Századok – 1966
Tanulmányok - Valiani; L.: Tárgyalások Ausztria-Magyarország és Olaszország között 1914–1915-ben 787
TÁRGYALÁSOK AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG ÉS OLASZORSZÁG KÖZÖTT 807 Az osztrák-magyar iratok további tájékoztatást nyújtanak arra nézve is, hogyan fejlődtek a dolgok odáig, hogy május elején (mikor már túl késő volt, de Bécsben ezt még nem tudhatták) megtegyék Itáliának azokat az ajánlatokat, előbb közölve őket Giolittival, mint Sonninoval, amelyek ha két hónappal korábban érkeznek, megváltoztathatták volna a dolgok menetét. Az első, aki rájött, hogy a március 8-án elhatározott engedmény nem elegendő, Tisza volt, aki mindegyik kollégájánál több politikai ösztönnel rendelkezett. Március 28-án azt írta Buriánnak, helyes lenne figyelmeztetni Itáliát, hogyha Trento átengedése fejében újra felújítja barátságát Ausztria-Magyarországgal, ez is baráti jobbot nyújt feléje és felajánlja Németország kezességét a szerződésileg kikötött területek átadásának lojális teljesítésére a háború befejeztével. Arra az esetre, ha Sonnino ennek ellenére is kitartana az azonnali átadás követelése mellett Tisza, azt javasolja, vegyék fel a kapcsolatot^Salandrával, Giolittival és az olasz királlyal.6 9 Akkor már talán kicsit késő volt ahhoz, hogy a dolgok menetét megváltoztassák. Olaszországban a képviselőház üléseit májusig elnapolták és a kormány, amely nem titkolta Bécs előtt, hogy Ausztria-Magyarország ajánlatát nem tartja kielégítőnek, teljes cselekvési szabadsága birtokában érezte magát. Burián azonban további értékes időt is vesztett. Április 16-án, mikor Avarna megkapta Burián kedvezőtlen válaszát a Sonnino által bejelentett igényekre, .bevallotta a miniszternek, hogy legnagyobb sajnálatára Itália a háború mellett fog dönteni.7 0 Másnap Forgách azt írta Macchionak, hogy Burián egyszerre megváltoztatta magatartását: izgatott lett és aggodalmaskodó, azt mondogatja: békét kell kérni és hogy majd beszél róla Conraddal és a németekkel.7 1 Még aznap, április 17-én Tisza, Burián értesítésére válaszolva, azt írta neki, hogy a halogató taktika láthatólag felingerelte Olaszországot; tudomására kell tehát hozni, hogy Ausztria-Magyarország esetleg hajlandó átengedni majdnem mindent, amit »Sonnino kért, kivéve Triesztet.7 2 A német kormány ban, hogy Tisza maga is túlzottnak és lehetetlennek találta, és meg is írta ezt Buriánnak, a szigetekre támasztott igényt és Trieszt elszakítását Ausztria-Magyarországtól. A német hadsereg vezérkari főnöke, von Falkenhayn tábornok sokkal cinikusabban megmondta az osztrák-magyar vezetőknek egy összejövetelen 1915. ápr. 24-én, hogy a győzelem után úgyis vissza lehet majd venni Olaszországtól, amit neki adtak. Ez kiderül Burián irataiból (jegyzőkönyvek és levelek), amikre Hanák Péter hívta fel figyelmemet. Megköszönöm, hogy szíves volt elolvasni dolgozatomat és kritikai magyarázatokat fűzni ehhez a részéhez. 69 Tisza: i. m. III. köt. 201. és k. 1. Avarna maga sem mulaszthatta el, hogy Sonninot értesítse (ápr. 29-én), miszerint Bécsben azt remélik, hogy Olaszországban ,,a semleges irány kerekedik felül és talán arra kényszeríti (az olasz kormányt), hogy átadja a hatalmat Giolitti képv. úrnak, akire itt mint mentőhorgonyra tekintenek". A. S. M. E. Missione Avarna. Avarnának különben Tisza nagyon őszintén megírta ápr. 11-én:' „Ha megőrzi semlegességét (Itália), biztosíthatja szövetségesei győzelmét, viszont nagy esélyei vannak, hogy a háború kimenetelét megváltoztassa, ha ellenségei oldalára áll". „Rivista Storica Italiana", 1950, 392 — 393. 1. A semlegességpárti Avarna nem óhajtotta Ausztria-Magyarország vereségét, de sok más olasz ezt üdvösnek gondolta és óhajtotta; a bécsi kormány vonakodása, hogy megadja, amit kértek tőle, csak növelte ezt a lelkiállapotot. 70 Burián naplója, ápr. 16-i feljegyzés. Ettől a perctől kezdve Burián kezdett megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy Trentot azonnal átadják. De az olasz iratokból nem tűnik ki, hogy valaha is közölte volna Olaszországgal, hogy kész megmásítani előző tagadó válaszát a területeknek a háború befejezése előtti átadására vonatkozólag. 71 Macchio: i. m. 108. 1. 72 1. Tisza : Briefe. 185. és к. 1. hogy ez az adott pillanat diktálta parancsoló szükségesség, azzal Tisza már annyira tisztában volt, hogy ő, a minden körülmények között a vég-7*
