Századok – 1966
Tanulmányok - Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről 62
80 SIPOS PÉTBIl szállták Ausztriát, vele egyidejűleg megélénkült. A csoport egyik része annak a reményében, bogy ide is jönnek, a másik része pedig félelmében csatlakozott a párthoz."81 Az izgalom rövidesen elcsitult, a hióbhírek már egyre kevésbé találtak hitelre. Azonban a belpolitikai hullámverés többé nem csendesedett el, aTreuga Dei már a múlté volt és az ideiglenes fegyverszünet után az uralkodó osztályok közötti hatalmi vetélkedés ismét előtérbe került. A külpolitikai fejlemények felszították az úri „középosztály" exponenseinek harci kedvét, mert úgy vélték, hogy azok megerősítették hadállásaikat a nagyburzsoázia és a nagybirtokosok ellenében. Most már nem szándékoztak a győri program kompromisszumos kereteit tiszteletben tartani, hanem annál jóval többet kívántak. Csilléri András, a kereszténypárt jobbszárnyának vezetője március 29-én határozati javaslatot terjesztett elő a képviselőházban, amely követelte teljhatalmú kormánybiztos kinevezését a zsidókérdés megoldására, a zsidók állampolgárságának felülvizsgálását és a „szükséghez képest" megsemmisítését, gazdasági téren a „zsidó túltengés" megszüntetését, a hadianyag, a szén-és nyersanyagipar állami kezdeményezés alapján keletkezett ágainak államosítását, az összes vállalatok üzletmenetének felülvizsgálatát, és ahol „indokolt", a régi igazgatóság helyett „keresztény magyar állampolgárok" kinevezését, az 1914 óta szerzett, elsősorban zsidó tulajdonban lévő földek kisajátítását földreform céljaira.8 5 Ez az „őrségváltás" programjának az adott időben maximális igényű megfogalmazása volt, amelynek demagóg frázisai valóságos hatalmi törekvéseket takartak. A választójogi törvényjavaslat parlamenti vitája mindinkább eltért tulajdonképpeni tárgyától, és a hatalmi érdekek összecsapásának fórumává vált. Az uralkodó osztályok politikai pártjainak keretei egyre lazábbakká váltak, kezdtek széttöredezni és megindult a képviselők vándorlása a középről jobbra, s onnan pedig a nyilasok felé. Ez bizonyos parlamenti átcsoportosulásokban is kifejezésre jutott. A kisgazdapártból kilépett hat szélsőjobboldali képviselő Horváth Ferenc vezetésével ,, Nemzeti Földmíves és Munkáspárt" néven új pártot alapított, amelynek legismertebb tagja Matolcsy Mátyás volt. Később kivált a Kereszténypártból is a szélsőjobb, Maróthy-Meizler Károllyal az élén, az új alakulást „Keresztény Nemzetiszocialista Front"-nak nevezték. A kormánypártban meggyorsult az a folyamat, amelynek eredményeként a „csáklyások" már korábban is jelentékeny pozíciókat veszítettek. A „Cs" csoport megszerezte az alelnöki tisztséget Mocsáry Dániel révén, míg a párt intézőbizottságában 12 helyből 10 a Bárczay-frakció birtokába került. Ezek a fejlemények olyan reményeket ébresztettek a nyilasokban, hogy „ . . .előbbutóbb leomlanak azok a válaszfalak, amelyek eddig a NEP jobboldali szárnya és az ú.n. szélsőjobboldali pártok között fennállottak".8 6 Azonban az agrárcsoport, amelynek befolyása a pártban dominálóvá vált, nem volt hajlandó a népi bázisukat földreform ígéretekkel is szélesítő nyilasokkal paktálni. „A NEP-en belül — mint a sajtó jellemezte álláspontjukat — nincs különbség abban a véleményben, hogy ezek a szélsőséges irányzatok mindent halálra ítéltek, ami ellenkezik a diktatúrával. Ebben a vonatkozásban azt a kor-84 PIA. SzDP titkárság Vidéki levelezés „1937". 85 Az 1935. évi ápr. 27-re hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója (KX. 1935—40) XVII. köt. 368. 1. 86 Összetartás, 1938. márc. 27.
