Századok – 1966

Közlemények - Tömöry Márta: Bosznia-Hercegovina annektálásának történetéből (Részletek Thallóczy Lajos naplóiból) 878

896 TÖMÖRY MÁRTA hogy vajon a titkot meg lehet-e tartani s óvni nov. 7-ig, ezt nem tudom, mert már nagyon sokan tudják. A sajtóba is átmegy a dolog. • Egész nap rácra [szerbre] és magyarra fordítom e jeles darabokat. Burián tegnap d. u. Budapestre utazott s tegnap este beszéltek Wekerlével a dologról. Aehrenthal társaságában; megegyeztek-e, nem tudom. Mfglehet, hogy le kell utaznom. Törődött vagyok, mit csak azért jegyzek meg, mert a feljegyzések tenorját is jellemzi . . . » Október 2. . . . Tegnap Kutscherával és őekovic-csal átnéztük újra a Buriánhoz és Aehrenthalhoz intézendő Királyi iratokat és a felhívást. Kutscherának nem tetszik a „Szent István koronája", mert a törökök azt fogják kérdezni, hogy miféle szent is, nekem meg az a „népcsalád" nem fér bele sehogy a fejembe, a ,közös jogarral' egyetemben. Szóval sok a maflaság benne, dehát az utolsó percben fognak határozni. Ma (X. 2.) Burián lehívatta Kulit,47

én meg a nyomdával, illetőleg qui vivunt . . . Ma Macchio,48 az informácionális osztály vezetője jön hozzám bemutatkozni, amint mondja . . . Már a nem egészen rémlátással van dolgunk. A mi feltétlenül megalapozott, a történelem igaz adataival támogatható históriai jogunkkal szemben íme előáll egy úgynevezett horvát históriai jog, amely nevetséges volna, ha nem volna oly szomorú a mi tudatlanságunk és nem terhelné lelkiismeretünket egy csomó mulasztás ebben az irányban. A Monarchia két államában elhelyezkedett horvátság kezet fog most a bosnyák katholikus lakossággal és első lépésnek tekinti az annexiót arra nézve, hogy ebben a Monarchiában egy harmadik elem, t. i. a saját elemük vergődjék államiságra, ez az áramlat kapóra jön az Ausztriában uralkodó pártnak, amely a mi »kiváltságos« állásunk megtörésében leli a »birodalom« üdvét. Ezzel meg kell birkóznunk. Azonban nemcsak ennek a jövőben megsűrűsödhető veszélynek elhárítása, de a mi befolyásunknak a biztosítása a két országban sem könnyű feladat. »E sorok írója 1878-ban közelebb állott az akkori okkupáció kérdéséhez és az akkori közvélemény megnyilatkozásait nagyon jól ismerte. Az 1878-iki helyzet úgy állott, hogy akkor is csak három lehetőségről volt szó: 1. vagy: a tartományok a magyar királyi korona históriai joga alapján a magyar királyságba bekeheleztetnek ; 2. vagy: azok Ausztriához csatoltatnak; 3. vagy: mint Ausztria és Magyarország közös hódítmánya megmaradnak a dualisticus birodalom hódoltságának provinciális minőségben. Magyarországhoz csatolhatók a históriai jog alapján, ha azt Magyarország és az uralkodó fölség úgy óhajtják s azon viszony ama tartományok népeinél is kellő visszhangra találna. Ausztriához csatolhatók, ha Magyarország históriai jogait nem kívánja érvényesíteni, s ha ama tartományok népei az odacsatolást óhajtják. A legtermészetesebb, s ama népek valószínű óhajtásának is megfelelne az, hogy ama tartományok mint hódoltság, mint provincia, külön tartományi jogokkal álljanak a császári és királyi korona hatalma alatt, s közigazgatási szükségletein s a fejedelmi civillistán felül eső jövedelmei tétessenek át a közősügyi pénztárba,miután a rendljehozatalára fordított mostani kiadások visszatéríttetnek. Az utóbbi helyzete ama tartományoknak alkotmányunkon mitscm változtatna. Semmi szükség sem volna ama tartományok kormányzatára közvetlen befolyást gyakorolni akár a közös, akár a külön minisztériumoknak. Erdély három szakaszon át volt visszakapcsolva a magyar királysághoz, anélkül, hogy azzal uniálva lett volna. Kormányozta a kormányzó s egy korlátnok a király mellett, vezette legfelsőbb helyen annak ügyeit, anélkül, hogy akár az osztrák, akár a magyar kormány beleavatkozott volna. A provinciák nem igényelhetnek parlamentáris kormányzatot, Bosznia és Hercegovina már az autonóm tartományi kormányzattal is rendkívüli, eddig soha nem élvezett jogokat nyernének. És ha idővel fejlődnék míveltsége, s összesimulna bensőbben állaraéletünkkel: a történelem dolga lenne kifejleszteni ama népek politikai életét oda, hogy a birodalom egyik vagy másik feléhez szorosabban csatlakozva, az egyik vagy másik rész parlamentjébe is képviselőiket küldhessék.« E sorokat Írta akkor Salamon Ferenc id. Andrássy Gyula gróf tudtával s vele való közvetlen érintkezés útján. Ma sem változott a helyzet. Csakis így volt megoldható a kérdés, mint ahogy megoldatott. Nincs ebben semmiféle centralisticuB vonás, hanem bekövetkezett a harmadik eshetőség mint ideiglenes állapot szintén, amely, hogy hova fejlődik, az teljesen mitőlünk függ. Nekünk (a magyar kormánynak !) Boszniával és Hercegovinával lntenzíve kell foglalkoznunk. A két tartomány viszonyait, személyi körülményeit a legalaposabban kell ismernünk. Tudomással kell bírnunk úgy az eddigi kormányzati működés egyes tényeiről, be kell folvnunk, mégpedig hathatósan amaz intézmények létesítésébe, amelyek most célba fognak vétetni. Nem papirosjogra kell támaszkodnunk, hanem igazi államférfiúi jóakaratú befolyásra. Az állampolgárság kérdését ne vitassuk, hanem alkalmazzunk bosnyák illetőségűiket magyar szolgálatban a lehetőség szerint. Tekintsük őket de facto magyar állampolgároknak, ha idejönnek, édesgessük őket Badavesthez, intézményeinkben legyünk bizonyos tekintettel rájuk is, tegyünk átmeneti intézkedéseket. Módjával, feltűnés nélkül keltsünk érdeklődést minálunk ez országok iránt a sajtóban, az irodalomban, az iskolában. S ezzel karöltve vegyük közelebbről szemügyre az egész délszlávság kérdését, mely ha erőre kap, akkor Magyarország canlonizálása bizton el fog következni. A Budapesten levő horvát elemeket jobban kel] pártolni, a horvát viszonyokat élénk figyelemmel kísérni, azokba befolyni — nem a hivatalos befolyást értve ez alatt. — Tudni a szerb dolgokról alaposan, első forrásból és koncentrálva működni. Magyarországnak ez az egyik külügyi kérdése. Nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen eszméknek megvalósításához évek és szakadatlan munkásság kell. Ezt egy ember nem végezheti el, ehhez egy generáció szükséges. Anélkül, hogy most részletezésekbe bocsátkoznánk, azt a komoly eszmét vetjük fel, hogy létesíttessék a magyar politika intézésének főhelyénél, a miniszterelnökségnél egy oly osztály, amely kizárólag e viszonyokkal foglalkozik, egy nemzedéket nevel fel és felülről lefelé felkelti az érdeklődést tanítás, tapintatos kezelés és ernyedetlen munkásság útján. Ennek a megvalósítása olv elemektől függ, akik érzik magukban a missiót. A pénzkérdés itt nem játszik szerepet. S aztán nem is kerül az olv sokba, mert minden kiadás, amelynek gyümölcse van, ha szellemi téren is, ellenértéket alkot. A részletek megállapítása és az egésznek beállítása rövidesen megtörténhetik. Mi a haszna: Haszna lesz Magyarországnak belőle, mert tájékozva lesznek intéző körei, haszna lesz a Monarchiának, mert nem centrifugális irányban vezetendő ez ügykör, és haszna lesz a közéletnek is. mert a felmerülő bosnyák-hercegovínai részletkérdéseknél a magyar kormány a saját, tudomása alapján fog intézkedni, nem pedig közvetve. E tárgyról hosszasan lehetne írni, ki lehetne fejteni szép körmondatokban múltat, jelent és jövendőt; de elérkezett a cselekvés ói áj i — s félő, hogy az utolsó előtti. Az események sokkal gyorsabban fejlődnek, mint hinnénk. Annyi nálunk a bomlasztó anyag, hogy csak antisepticus eljárással lehet a test általános megbetegedését. elkerülni. . ." " Kuh Burián egyik beosztottja a Bosznia-hercercvinai osztályon, Thallórzy kollegája. " Macchio külügyminisztériumi osztályfőnek, kivel Thallóczy sokszor tárgyalja meg az aktuális részleteket.