Századok – 1966
Tanulmányok - Valiani; L.: Tárgyalások Ausztria-Magyarország és Olaszország között 1914–1915-ben 787
TÁRGYALÁSOK AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG ÉS OLASZORSZÁG KÖZÖTT 805 Szerepelt olyan területek imperialista célú, vagy legalábbis az etnikai szempontokkal ellentétben álló követelése, mint pl. Dél-Tirol vagy Dalmácia, ahol a lakosságot teljes egészében osztrák-németek, illetve jugoszlávok alkották. Sietségét az angolok és a franciák Dardanellákon történt partraszállása indokolta: ezzel a háború átterjedt a Földközi tengerre. Ha Sonnino egyébként még egy hónapot vár, láthatta volna, hogy azon a részen semmi olyan döntő esemény nem történik, ami arra kényszerítené, hogy egyidejűleg tárgyaljon — ahogy ezt Salandra rábeszélésére tette — mindkét egymással szemben álló hadviselő csoporttal. Itália felmondhatta volna előbb a Hármasszövetséget, és azután tárgyalhatott volna az Entente-tal. Valószínű, hogy ebben az esetben nem ígérték volna oda neki Dalmáciát, amit Szerbia is igényelt. De Olaszország így csak megkímélte volna magát a békekonferencia csalódásaitól. De ha Sonnino csak március 27-ig vár, amikoris Burián Avarna tudomására hozta, mit vár Itáliától cserébe Trentoért, vagyis „jóindulatú semlegességet politikai, katonai és gazdasági tekintetben", továbbá „teljes és tökéletes cselekvési szabadságot a Balkánon" — Albánia kivételével — Ausztria-Magyarország számára, arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy Trentino nem ér meg annyit.6 3 Róma számára az azonnali átadás osztrák részről történt elutasítása — noha enyhítésül Burián felajánlotta Németország kezességét a háború befejeztével megtörténő átadásról — mindenképpen annyit jelentett, hogy Itália elkötelezi magát a semlegességre a háború egész tartamára, pusztán azért, hogy hozzájusson egy tartományhoz olyan európai háború után, amely végződhetett esetleg úgy is, hogy győzelem esetén a Habsburg-monarchia az egyezmény végrehajtását az olasz fél számára túlságosan súlyos záradékokhoz köti, vagy teljes vereség esetén lehetetlenné teszi Ausztria számára, hogy területe felett rendelkezzék. Sonnino ezért felhívta Macchio figyelmét arra, hogy míg az olasz parlamentnek rögtön meg kellett volna erősítenie a Béccsel kötött egyezményt, az osztrák országgyűlést, amelyet már a háború óta nem hívtak össze, nyilvánvalóan csak az Európában folyó ellenségeskedés befejezte után szólították volna fc 1 jóváhagyásra. És mi történik akkor, ha a Reichsrat megtagadja a jóváhagyást? Tulajdonképpen Itália számára csak a rögtöni végrehajtással járó egyezménynek lett volna értelme.64 De annak ellenére, hogy az olasz nagykövet március 14-én még világosabban megmagyarázta a német külügyi államtitkárnak (aki ezt rögtön közölte az osztrák-magyar nagykövettel), hogy a tárgyalásoknak két héten belül le kell zárulniuk egy, az azonnali végrehajtást előíró egyezménnyel, különben a római kormány meghiúsultnak tekinti ezeket, Burián — akit különben a még nála is hajthatatlanabb berlini nagykövete is a végzetes visszautasításra ösztönzött — szilárdan kitartott egész április végéig, Avarna jelentései szerint, álláspontja mellett: az azonnali átadás elengedhetetlennek, hogy egyszerre tárgyaljanak mindkét tömbbel. Bollati nagykövet márc. 9-én azt írta Avarnának, hogy a tárgyalások „meg fognak hiúsulni, mert nálunk meg akarják hiúsítani, mert mindenáron a háborút akarják". Ld. id. levelezésüket „Rivista Storica Italiana", 1950. évf., 82. 1. AzonbanSonnino igazolására szolgálhat az, hogy két hónapig hiába várta, hogy Ausztria-Magyarország felajánlja Itáliának a 7. cikkely alapján neki járó ellenszolgáltatást, és febr. 12-én értesítette a bécsi kormányt, hogy mivel nem kapott komoly osztrák ajánlatokat erre vonatkozólag, kénytelen a megbeszéléseket megszakítottnak tekinteni. 63 Avarna Sonninonak, márc. 20. és 27. A S. M. E. Missione Avarna. 64 H. H. St. A. Liasse XLVII 5a i. Macchio márc. 19-i távirata. 7 Századok 1966/4—5
