, hogy így belement a dologba, Wekerle sze­kundált neki s Aehrenthal is. Azonban a Neue Freie Pressében a közlemények osztrák szem­pontból vannak szerkesztve s így nem igaz. Most mi Wekerléhez menesztettük a mi átira­tunkat a bank (agrár) ügyében, információ végett, hogy feleljen Bienerthnek. Wekerle kijelentette, hogy ha ebben nehézségeket csinálnak, az annexiós törvényt nem tudja ke-Thallóczy kritika nélkül veszi át a helytelen (antiszemita) nézetet, hogy a magyarországi szabadkőművesség, mely valójában a polgári radikális felfogású értelmiségiek érdekszövetsége, zsidó irányítás alatt áll. Az igaz, hogy a szabadkőművesség ekkor már inkább visszahúzó erő, nem áll a haladás élvonalában. Tliallóczy azonban nem ezért, hanem ellenkeznex, szerinte még radikális voltáért marasztalja el, illetve bélyegzi meg. 1,5 Justh Gyulát a király Kossuth, majd Andrássy kihallgatása után fogadja. Thallóczy Justhot csakabudapesti sajtón keresztül ismeri, Ítélete itt nem helyes. 1,8 Suéak Modrus Fiume megyei község, vegyes — horvát, szlovén és magyar — lakossággal. 1,1 Adolf Jorkasch-Knch 1875-től az osztrák pénzügyminisztérium vámosztályán, majd a közös pénzügyminisz­tériumban tisztviselő, az 1898-as osztrák-magyar vámkiegyezés egyik előkészítője.

Next

/
Thumbnails
Contents